Szóval ezért kért haladékot Odintól. Furcsa is volt nekem akkor, hogy ennyit változott a herceg. Na igen, nem változott. A kocka a fiókba, Odin meg abban a hitben, hogy a kincsestárában. Nem tetszik ez nekem. Végre újra helyrejöhetne a kapcsolat közöttük, erre Loki lenyúlja a Tesserachtot. Bár ha nem tenné, nem is ő lenne. Mindegy, hiszek benne, hogy nem keveri magát újra bajba.

-Mik a szándékaid a kockával? - kérdeztem halkan.

-Leigáznom a világot. - suttogta.

-Ó igen? Már nem elég Midgard? - kérdeztem incselkedve.

-Viccelsz? Hiányzom a halandók életéből! Nélkülem mit kezdenénk magukkal? - szórakozott a herceg.

-Szerintem pedig, aludj szépen. - nevettem, majd én is lehunytam a szememet.

Nem kellett sok idő, és álomba merültem, a hercegem karjai között. Reggel ugyan nem tudom hogyan, de a padlón ébredtem. Biztosan olyan mélyen aludtam, hogy nem keltem fel az esésre. Mindegy, nem fájt semmim sem, ezért nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Tudtam, hogy reggeli után indulunk, de előtte még szerettem volna elintézni valamit.
Lokit nagy nehezen sikerült felébreszetenem, de ő csak morogva a fordult hasra az ágyon.

-Loki, szeretnék tőled kérni valamit. - hajoltam le hozzá.

-Nem adom vissza. - utalt a herceg a kockára.

Nekem pedig kezdett sok lenni. Elegem van már abból a nyomorult Tessereachttól. Csak a baj van vele.

-Nem kell a Tesseracht Loki. Csak szeretném ha elkísérnél az édesanyám szobájába. -kértem halkan.

Nagyon fontos lett volna nekem. Még egyszer sem vettem a bátorságot arra, hogy bemenjek. Féltem, hogy megrohamoznak az emlékek, és összeroppanok a súlyuk alatt. A herceg tökéletes támasz lett volna nekem. De neki egészen más elképzelései voltam.

-Eltalálsz oda egyedül is. -vetette oda nekem.

Rosszul estek a szavai, hogy ennyire nem törődött a kérésemmel.

-Kérlek. - próbálkoztam újra, de ez sem hatotta meg.

-Hagyj már aludni Reena.

-Tudod mit? Akkor megyek egyedül. Mostanában semmi mással nem foglalkozol, csak a kibaszott Tesserachtal. - feleltem, majd rávágtam az ajtót.

Sosem szoktam szitkozódni, de valahogy most mégis előjött belőlem. Ideges voltam, féltem, de akkor is elhatároztam, hogy menni fogok. Az édesanyám egyik ruhájában szeretnék részt venni életem első bálján. Nagy levegőt vettem az ajtó előtt majd a kezem a kilincsre helyeztem. A szívem ezerrel vert, de szükségem volt erre. Ahogyan beléptem, elkapott az ámulat. Gyönyörű volt a szoba. A kék és az arany szín dominált. Nem volt rend, minden ott volt hagyva, ahogyan a gazdájuk hagyta egykor. Milyen rég volt már. Oda léptem a függönyökhöz, és széttártam őket. Fény lepte el a szobát, és a padlóban arany tekervényes minták jelentek meg. A falon volt egy festmény, melyen a szüleim voltak. Csodálattal figyeltem minden apróságot a képetn. Gyönyörű alkotás volt. Furcsa, de egyáltalán nem volt rossz érzés belépni ide. Kicsit olyan volt, mintha újra anyával lennék.

Nem tudom meddig csodálhattam a képet, mikor két kar elkapta a derekamat. Loki a vállamra tette az állát, majd úgy tanulmányozta a festményt.

-Ugyan olyan vagy, akárcsak ő. - suttogta a herceg.

-Komolyan? - kérdeztem meghatottan.

Annyira jól esett ezt hallani. Remélem egyszer nem csak külsőre fogok rá hasonlítani, hanem tudok olyan jó ember is lenni, amilyen ő volt.

-Igen. - felelte a herceg, én pedig szembe fordulatam vele. - Sajnálom, ha megbántottalak. Sokkal többet érsz  nekem, mint az a kocka. Remélem tudod. - nyomott puszit a homlokomra.

Nem haragudtam rá sokáig, csak abban a néhány percben idegesített nagyon.

A szekrényhez léptem, és óvatosan kinyitottam az ajtaját. Szebbnél szebb ruhák voltak benne. Minden színben és fazonban. Egyszerűen varázatosak voltak.

-Loki, választasz nekem ruhát? - kérdeztem nevetve a hercegemet.

-Nem, ez a te döntésed kell, hogy legyen. De van egy kikötése. - nézett rám a herceg csillogó szemekkel.

-Micsoda? - kérdeztem már előre félve.

-Ne legyen ujja és váll része. - nézett rám a herceg sunyi vigyorral.

Én csak a fejemet ráztam, és tiltakoztam. Nem tudtam dönteni. Rengeteg ruhát felpróbáltam, Loki pedig látványosan szenvedett, és próbált menekülni.

-Remélem, he egyszer lányom lesz, nem lesz ilyen döntésképten mint te. - nevetett rajtam a herceg.

Most túlságosan is jó kedvem volt ahhoz, hogy vissza vágják, meg egyébként sem ér ez annyit, hogy összevesszünk.

-Rendben. Menj csak reggelizni, én nem vagyok éhes. Indulás előtt találkozunk. - nyomtam puszit az ajkaira, majd kizavartam a szobából.

Látszott rajta, hogy örül a szabadságának. Egy arany színű ruhát vasztott, ami az karjaimon és a derekamon testhezálló volt. A szoknya rész pedig egyre jobban bővült. A ruha arany részét apró nyönygök, és csipke díszítette. A szoknya hátsó végénél pedig kék színátmenetes tollak voltak. Eldöntöttem, hogy most le fogom győzni a félelmem. Felkerestem egy varrőnőt, aki meg tudta oldani, hogy elöl szíva alkú dekoltázsa legyen a ruhámnak, és a hátam egy része is szabad maradjon. Nos, nagyon merésznek tartottam, magamhoz képest. Mondjuk, már rengeteg nőt láttam Asgardba ehhez hasonló stílusú ruhában, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy sokat mutat belőlük. Bár nem is úgy néztek ki, mint én. De ez most részletkérdés. A szobalányom begöndörítette a hajamat, ami még így is simán a derekamig ért. Egy gyönyörű hajdíszt is kaptam, arany levél motívumokkal.

Mire visszaértem a varrónőhöz, már készen is volt a ruhám. A hölgy gyors és precíz munkát végzett. Megkért, hogy próbáljam fel, én pedig eleget tettem a kéréségek. Szörnyen jól éreztem benne magam. Még egy kicsit talán szépnek is. Annyira meghatott voltam, hogy talán ki is csoldult egy két könnycseppem.

-Ne sírjon kisasszony, a szobalányok rengeteget dolgoztak a sminkjével. - szólt rám az idős hölgy. - Nem hiszem, hogy segítek ezzel, de ugyan olyan akárcsak az édesanyja.

Hmm, ma már másodjára hallom.

-Ismerte őt? - kérdeztem elérzékenyülve.

Ő csak bólogatott, majd elkezdett kifelé tolni az ajtón.

-Ne várakogtassa meg a herceget. Siessen kisasszony. - sürgetett a varrónő.

Mindent megköszöntem neki, majd nagy levegőt vettem, és félve ugyan, de elindultam megkeresni az én hercegemet.