-Komolyan gondolod? - kérdeztem meghatottan.

Olyan jól estek a szavai. Valamiért egyből jobbnak tűntem a saját szememben. Loki volt ez egyetlen aki így beszélt velem, aki önbizalmat adott nekem, ha elbizonytalanodtam. És azt hiszem, ez kölcsönös. Mert... Támogatjuk egymást, még a legnagyobb hülyeségekben is.

-Minden egyes szavamat. - felelte határozottan. - Na, nézzünk szét ebben a bazárban, amiért minden nő annyira oda van. - sóhajtott nagyot, én pedig elnevettem magam.

-Ez pusztán általánosítás. De, ami azt illeti, én valóban rajongok ezért.

Egész délelőtt nézelődtünk. Engem lenyűgözött, gyakorlatilag minden. Loki pedig varázsolt, avagy hamisított nekünk pénzt, szóval vettünk a szüleiknek egy kis szuvenírt. Én kaptam egy gyönyörűszép sálat, Loki pedig vett valami édességet, ami tipikus helyi specialitás.

Viszont lassan itt volt az ideje annak, hogy együnk valami rendes ételt.

-Loki, te ettél már gyrost? - kérdeztem a herceget hirtelen.

-Hogy mit?

-Gyrost. Ez egy nagyon finom étel. Anyukám régen sokszor készített nekem ilyet. Vagyis, utólag kiderült, hogy nem ő készítette, de nem ezen van a lényeg. Szóval nagyon finom, szeretném ha megkóstolnád. - feleltem.

-És ha megmérgezel? - kérdezte drámaian.

Oo, itt az ideje egy kis visszaszólásnak.

-Annak még nincs itt az ideje. Először meg kell, hogy koronázzanak. Majd utánna öllek meg, és akkor lesz egy Asgardom. - kacsintottam rá.

Ő csak játszotta a döbbentett, de láttam a szemén, hogy tetszik neki a játék. Most ő jön, valami sokkal durvábbal. Vagyis, arra számítottam.

-Csak akkor lenne a tiéd a birodalom, ha feleségül vennélek. Egyébként máshogy működik a trónutódlás. Gyakorlatilag kidobnának a palotából.

Bennem megdobbant valami. Rosszul éreztem magam, de nem igazán tudtam miért. Hisz Loki semmi rosszat nem momdott. Vajon gondolkozott már azon, vagy megfordult a fejében az, hogy valaha feleségül vesz? Bevallom, én eljátszott a gondolattal egyszer kétszer, de sosem gondoltam komolyan. Hiszen ő mégis csak egy herceg, és én... Én nem vagyok hozzá méltó. Nem vagyok hercegnő, nincsen birodalmam. Erről már beszéltünk, és ugyan Loki azt mondta nem törődik ezzel, de valahol a szíve mélyén biztos vagyok benne, hogy ő nem erre vágyik. Egy házasság nagyon komoly döntés, nem lehet elhamarkodni, hisz utánna rengeteg minden megváltozik. Azzal meg, hogy együtt vagyunk, jóval kevesebb.
Talán nem esett jól, ahogyan kimondta de, végülis igaza van, hülyeséget mondtam.

Kínos csönd állt be közénk. Én többségben a talajt figyeltem, a herceg pedig még csak véletlenül sem fogta meg a kezemet. Érezhette, hogy valami nincsen rendben. Az volt a baj, hogy én sem tudtam  mi az a valami.

Este a sötétben ültem a tengerparton, és a csillagokat csodáltam. Így kezdődött minden, csak egy innen távoli helyen. Kint ültem a házam tetején, és a csillagokat lestem. Mindehonnan egyformák, ezt az állandóságot szeretem bennük. Még, Asgardban is ugyanezeket a képeket láttam. Megbabonázott, volt benne valami, ami teljesen lenyűgözött. A lábamat súrolták a hullámok, én pedig élveztem, ahogyan a langyos víz hozzáér a talpamhoz. Egyszerűen hátra dőltem a homokban, és nem foglalkoztam semmivel, csak figyeltem az égboltot.

Hirtelen tornáztam magam ülő helyzetbe, mikor lépteket hallottam. Bevallom megilyedtem, hiszen nem kellemes mikor mögénk ólálkodnak az éjszaka kellős közepén.

-Megbántottalak valamivel, Reena? - kérdezte halkan a herceg, miközben a hátamra terített egy takarót, amely alá ő is bebújt. Én a vállára hajtottam a fejemet, majd lehunytam a szememet.

-Nem. Csak, magamban nem vagyok elég biztos. Tudod, előjött a szokásos depresszióm. - feleltem halkan.

-Nem versz át. A szokásos depressziód akkor jön elő ha én mondok vagy csinálok valamit. Erre pont elég volt ez az egy év, hogy rájöjjek.

-Tudni akarom hol voltál. - jelentettem ki határozottan.

-Ezt nem hiszem el. Találkoztam valakivel, oké? - kezdett bele a herceg.

Megint sokkal többet árult el. Nyilván találkozott valakivel, de az a kérdés, hogy miért. Mit akart tőle?

-Valami üzlet? - kérdeztem halkan.

-Olyasmi.-felelte miközben az oldalamat simogatta.

-Na látod, ha ennyit mondtál volna az elején, akkor sokkal nyugodtabb lennék.

Így már nem tűnt olyan vészesnek a dolog. Loki király lesz, így biztosan Asgard ügyeiről volt szó. Lehet szövetségeseket keres, gyűjt. Talán csak meg akar óvni, ezért nem avat be.

-Azért, köszönöm, hogy gondoltál rám. Ez figyelmes volt tőled. - nyomtam puszit az arcára. - Viszont, azt nem értem, Thort mivel vetted rá erre.

-Itallal. Azt mondtam annyit iszik amennyit csak akar. -felelte. - Meg hát, tetszett neki a tervem.

-Abból jöttem rá. Te sosem iszol így, ahogyan ő. Vagyis, még nem láttalak durván részégnek. - nevettem.

Volt már olyan, hogy Loki dőlöngélve állított be a szobába, de az közel sem volt olyan vészes mint Thor. A fiatalabb herceg utánna többnyire csak aludt, míg a másikat lehetetlenség volt csöndre bírni.

-Szeretem ha tisztában vagyok a körülöttem történő dolgokkal.

-Igen, az nem árt. - feleltem elgondolkodva. - Szerinted, most már minden rendben lesz? Vagyis, senki sem akar megölni minket, vagy börtönbe dobni?

Sokat gondolkoztam már ezen. Annyi rossz dolgon mentünk keresztül, de végigcsináltuk. Legyőztünk minden akadályt. Szerintem már igazán megérdemelnénk egy kevéske nyugalmat. Szeretem ezt az életemet, többnyire a herceg, és a barátaim társasága miatt. Nem szeretném, ha bármi változna.

-Hiszek benne, hogy igen. Az elmúlt év...nos, eseménydús volt. De nem csak rossz értelemben. Persze, ebból is jutott nekünk bőven, viszont mégsem tartom rossznak az előző évet. Megismertelek, és ezzel felfordult az életem. De örülök neki. Szeretem ezt a jelenlegi állapotot, és nem szeretném, ha történne valami. Viszont, nem ígérem azt, hogy nem fog, mert bármikor történhetnek katasztrófák, amelyek ellen semmit sem tehetünk. De bízok benne, hogy az előttünk álló évek kellemesen fognak telni.

-Remélem igazad van. - suttogtam.

-Nekem mindig igazam van. - felelte, nekem viszont már nem volt erőm válaszolni. Szépen lassan elnyomott az álom.