-Hős? - nézett rám csodálkozva a herceg.

-Igen, nekem az vagy, és Isuának is.

Rengeteget tett értünk, és ezért én rettentő hálás vagyok. Egyszer régen azt mondtam, még nagyon a legelején, hogy majd bebizonyítom, hogy Lokinak van lelke. Nem volt rá szükség. Ő maga bizonyította be a tetteivel. Megismerhettem a herceg egy olyan oldalát, melyet csak kevesen ismernek. Mások ítélkeznek, túlságosan gyorsan. Sajnos először én is ezt tettem, de utánna minden megváltozott. Felgyorsultak az események, és én egyre többet és többet tudtam meg a hercegről.

-Senki nem hívott még így. Soha sem. - felelte Loki, miközben a tengert figyelte. - Thort igen, őt mindenki hősnek tartotta. Engem pedig semmibe vettek, pedig ha nem vagyok ott mellette a csatákban, könnyen lehet, hogy haza se tér. Mindenki őt ünnepelte, én pedig nem is léteztem. Frigga volt az egyetlen, aki megköszönte.

Hihetetlen, hogy ezt évekig némán tűrte. És még csodálkoznak, hog, hatalomra, figyelemre vágyik? Az lenne a csoda, he ezek után nem fordulna ellenük.

-Ezt valahol mindenki tudta Loki. Nem mondták ,de igen is tudták, hogy nagy szereped volt a győzelemben. - feleltem.

-Miből gondolod? - kérdezte halkan. - Igazad van, de tudni szeretném, miért véled így.

-Nos. Kedvelem Thort, de... Szóval nem az eszére hagyatkozik, hanem érzelmi alapon dönt. Ez kevés ahhoz, hogy valaki győzzön. Te pedig nagyon művelt vagy, értesz a stratégiákhoz, hallottam a megbeszéléseken. Azt nem mondom, hogy értettem is, de nagyon meggyőzően beszéltél. Thor indulatos, és meggondolatlan, ezért lehetetlen, hogy önmagában vigyen sikerre egy sereget. - érveltem.

-Eltaláltad.-felelte egyhangúan az isten.

Olyan szomorúan csillogtak a szemei, látszott rajta, hogy ez még most is rosszul esik neki, de próbálja palástolni. Én csak szorosan hozzá bújtam, és úgy öleltem őt.

-Köszönöm, hogy vagy nekem Reena. Hogy... Elviselsz, a nagyon csekély hibáim al együtt is. - nézett rám most már halványan mosolyogva.

Nagyon csekély? Kezdesz visszatérni Loki?

-Én köszönöm. Lehetőséget adtál nekem. És... Még sosem mondtam, de azt hiszem valahogy helyrehoztál engem.

Más voltam mielőtt találkoztunk. Túlságosan is realista. Negatív. Semmiben nem láttam a szépséget, és nem élveztem az életemet. Csak abban a néhány pillanatban, mikor láttam, hogy van eredménye a munkámanak, és nem hiába látom el a betegeket. Loki viszont egy egészen másmilyet kínált fel nekem, én pedig éltem ezzel, és biztos vagyok benne, hogy ezt sosem fogom megbánni.

-Ez kölcsönös. - felelte halkan. - Na de, gyere. Megmutatom a szállásunkat.

-Itt fogunk aludni? - kérdeztem meglepetten.

Azt hittem pár órát eltöltünk itt, reggelre pedig visszautazunk Asgardba.

-Még szép, kedvesem.

Varázsolt magunknak egyszerű midgardi öltözéket, és úgy indultunk útnak. Az ő szerelése egy fekete térdnadrágból és egy zöld trikóból állt, míg az enyém egy egyszerű pántos ruha volt, kék alapon szürke csíkokkal. Teljesen átalgosak voltunk, egy hétköznapi pár, akik nyaralni jöttek.

Egy tengerparti kunyhóhoz vitt, ami nagyon, de tényleg nagyon a luxus kategóriába tartozott. Már kezdett bűntudatom lenni, hogy túl sok jó jut nekem mostanság.

-Loki, te ezt kifizetted? - kérdeztem komolyan a hercegtől.

