Kissé tartottam Loki reakciójától. Mi van ha nem tetszik majd neki? Vagy ha véletlen elszakítom, vagy elesek benne, mit fognak gondolni rólam?
Hirtelen nem is tűnt annyira jó ötletnek az egész. Még biztos, ami biztos, elszaladtam egy bolerószerű kabátért. Kicsit megnyugtatott, hogy rajtam volt és többet takart. A hajónk már a palota előtt várt ránk. Nem tudom Loki merre volt, de bizonyára már beszállt, így én is hasonlóképpen tettem. Igazam is lett. Loki a pilótaszékben, az irányítópultra feltett lábbal olvasgatott. Hmm, ha ő lesz a pilóta az felér egy életbiztosítással.

-Te fogsz vezetni? - kérdeztem, miközben mögé settenkedtem.

Valószínűleg nem várt a jelenlétére, mert kiesett a kezéből a könyv. Lassan fordult hátra, de mikor még látott, gyakorlatilag lefagyott az arca. Semmi sem látszott rajta.

-Ilyen rossz? - kérdeztem a ruhára utalva.

Ugyanis elég kétségbeejtő volt Loki ábrázata.

-Nem. Nagyon jó. Csak tudod, felpróbáltál rengeteg ruhát, és vagy harmincat pontoznom kellett, erre te felveszed a harmincegyediket. - magyarázta enyhén kiakadva. - De remekül választottál, gyönyörű vagy. Kár, hogy az én kritériumomnak nem felel meg. - nevetett a herceg, majd elindította  a hajót.

Én mellette ültem, és figyeltem ahogyan nyomkodja és állítgatja a dolgokat az irányítópulton. Lenyűgözött, hogy annyi mindenhez ért. Visszatérve a ruhára, igen is megfelel a herceg magas kritériumainak, csak ő még azt nem tudja.

Az utunk zökkenőmentes volt. És meglepően gyors a hintóhoz képest. Lokival rengeteget beszélgettünk, és furcsa módon most egyikőnk sem szólt be a másiknak.

-Minden rendben van veled Reena? - kérdezte az istenség.

-Oh, hogyne. Persze. Miért ne lenne? - kérdeztem, miközben a királyi palota folyosóján sétáltunk Odin elé.

-Talán mert percek óta tördeled az ujjaidat, és az összes tiszta vörös. - érvelt a herceg.

Igaza volt, de nekem fél sem tűnt, csak akkor mikor lenéztem a kezemre.

-Kicsit ideges vagyok. Ennyi az egész. - magyaráztam.

A királyi pár örömmel fogadott minket, és felajánlotta, hogy elfoglalhatjuka a régi szobáinkat, és a személyzet is bármiben a rendelkezésünkre áll. Ez még mindig annyira szokatlan nekem, pedig már majdnem egy éve, hogy itt élek. Valószínűleg én sosem fogom megszokni, hogy úrnőmnek, meg kisszonynak szólítanak. A hajbókolást pedig végképp nem.

A nap nagy részét a kertben és a régi szobámban töltöttem. Mennyi minden történt itt, és ezek mennyire megváltoztatták az életemet. Oda sétáltam a tükör elé, majd levettem a kabátomat. Nem olyan vészes. Vagyis ezt próbáltam meg bemagyarázni magamnak. Lent már hangosan szólt a zene, és a tánc is biztosan a kezdetét vette. Én csak álltam a tükör előtt, mikor valaki belerúgott az ajtóba. Egek, hogy milyen szokásai vannak neki. Nem fordultam Loki felé, csak lehunyt szemmel álltam a tükör előtt. Éreztem, ahogyan a keze hozzáér a hátamhoz. Még a hideg is kirázott tőle.

-Megfelel a kritériumaidnak? - kérdeztem halkan, de még mindig nem nyitottam ki a szememet. Nam akartam a herceg csalódott arcát látni.

-Túl is szárnyalja. - suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.

