Volt a hajón kialakítva egy kisebb étkező szerűség, ami precízen el volt látva konyhai gépekkel. Középen pedig egy nagyobb, kör alakú asztalnál ült Thor, és a kislány. Isua volt az. Sejtettem, hogy ő lesz , más nem hiszem, hogy utánnam szökött volna. De akkor is megdöbbentő a tény, hogy jelen van, és a mennydörgés urával szendvicset készít.

-Isua, mit keresel itt? - kérdeztem szinte teljesen érzelemmentes hangon

Kissé haragudtam rá, mert utánam szökött, ezzel ki tudja milyen veszélybe sodorva saját magát. Másrészt viszont örültem, mert volt valaki akivel önfeledten beszélgethettem. Isua volt az egyetlen a faluban aki ismert, és akinek meséltem a múltamról. A többiek csak annyit tudtak, hogy egy nagyvárosból jöttem, egy másik kontinensről.

-Anya azt mondta, menjek veled. Azt mondta, melletted biztonságban vagyok.

Én csak bólintottam. Bizonyára végső elkeseredésében mondhattad ezeket az édesanyja. Talán ezek voltak az utolsó szavai. Ki tudja? Nem láttam őt az egyik hajóra sem felszállni. A testvérét viszont már igen. Ő biztosan ott volt a Wakandai hajók egyikén. Reménykedtem, hogy az édesanyja is. Bizonyára azt hitte az aggódó szülő, hogy én is Wakandába tartok.

Aranyosak voltak így együtt. Isua nagyban mesélt a harcosnak, aki a szendviccsel bénázott. Mikor ránéztem Lokira, az ő arcán is halvány mosoly volt felfedezhető. Ez most nem a megszokott gúnyos mosoly volt, amit a mai nap folyamán, már jó párszor megkaptam, hanem egy igazi, őszinte mosoly. Mi is helyet foglaltunk az asztalnál, és pillanatok alatt elkészítettem a szendvicset.

-Thor, segítsek? Mármint, látom, hogy már vagy negyed órája szenvedsz vele és...

Nem is hagyta, hogy befejeztem. Felcsillant a szeme, és felém nyújtotta a kenyeret. Hercegek, csatákat nyernek, de kifog rajtuk egy szendvics elkészítése. Akaratom ellenére is vigyorogtam.

-Ne nevess. - vigyorgott Thor - Asgardban minket mindig kiszolgáltalak. Ráadásul királyi étkekkel, nem ilyen egyszerű kenyérrel.

-Tessék.-nyújtottam felé a mesterművemet

Thor kedvesen megköszönte, majd belekezdett a vacsorájába. Milyen régen ettem már ilyen ételt. Isua meg valószínűleg még sosem evett, talán hasonlókat, de azokat is csak nagyon ritkán. Most viszont csak úgy falta már a második kenyeret.

-Reena...Khmm...Esetleg...-szólalt meg mellettem Loki

Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Szegény úgy tartotta azt a kerekfejű kést, mintha egy tőr lenne a kezében, mellyel bármelyik pillanatban képes lenne leszúrni valakit. Mondjuk egy kerek fejű késsel az nem hiszem, hogy olyam egyszerű lenne, de biztos vagyok benne, hogy a herceg megoldaná.

-Persze. Add csak. - feleltem kedvesen

-Tesvér, azt hittem te kitűnően bánsz a tőrökkel, késekkel, és egyéb szúrófegyverekkel. Mi lelt téged? - szórakozott Thor

Isua csak nevetett, Lokinal pedig ökölbe szorult a keze az asztalon.

-Ezt úgy mondod mintha neked jobban ment volna. - vetette oda Loki - Egyébként pedig, meg tudtam volna csinálni,de ha már itt van ez a midgardi, akkor legyen valami haszna is.

Hát ez egy elég gyenge kifogás volt. De nem szóltam érte semmit, csak felé nyújtottam a kész ételt.

