-Mi folyik itt? - kérdeztem feszülten.

Még, hogy nyaralni jöttünk. Túl szép is lett volna, ha tényleg nem csinálunk semmit. Félek, hogy Loki megint valami olyan dologba keveredett bele, ami veszélyes, nem is kicsit. Vágyok már egy kis nyugalomra ami szerintem ezek után abszolút érthető.

-Megmagyarázom. - emelte fel kezeit a herceg védekezően.

-Valóban? Thor is ezt mondta. És... Változtasd már vissza!

-Nem élveznéd, ha kettő lenne belőlem? - kérdezte nevetve az istenség.

Csak tudnám mi olyan vicces. Fel is ébreszthetett volna, és elmondhatta volna mi ez az egész. Biztosan mégértem, és talán nem akadok ki annyira.

-Jelenleg nem. - vetettem oda.

-Ahogy óhajtod. - sóhajtott Loki, majd legyintett egyet, és már nem őt, hanem a testvérét láttam az asztalnál.

-Levennéd a lábad? - mordultam rá a mennydörgés istenére, miközben ő még mindig az asztalon tartotta a saras csizmáit.

-Oh, hogyne. Azt hiszem, most le is lépek. - felelte, Loki pedig abban a pillanatban megnyitotta az átjárót.

A fejemet fogva huppantam le a kanapéra. Túl sok volt ez így nekem egyszerre.

-Hagytad elmenni? Szó nélkül? Mi van veletek?

-Reena, a te érdekében, ezt most nem mondanám el. Egyenlőre. De kérlek bízz bennem. - nézett rám a herceg nagy szemekkel.

-Bízzak? Ezek után Loki? Semmit sem értek. Nem tudom mit csinálsz, de féltelek. Érted? Nem szeretnélek elveszíteni. - motyogtam.

Ő is leült mellém, majd szorosan magához húzott. Hosszú pillanatokig csak így ültünk. Egyikőnk sem szólt semmit.

-Én szeretnék benned megbízni Loki, de értsd meg, ez nem megy, ha te nem bízol bennem. Ez egy kölcsönös dolog, amihez egy ember nem elég.

-Reena,  ígérem neked, tudni fogsz mindenről, csak még nincsen itt az ideje. - felelte a herceg.

Utáltam ezt a tudatlanságot. Bizonytalanság vett körül. Sosem szerettem ezt, mindig is biztosra mentem, nem voltam az a kockáztatós típus. Viszont itt az ideje, hogy változzak, mert erre szükség van. Ez az élet velejárója. Szeretem Lokit, és tisztában vagyok azzal, hogy minek is az istene. De ennek ellenére hinnem kellett benne. És én hittem.

-Rendben van. Csak ígérd meg, hogy nem kevered magad bajba. Hogy nem csinálsz semmilyen meggondolatlanságot. - kértem őt halkan.

-Csináltam én valaha olyat? - kérdezte incselkedve.

Viszont most egyáltalán nem voltam vevő a viccelődésre. Ha már nekem sem árulja el komoly, és veszélyes dologról lehet szó.

-Mindketten tudjuk, hogy igen. De nem a múltbeli hibáidat akarom neked felróni Loki. Csak kérlek, gondold át mit cselekszel mielőtt megtennéd.

-Ezt már jól átgondoltam, életem. Thor pedig támogatja az elhatározásom. - felelte nyugtatóan. - Ez a dolog, amire készülök... Nos, ebbe még nem sokan haltak bele. Vagyis, szerintem nem, mert nem rossz.

Na, ez egy nagyon gyenge magyarázat. Nem sokan haltak bele? Szóval volt már rá példa? De az bármi lehet. Egy kanál levestől is megfulladhat valaki. De nem rossz? Mi lehet az, ami nem rossz, de már haltak bele? Rengeteg ilyen dolog van, lehetetlen, hogy erre rájöjjek.

-Ezzel nem nyugtattál meg. - morogtam halkan.

-Éhes vagyok. - nyögte ki Loki.

-Tessék? Éppen egy komoly beszélgetés közepén vagyunk, erre te azt mondod éhes vagy. Ezt komolyan gondolod?