-Miért ne fizettem volna ki? Oké, hamis volt a pénz, de odaadtam az árát a tulajnak, vagyis... Szóval már a mi nevünkön van, az egyik temgerpartszakasszal együtt. Isua családjának is vettem egyet, hogy a gyerekeknek legyen miből finanszírozni később... akármit amit csak akarnak. Tudod mennyiért vesztegetnek egy ilyen kicsi kunyhót? Máshol ezért veszel vagy hat családi házat.-magyarázta felháborodottan a herceg.

-Te utánna néztél az ingatlanáraknak? - kérdeztem meglepetten.

-Persze, hiszen valamihez viszonyítani kellett. Mit szólsz hozzá?

-Gyönyörű. Elképesztő. Hihetetlen, hogy a mi nevünkön van egy ilyen. Én nem tudom, hogyan köszönhetném ezt meg. - néztem rá meghatottan.

-Nos, nekem lenne rá néhány ötletem. - nézett rám beteg vigyorral, de látva az arcomat elnevette magát.

-Azt elhiszem.

Reggel álmosan nyújtózkodtam az ágyon, és meglepetten vettem észre, hogy a herceg nincsen sehol. Magamra kaptam egy túlméretezett pólót, majd elindultam felkutatni Lokit. Az istenség a konyhában volt. Az asztalra feldobott lábbal, valamilyen italt kortyolgatott.

-Miért nincsen rajtad felső? - kérdeztem, miközben leültem mellé.

Terjengett az alkoholszag a konyhában, viszont úgy tűnt a hercegnek ez még sem kottyan, teljesen józanon iszogatott. Valójában, sosem láttam még őt inni, max egy pohárral, de így még egyszer sem.

-Mindek az? Így is szörnyen meleg van. - felelte. - Ússz velem Reena!-kérte a herceg csillogó szemekkel.

-Most? Korán van még, meg nincsen fürdőruhám. Arra gondoltam bemehetnénk ma a városba körülnézni. Este pedig úszunk. - magyaráztam össze-vissza. - Jól vagy Loki?

-Persze, kérsz egy kortyot? - furdult felém ismét.

Eldobom az agyam. Mi lelte a  herceget? Mint akit totálisan kicseréltek, rá sem ismertem. Olyan volt mintha Thor ülne előttem.

-Thor? Te vagy az? - kérdeztem, ő pedig hosszasan hallgatott.

Nos, ez beért nekem egy igennel. Már milliónyi kérdés lezajlott a fejemben, de próbáltam nem abszolút kiborulni. Biztosan van erre normális magyarázat.

-Én, de megmagyarázom! Eskü, csak ne akadj ki. - emelte fel védekezően a kezeit.

-Változz már vissza! - törtem ki hisztérikusan. - Atya ég, tegnap éjszaka... Az te voltál?

A fejemet fogva rogytam le a kanapéra.

-Nem, nem, nem. Tegnap éjszaka Lokival voltál. Én csak ma reggel kerültem ide. Szóval, nem. Nem csaltad meg őt, ha erre akartál gondolni. Na de, a lényeg. Reggel jött el értem Loki. Azt mondta valami dolga van, amiről megtiltotta, hogy beszéljek neked. De nem akarta, hogy esetleg megijedj mikor nincs itt reggel, ezért tettem neki egy aprócska szivességet. -magyarázta Thor. - Tudtam én, hogy nem fogsz haragudni.

Össze voltam zavarodva. Nem tudtam, mit mondhatnék. Kattogott az agyam Thor szavaim, és nem tudtam őket hova tenni. Miért történik most ez velem?

-Hogy nem fogok haragudni? Komolyan? Már vagy tíz féle képpen kinyírtalak a gondolataimban, sőt van az húsz is. És ha nem lennél egy két méteres hegyomlás... - ordítottam, de az ajtó nyitódása megzavart.

Loki állt ott, egy teljesen midgardi öltözetben, míg én egy szál hatalmas pólóban, csapzottan ordibáltam a testvérével. Pont így képzeltek el egy nyaralást, nem igaz?

-Oh, helló drágám. Thor. - nyögte ki Loki, miközben magára várázsolt egy bűbájos mosolyt.