-Köszönöm. - motyogta

Volt egy olyan sejtésem, hogy nem akarta, hogy halljuk, hiszen akkor valamennyire beismerné, hogy segítségre szorult. Bár nem értem, hogy ez miért akkora tragédia. Biztosan sérti az egoját.

-Nem is midgardi. - mondta Thor - Asgardi, csak midgardon nevelkedett.

Elmélledett Thor, és próbált valami nagyon értelmes arcot vágni, ami már inkább átment röhejesbe. Szegényből sosem lesz filozófus, ez biztos.

-Loki, te is szeretsz Asgardban élni? - kérdezte csillogó szemekkel Isua

Tisztán látszott a hercegen, hogy meglepődött. Először nem válaszolt semmit.

-Igen. - mondta lassan - Neked is tetszeni fog.

Isua óriási vigyorra húzta a száját, majd tovább kérdezősködött.

-Thor mesélte, hogy neki az a hatalmas aréna a kedvenc helye, ahol az ünnepeken a legjobb harcosok küzdhetnek egymással. Neked melyik a kedvenc helyed? - hadarta a kislány

-Isua, szerintem lassan menned kellene aludni. - szóltam rá

-A könyvtár, és a palotakert. - mondta Loki, miközben felállt az asztaltól

Indult volna vissza a szobája felé, de Isua megragdta a karját, és maga után vonszolta a sötét hajú herceget. Azt hallottam, hogy a kislány folyamatosan magyaráz valamit, viszont értelmes szavakat már nem tudtam kivenni. Kétségbeesetten néztem Thorra, de ő csak vigyorgott.

-Ne aggódj, nem fogja bántani.

-Remélem.

Thor is magamra hagyott, én pedig elkezdtem összepakolni a vacsora maradékát, valamint elmosogattam az evőeszközök és a tányérokat. Feltörtem az asztalt, és a padlót is. Minden szép rendben volt, meg sem látszott már a nyoma annak, hogy fél órával korábban étkeztek. Büszkén tekintettem végig a csillogó konyhán, minden a helyén volt.

A kislány keresésére indultam, de ötletem sem volt merre mehettek. A folyosó végén balra fordultam, ahogy ők is, de utánna már a szerencsére bíztamagam. Körülbelül másfél óra bolyongás után találtam egy csigalépcsőt, ami felvitt a következő szintre. Vagyis annak egy bizonyos részére. Próbáltam nem nagy zajt csapni, de így is hangosan koppant a fém a bakancsom talpa alatt. Fent egy nagyobb nyitott térbe keveredtem. Valami félfe társalgó lehetett, nem tudom pontosan. De gyönyörű volt a kilátás. A terem egyik fala egy vastag panorámaablak volt. Előtte pedig egy, szerintem öt szeményes, bordó kanapé volt. Odalépkedtem az üveg elé. Szinte megbabonázott a csillagok látványa. Gyönyörű volt a kilátás. Mikor oldalra tekintettem, megpillantottam Lokit, ahogy a kanapén volvas, mellette pedig Isua feküdt, egy zöld anyaggal betakarva. Ismertem ezt a színt. Ezt a palástot viselete Loki, mikor megmentett minket.

-Kedves tőled, hogy odaadtad neki a palástod.- mondtam mosolyogva, és leültem a kanapé másik végébe.

Loki becsukta a könyvet, majd mosolyogva a szundikáló kislány felé fordult.

-Egészen aranyos ez a kis midgardi. - mondta halkan

Én csak bólintottam. Isua valóban az volt. Tiszta jó lélek. Állandóan segíteni akart másoknak, és mellettem is ott volt a rosszabb pillanataimban, pedig még csak nyolc éves volt.

-Mondta, hogy meséltél neki rólunk.

-Tényleg? Azt is elmesélte, hogy miket? - kérdeztem

-Nem, csak annyit mondott Frigga a kedvence, és borzasztóan várja, hogy megismerhesse. Valamint, azt mondta, hogy igazad volt velem kapcsolatban. Ezt nem igazán értettem, bár nem sokkal később elaludt. Biztosan félrebeszélt. - magyarázta Loki

Eszembe jutott mennyi mindent beszéltünk a két hercegről. Isua oda volt értük, de akkor is Frigga állt az első helyen, a kislány listáján.

