A következő pár napon nem csináltunk semmit. Nem is nagyon beszéltünk egymással. Annyira szokatlan volt ez a kialakult helyzet, hogy egyikőnk sem tudott igazán mit kezdeni vele. Én Shurival töltöttem az időm nagy részét. Jobban megismertem őt, és az országuk kultúráját. Igazán különleges ez a hely, mégértem, hogy elkülönülve élnek.

Loki valamilyen úton módon meggyőzte Isua anyukáját, hogy el engedje velünk a kislányt. Azzal a feltétellel, ha a bátyja, Crassus is vele jön. Természetesen tanulniuk kell. Az anyuka azt kérte a hercegtől, hogy tanítsa a kisfiát. Mikor Loki megkérdezte, hogy mire, a nő csak annyit válaszolt, hogy te pontosan tudod. Egyre bizonytalanabb lettem a családjuk eredetét illetően. Az anyuka simán elengedte a gyerekeit, egy másik világba, ami valljuk be, nem normális dolog. Nem árul el nekünk valamit, de valahogy van köze az istenek otthonához.

-Valami nincsen rendben ezzel a nővel. - súgta oda nekem a herceg, mikor már a birtokunk határán sétáltunk. - Első kérésre elengedte őket.

Isua vidáman ugrándozott, és előre szaladt a nagy fák között. A kisfiú pedig higgadtan sétálgatott mellettünk. Olyan tizenkettő, esetleg tizenhárom évesnek tippeltem őt. Magas volt korához képest, és vékony. Akárcsak Isuának, neki is különleges szeme volt. Sötét bőrük ellenére mind a két gyerkőc szeme halvány kék volt, szinte világított. Sokáig csak a természet csodájának tudtam be Isua szemecskéit, de így, hogy a testvéréé is ennyire különleges, ez nem lehet véletlen.

-Szerintem az édesanyjuk már járt itt. Tudja hová engedi őket. - feleltem elgondolkozva.

Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat, még akkor is, ha bizarul hangzik.

-Az lehetetlen. Egy halandó sem teheti be ide a lábát csak úgy.

-Mi van, ha nyomós oka volt rá? - kérdeztem.

Talán nem az, akinek gondoljuk, hanem sokkal több. Tele titkokkal.

-Ha valóban így lett volna, akkor arról tudnék. - felelte az istenség.

Igen, ez jogos. De valami akkor sincsen rendben.

-Uram, a testvérem után mehetek?- nézett fel a fiúcska csillogó szemekkel a hercegre.

Látszott rajta, hogy fél tőle, vagy az idegen helytől. Viszont tisztelte is Lokit.

-Természetesen. - biccentett Loki.

A kisfiú pedig mosolyogva szaladt Isua után.

-Fél főled. - sandítottam a hercegre. - Lehetnél vele kicsit kedvesebb.

Loki rideg volt a kisgyerekkel. Mindig csak egyszavas válaszokat adott neki, vagy lerázta őt.

-Nem tudom, mit akar tőlem az anyja. Azt mondta, tanítsam őt, de nem mondta meg mire. Mégis honnan a csudából kéne nekem tudnom? - mordult fel a herceg.

Ideges volt, nem kicsit. Persze az okot mint úgy általában most sem kötötte az orromra.

-Először is, ha valami bajod van, azt ne rajtam vezesd le. Másodszor pedig, nem tudom én sem, hogy mit akart. De egyszer úgyis kiderül. Nem kell ezzel ennyit foglalkozni. - magyaráztam higgadtan.

A délelőtt nyugisan telt a birtokon. Kylus remekül kijött Crassussal. Mindent megmutatott a kisfiúnak. Vagyis csak szeretett volna, de mikor bevezette őt a könyvtárba, mintha a székhez ragasztották volna. Nem lehetett kicsalni onnan a gyereket. Meg is jegyeztem Lokinak mennyire hasonlítanak egymásra, de a herceg csak emelt fővel távozott. Nem kedvelte Crassust, pedig a fiú semmit sem vétett elenne. Pusztán önmagára emlékeztette őt.

Délután idegesen pakolásztam a ruhákat a szekrényben. Igazából, ez csak pótcselekvés volt, hogy minél később kelljen elmennem az orvoshoz. Kíváncsi voltam, ez tény, de féltem is. Csak nem tudtam mitől. Már bizonytalan voltam. Nem tudtam, hogy attól rettegek terhes vagyok-e, vagy attól, hogy nem. Loki hanyagul dobta le magát az ágyra, mikor végeztem.

-Hanyadjára rakod rendbe, az amúgy is rendben lévő ruháidat?

-Negyedjére? - néztem rá bizonytalanul, tartva attól, hogy totálisan kiborul.

Viszont teljesen más történt. Loki lassan feltápászkodott az ágyról, majd gyengéden a karjaiba zárt. Azt hiszem pontosan erre volt szükségem. Óvatosan simogatta a hátamat, miközben én a vállára hajtottam a fejem.

-Tudom, hogy félsz. De megoldjuk. Együtt. Rendben? - kérdezte halkan.

Ilyenkor annyira más velem. Ha bárkit megkérdeznék a királyi udvarban, valószínűleg Friggán kívül senki sem ismerné ezt az oldalát, és egy bunkó, arrogáns csalóként vélekedne róla.

-Igen. - feleltem remegő hangon. - Megoldjuk.

Fél órával később már az orvosnál ültünk, aki minden féle kísérletet elvégzett rajtam. Orvosként nagyon furcsa volt nézni, hogy mit ügyködik a mi dokinak, ugyanis a Földön teljesen másképpen működik ez az eljárás mint itt. Loki a szoba sarkában ült egy kis széken, és csak bámult maga elé. Mintha nem is lett volna itt, valamin nagyon elgondolkodott. A vizsgálat körülbelül húsz percet vett igénybe, utánna pedig kint kellett várakoznunk az ajtó előtt. Mikor behívtak minket, gyakorlatilag remegő lábakkal álltunk az orvos előtt. Legalább is, én biztosan.

-Na, kíváncsiak? - kérdezte a hölgy, mire Loki jól leteremtette.

-Mit gondol, azért vagyunk itt mert nem? Maga teljesen idióta! - kelt ki magából a herceg.

Hát igen, mindenkin máshogy mutatkozik meg a feszültség.

-Hehe... Elnézést. Tudja, Loki csak kicsit ideges. - nevettem kínomban.

-Nincs min aggódniuk. - felelte az orvos.

Nekem ez olyan volt mint egy késszúrás, egyenesen a szívembe. Annyira reméltem. Beléltem magam, talán túlságosan is. És Loki is. Láttam rajta, ahogyan lenézett rám.

-A gyermekeik teljesen egészségesek.-folytatta az orvos, nekem pedig leesett az állam.

Ugrálni tudtam volna örömömben.

-Gyermekeink? - kérdezte Loki.

Nekem először fel sem tűnt, hogy a doki ezt a kifejezést használja, de a herceg most is sokkal szemfülesebb volt mint én.

-Igen. Hármasikrek... Szóval, valamit nagyon jól csináltak. - nevetett az orvos.

Mi pedig csak kerek szemekkel meredteünk egymásra. Képtelenek voltunk elhinni, hogy gyermekünk lesz. Ráadásul három.