-Együnk valamit.

Na jó. Teljes idegösszeroppanás, üdvözöllek. Őfelsége éhes, ami rettentő jó, ugyanis egy falat étel sincsen a szállásunkon, szóval muszály lesz keríteni valami közeli kis étkezőt.

-Itt nincsen semmi. - vontam meg a vállam az ő stílusában.

-Biztos van a közelben valami féle piac.

-Bolt, Loki. Itt a közelben biztosan nincsen piac. De a part közeli szakaszán, ahol a strandok vannak, ott biztosan találunk valamit.

Gyorsan rendbe szedtük magunkat, és már útra készek is voltunk. Viszonylag hamar elértük azt a szakaszt, ahol már nyüzsgött a tömeg. Szerencsére senki sem figyelt ránk. Túlságosan átlagosak voltunk itt, ami engem egyáltalán nem zavart, sőt, határozottan örültem neki, de sajnos a herceg egészen más véleményen volt.

-Ezeknek a midgardiaknak tisztelniük kellene engem. Ez a szőke volt az ötödik aki nekem jött. A következőt esküszöm leszúrom, vagy belefolytom a tengerbe. Igen, az jobb. - magyarázta Loki idegesen.

-Hidd el, nem szándékosan ment neked, csak annyi itt az ember, hogy nem lehet elférni. - feleltem higgadtan.

Valami nem volt rendben. Loki nem az az idegeskedős típus, de most mégis aggasztotta valami. Ez tisztán látszott, pedig nem szokta kimutatni, még nekem sem. Úgy kell kikényszerítenem belőle a szavakat.

-Baj van Loki? - kérdeztem komolyan, miközben megragadtam a kezét.

-Reena, mondtam, hogy nem történt semmi. Csak, nem akartam, hogy megijedj. Ennyi az egész. Nincsen nagy jelentősége a dolognak. És ha nem kelsz föl, akkor Thorral nem is találkozol.

-De valamit csináltál, miért mentél el? - faggattam tovább, már-már reményvesztetten.

-Majd meglátod.-felelte, és egy gyors puszit nyomott az arcomra.

Kénytelen voltam beletörődni, vagyis úgy tenni. Most nem fogja elmondani, ez tisztán látszik, de én kiderítem mi folyik itt. Nem az vagyok, aki feladja, már nem.

-Na látod. Ez piac, nem bolt. Bármi is legyen az. - mutatott Loki az előttünk álló standokra.

Rengeteg ember szaladt, szatyrokkal a kezében. Még több mint a strand részén. Mindenfélét árulták itt, az egzotikus gyümölcsöktől kezdve a felfújhatós krokodikig.

-Igazad van. Gyere, nézzünk szét. -húztam a herceget előre.

-Hogy mondtad? Nem hallottam. Megismételnéd? - kérte Loki incselkedve.

-Sajnálom őfelsége. Csupán annyit kértem, hogy nézzünk szét.

-Felség... Hmm... Ez tetszik. Mindenki így fog szólítani, és te is ott leszel mellettem.

Ha így folytatja nem biztos. Nem szeretem a titkolózást, és én nem tudnék így élni. Nem lennék elég jó hozzá. Nekem rossz természetem van, meg türelmetlen vagyok, de egy királyné nem ilyen.

-Nem mondasz semmit? - kérdezte Loki gondterhelten.

-Én nem hiszem, hogy jó királyné lennék. Nincsen bennem, nos... Semmi különleges. Frigga nyomába se fogok érni. Mi lesz ha az emberek utálni fognak majd?

Loki remek király lesz, ez megkédőjelezhetetlen. De az én esetem már nem annyire egyszerű.

-Senki sem fog utálni Reena. Midgardon nőttél fel, ez tény. Nos... Szívás. De Asgardban születtél, a szüleid is ott éltek, és te is visszatértél. Segítesz mindenkin, úgy, hogy cserébe nem vársz semmit. Még azokon is, akik nem érdeik ezt. Megbocsátó vagy, hűséges, és nagyon okos. - felelte a herceg csillogó szemekkel, miközben szorosan magához ölelt. - Szeretni fognak, akárcsak én...