-Azt mondtam neki, hogy nem vagy gonosz, csak meg nem értett. - mondtam, miközben a csillagokban gyönyörködtem

-Miért? - kérdezte bizonytalanul

-Csak édesanyám meséiből ismertelek, azok alapján ítélkeztem. Nem is hittem, hogy létezel. De most is, ugyanezt mondanám, mint akkor, neki. - feleltem halkan, és belenézztem, azokba a szomorúan csillogó zöld szemekbe.

-Ha tudnád miért voltam bezárva nem mondanád ezt.

Nem nézett rám, ő is csak a csillagokat figyelte, és néha a könyvjelzővel szórakozott.

-Tudom miért voltál bezárva. - mondtam halkan, de mégis határozottan

Felé néztem, és egy pillanatra mintha megfagyott volna. A könyvjelzőt is visszatette a könyvbe, majd lassan felém fordult.

-Hogy mondod? - kérdezett vissza, mintha rosszul hallotta volna korábbi szavaimat

-Thor mondta, hogy New York-ban történt valami, onnastól kezdve pedig össze tudtam rakni a dolgokat. - magyaráztam

Láttam rajta, hogy fontolgatja amit mondok. Szerintem Thort most bőségesen megátkozta, és cifrábbnál cifrább jelzőkkel illette gondolataiban.

-Miért nem akartad, hogy tudjam? Megbántad? - kérdeztem

-Azt bánom, hogy nem sikerült. Midgard ura lehettem volna. - sóhajtott drámaian - Jól jártak volna velem.

Elnevettem magam. Hogy lehet valaki ennyire öntelt? Ő is mosolygott, gondolom a saját megszólalásán.

-Nem érdemeltünk volna meg. - ironizáltam vigyorogva - Egyébként, ha annyira uralkodni akartál, vaszthattál volna valami jobb helyet is.

Most ő nevette el magát. Talán tud ő kedves is lenni, csak nem a testvére társaságában.

-Ha már ott tartunk hogy kritizáljuk a másikat- kezdett bele egy gonosz vigyor kíséretében-
Választhattál volna valami normális színű pólót. Ez a lila... irritál. Mindig Thanos jut róla eszembe, ha ránézek. - mondta, de a végére komolyabb lett a hangja

Sejtettem, hogy itt valami komoly dologról van szó. Nem tudtam ki az a Thanos, még soha életemben nem hallottam róla. Bár lehet a Földön nem annyira népszerű a fickó mint errefelé.

-Ki az a Thanos? - érdeklődtem

Ő csak megrázta a fejét. Bizonyára valami nagyon kellemetlen emléket köt Thanoshoz, meg persze a lilát. Nem akartam erőltetni a beszélgetést, vagy túlzásba vinni a kérdezősködést. Pedig kíváncsi voltam, rengeteg mindenre. De majd szépen beosztom a kérdéseket a maradék két napra.

-Majd egyszer elmesélem. Már késő van ahhoz, hogy belekezdjek. - sóhajtott - Isua-nak merre  van a kabinja?

-Nem tudom. Esetleg elhoznád az enyémbe?

Loki biccentett, majd felvette a kislányt. Viszonylag gyorsan visszatértünk. A herceg letette az ágyra Isuat, majd távozott a szobából. Nem gondoltam volna, hogy így alakul ez a nap. Határozottan más elképzeléseim voltak,most viszont örülök hogy itt lehetek. Csak álomnak hittem, hogy valaha megismerhetem apámat, de már csak napok kérdése, és ez valóra válik. Vajon  mit fog gondolni rólam? Örülni fog nekem? Csalódni fog bennem, hisz jobbra számított?
Ezek a kérdések kavarogtak bennem, miközben ledőltem a világos kanapéra. Egyszerűen nem jött álom a szememre. Csak bámultam a plafont, gondolataimba a mélyedve.