Én pedig végre ki mertem nyitni a szemeimet. Loki mosolyogva ölelt engem, és úgy figyelt minket a tükörben.

-Min mosolyogsz? - kérdeztem, mostmár felé fordulva.

-Csak elképzeltem az emberek arcát, mikor meglátnak a teremben.

-Azt már én is elképzeltem, de kétlem hogy egyezik a tiéddel. Sőt, szerintem határozottan más. - motyogtam.

-Már igazán megszokhattad volna, hogy soha nem tévedek drágám. - felelte lazán.

Megragadta a kezemet, majd maga után húzott. Mikor beléptünk a terembe nem történt semmi. Rengeteg ember volt. Komolyan rengeteg. Mindenki díszes ruhákba volt öltözve, és vidáman csevegtek egymással. Rólam tudomást sem vették, szerencsére. Vagyis, elsőre úgy tűnt, de aztán láttam, ahogyan a hátam mögött összesúgnak. Nagyon kellemetlen volt, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket.

Loki hirtelen a szembe fordult velem, majd egyik kezét a derekamra helyezte.

-Reena, ez csak tánc. - nézett rám nevetve.

-Nekem az bőven elég. - feleltem úgy, hogy csak ő hallja.

Kinevetett. Szó szerint, hangosan kinevetett. Szerencsére, mindenki saját magával volt elfoglalva a tánctéren, így nem figyelték ránk. Én csak akadozva próbáltam követni Lokit. Sokkal jobban ment, mint a legutóbbi alkalommal, de azért még van hová fejlődnöm.

-Nem is olyan rossz, látod?

-Végülis nem. Tényleg nem. - feleltem most már mosolyogva.

Élveztem a táncot, most életemben először.

-Loki, lekérhetem a hölgyet? - hallottuk meg Thor hangját, és a fiatalabbik hercegnek az arcára fagyott a mosoly.

Loki nem szívesen, de átengedett engem, én pedig magamra erőltettem egy vigyort. Az nem zavart, ha Loki hozzám ért, de Thor érintése annál kellemetlenebb volt. Nem volt durva, vagy ilyesmi, de mégis frusztráló volt.
A mennydörgés istene elmesélte nekem, mennyi rosszfiúval küzdött meg a világok mindegyikében, és hogy most sokkal biztonságosabb a galaxis. Nos, én szépen megköszöntem neki, hogy megvédte midgardot, hisz mégis csak ott nőttem fel. Aztán egy tipikus, fáj a lábam kifogással leléptem. Thornak ez nem tűnt fel különösebben, ment a következő lányhoz. Vajon Jane tud erről, vagy már nincsenek együtt?

Lokit kerestem, de nem leltem rá sehol. Végül úgy döntöttem, kimegyek sétálni a kertbe. Úgyis sok volt már a tömegből. Kint sötét volt ugyan, de az utakat lámpások világították meg. És bizony, ott volt az én hercegem is. Az egyik padon ült lehunyt szemekkel. Helyet foglaltam mellette, majd neki dőltem a vállának, ő pedig átkarolt.

-Elfáradtál? - érdeklődött a a herceg.

-Nem, csak hiányoztál.

-Valóban? Pedig úgy tűnt, remekül elvagy az én drága bátyámmal.

Sunyin elmosolyodva pillantottam fel rá, és ő is hasonlóképpen pillantott le rám. De valahol mégis, mintha szomorúság csillogott volna a szemeiben.

-Csak nem féltékeny vagy Loki? - kérdeztem nevetve, ő pedig sértődött arcot vágott.

-Chh... Én soha. - emelte magasba az állát.

-Rendben, de azért tudd, sokkal jobban táncolsz, mint Thor. - nyomtam puszit az arcára.

-Tudom, ez nyilvánvaló.

Igen, szokásosan ez lesz a vége annak, ha én egy kicsit kedveskedni próbálok.

-Hunyd le a szemed Reena. Van neked egy meglepetésem. - suttogta a herceg, miközben elkapta a kezemet.