Miután ketten maradtunk Isuaval, segítettem neki belebújni a ruhácskájába. Valóban úgy nézett ki mint egy hercegnő, aki most lép ki a valóságba a mesekönyv illusztrációiból. Pusztán annyi volt a különbség, hogy Isua távol állt az elkényeztetettségtől, sőt határozottan önálló, és felnőtt gondolkodású volt a fiatal kora ellenére.
A kislány hajába készítettem néhány fontot, az ő kérésére. Varázslatos volt, és szinte egyből is szaladt Thorhoz, hogy elújságolja, mi történt vele. Persze, a szőke herceg nyilván tud a ruháról, és abban igaza volt Lokinak, hogy egy uralkodó elé mégsem járulhatunk olyan szakadtasan.

Miután egyedül maradtam odalépkedtem a dobozhoz és kiemeltem az aljából a saját öltözékemet. Egy sötétkék árnyalatú ruha volt, gondosan összehajtogatva. Ahogy leengedtem, láttam, hogy a derekát apró gombok díszítik, gyönyörű éjkék selyemmel borítva. Az ujjai hosszúak voltak, szintén sötét árnyalatú csipkéből. Elképesztő volt. A szoknya rész pedig egy könnyű selyeből készült, lágy esésű darab. Felül olyan sötét volt, akár a ruha többi része, de lefelé haladva fokozatosan világosodott. Persze még az alja is a sötét kategóriába tartozott, de néhány árnyalattal világosabbnak tűnt mint felül. A szoknya aljáról apró gyöngyökkel szőtt motívumok szaladtak felfelé. Ez a ruha maga volt a képzőművészeti csoda.

Vajon Asgardba mindenki ilyen előkelően öltözködik? A polgárok is?

A ruhával pusztán annyi probléma volt, hogy már így ránézésre is leszűrtem, hogy ez egy méregdrága darab lehet. Nem szívesen vettem fel. Nem volt az én stílusom ez a fajta elegancia. Persze mindig szívesen nézegettem az estélyiket a márkás boltok kirakataiban, de sosem volt annyi pénzem, hogy vegyek  magamak, erre most itt tartok egyet a kezemben. Mondjuk régen nem is lett volna rá szükségem, hiszen orvos voltam, nem modell.

Hirtelen belegondoltam, mi lesz ha véletlen rácsöppen valami? Vagy elszakad, beleakad valamibe? Hogy fizetném azt ki? Vagy ajándékba kaptam? Nos, ez eléggé kizárt. Nincs olyan ember aki ennyit költenek egy magamfajtára.

Eltökéltem, hogy minden áron óvom a ruhát, mert nincs kedvem hónapokig melózni, hogy vissza fizessem az árát. Meg egyébként is, tuti egyedi darab. Az is lehet, hogy a herceg a kedvesétől kérte kölcsön, vagy esetleg az édesanyjától. Nem tudni. Minden esetre, az Odinnal való találkozás után visszajuttatom az eredeti gazdájához.

A hajamat szabadon engedtem, és az előző napi fonat hatására, szépen behullámosodott. A nyakláncot elrejtettem a ruha alá, és már indulásra is készen álltam. Feszenve haladtam végig a folyosón, kényelmetlenül éreztem magam
Mi lesz ha kinevetnek? Ha esetleg rondának találnak? Áh, de utáltam a megfelelési kényszer érzetét.

Mind a hárman a konyhának titulált helységben ücsürögtek, és valami olyan gyümölcsöt rágcsáltak, amilyet még életemben nem láttam. Thor és Isua ült velem szemben, Loki pedig háttal.

-Azta, Reena! - kiáltott fel Thor.

Erre természetesen a fekete herceg is hátra fordult, és nem hagyta ki az alkalmat a beszólásra.

-Valóban, azta! Nézel ki valahogy. - mondta, és figyelmét ismét a gyümölcsnek szentelte.

-Eddig is néztem ki valahogy! - mondtam kissé sértetten.

-Ahha, csak rosszul... - nevette el mondat végét a herceg.

Én csak elképedve foglaltam helyet az asztalnál. Nem tagadom, megbántott ezzel a megjegyzésével. Hiszen melyik nő viseli el ha a külsejére tesznek negatív megjegyzéseket?

-Ez nem igaz Loki. - magyarázta Isua. - Hazudni nem szép dolog, hisz tegnap előtt még azt mondtad, hogy szép.

Ekkor halvány mosolyra húzódott az ajkam. Biztosan azért volt ilyen negatív mert már fél az apjától való találkozástól. Vagy csak szimplán azt mondta, amit a kislány hallani akart.

Amint elhangzott a mondott, Loki félrenyelte azt a gusztustalan gyümölcsöt, és vagy másfél percig köhögött, mielőtt ránk nézett volna.
Belenézett a szemembe, majd megszólalt.

-Esküszöm, hogy soha nem mondtam ilyet. - mentegetőzött.

Ez a mondta határozottan lassú volt és tagolt.

-Nyilván nem. Miért is hazudnál? Isua biztosan félreértett valamit. - vontam meg a vállam.

Az sem zavart volna különösebben, ha nem mondta volna. Jót mosolyogtam az egész szituáción. A herceg véleménye pedig nem számít annyit, hogy amiatt rosszul érezzem magam.

Isua értetlenül nézett rám.

-De... - kezdett bele a kislány, de félbeszakítottam.

-Nem számít kincsem. Te vagy a leggyönyörűbb, ez a fontos.

Isua pedig odaszaladt hozzám, és szorosan megölelt. Hogy lehet ennyi szív egy ilyen fiatal teremtésben? Még mindig képtelen voltam józan ésszel felfogni.

-Néhány perc és ott vagyunk. - szólalt meg Thor, aki mindeddig némán figyelte az eseményeket.

Én az egyik ablakhoz siettem, de nem hittem a szememnek. Az egész mintha egy lebegő sziget lett volna aranyból, melynek a széléről minden írányban zúdult le a vízesés. Káprázatos volt. Aztán ott volt egy hatalmas kupola, amit egy szivárványosan csillogó, kissé üveg hatású híd tartott össze a szigettel.

-A hídon szállunk le, Heimdall ott vár minket. - mondta Thor, majd az irányítófülkébe sietett.

Ekkor lépett mellém Loki. Az arca komoly volt, és gondterhelt. Kezdtem én is aggódni.

-Minden rendben van? - érdeklődtem.

-Figyelj Reena, van egy nagyon fontos dolog, amiről beszélnünk kellene, mielőtt Odin színe elé járulsz.

Kezdett egyre ilyesztőbb lenni a dolog. Persze így is abszolút stresszes voltam, de Loki egy pillanat erejéig sem könnyített meg a helyzetet.

-Mondd, csak. - feleltem.

-Nos, elh...

-Itt vagyunk! - kiáltott Thor.

Loki csak megforgatta a szemeit, és legyintett. Tudtam, hogy ma már nem fog beavatni abba titokba amire készült. De nem számít. Eldöntöttem, hogy bátor leszek, és helyt fogok állni Odin előtt. Minden esetben.