A következő néhány hét azzal telt, hogy helyrehoztuk a káoszt, amit Axel teremtett. A királyi pár visszament a központba, és ők ott próbálták javítani a körülményeken. Axel halott volt, és valamiért ez szörnyen megnyugtatott. Ez előtt soha nem kívántam senki halálát, bűntudatom is volt kissé miatta.

Lassan sétáltam le a cellákig, ahol Luciust tartották fogva. Nem beszéltem vele azóta, hogy elárult. Sőt Loki határozottan megkért rá, hogy ne menjek le hozzá, nekem viszont muszály volt látnom őt. Az ágyán ült, mikor szembe kerültem vele. Nem igazán szólt semmit, csak felállt és az energiapajzshoz sétált.

-Hiányoztam? - kérdezte gúnyosan Lucius.

-Esélyt adtam neked, de te elárultál. Miért?

-Jobb ajánlatot kaptam. - vonta meg a vállát.

Már kezdtem volna a következő kérdést, mikor Loki haragosan lerontott a börtönbe. Olyan lendülettel közeledett, hogy bevallom, megijedtem. De csak megragadta a kezemet, majd magával húzott. Látszott rajta, hogy haragszik, hogy a tiltása ellenére is lejöttem. De hát ki ő, hogy nekem bármit is megtiltson?

-Határozottan megkértelek. - nézett rám szemrehányóan.

-Tudni akartam, miért tette. - feleltem.

-Mert egy hataloméhes idióta, akinek senki más nem számít önmagán kívül. - legyintett a herceg. - Egyszer lekísérlek, és beszélhetsz vele, de kérlek ne menj arra a szintre többé egyedül.

Látszott rajta, hogy félt és tényleg jót akar nekem, így nagy nehezen bólintottam. Vajon mi lehet még azon a szinten, amit ennyire rejtegetnek? Fogadjunk Kylus pontosan tudja.

-Van még valami. - szólalt meg a herceg.

-Csak mond, hogy valami jó hír. - nevettem kínosan.

-Holnap Odin bált tart a palotában, és minket is meghívott. Sejtem, hogy semmi kedved nincsen ehhez, de azért igazán örülnék ha te jönnél velem. - magyarázta a herceg.

Sosem voltam még igazi bálon, és a herceg ajánlata igen csak csábító. Mindig is kíváncsi voltam rá milyen egy ilyen esemény. Viszont nem tudok táncolni. Még a legalapvetőbb lépések sem mennek akadájmentesen.

-Ha én mennék? Ha nemet mondok, kerítesz mást a helyembe? Ch... Szép.-szórakoztam Lokin, ő pedig a szemeit forgatta.

-Egyedül nem állíthatok be. Mondjuk elviszem a szobalányodat.

-Azt próbáld meg Loki! - szóltam utána, mikor elindult az ajtó felé. - Halott ember vagy!

Nem tudom mi lelte, de visszalépett hozzám, majd elkapta a derekamat.

-Isten vagyok. - villantott egy mosolyt.

-Részletkérdés. A halotton volt a hangsúly.

-Szóval, szeretnéd? - kérdezte.

-Nem tudok táncolni. - feleltem miközben leültem az ágyra. - Meg ott lesz rengeteg gyönyörű nő, és én nem is tudom... Nem szeretném, hogy rólam pletykáljanak. Mindenki arról fog beszélni, hogy választhattál egy ilyen bányarémet mint én. - motyogtam miközben hátradőltem az ágyon.

Loki nagyot sóhajtott, majd leült mellém. Igen, megint témánál voltunk. Én és az elválaszthatatlan önbizalomhiányom.

-Megtanítalak táncolni. Első probláma letudva. Szóval, mint már párszor elmondtam, gyönyörű vagy, még az ocsmány lila pólóban is. Akik pedig pletykálni fognak rólad, csak irigyek. Ne törődj velük. Második is letudva. - mondta miközben felrántott az ágyról.

Én nagy lendülettől a mellkasának csapódtam, de Loki figyelmen kívül hagyta ezt. Jobb kezét a hátamra tette, a ballal pedig megfogta a másikat.

-Te remegsz Reena. - szólt halkan a herceg.

-Csak nem szeretnék csalódás okozni. Szeretném, ha büszke lennél rám, de....

-Az vagyok, és senkinek nem fogsz csalódás okozni. - magyarázta a herceg. - Bár, ha jobban belegonolok, biztosan sok fiatal férfi akar majd a hercegnőmmel táncolni. Na, ők lesznek csalódottak, mert az biztos, hogy egy ujjal sem fognak hozzád érni. - nevetett a herceg.

Nem mondom, hogy megnyugtatott, de legalább nevettem egy jót. Mindegy, majd meghúzódom az egyik sarokban.

A herceg lassan kezdett el mozogni, én pedig úgy ahogy próbáltam követni őt. Nos az első három lépésnél mesteri módon letapostam.

-Lazulj el. Nincs mitől tartanod. - suttogta a herceg.

Áh, tényleg nincs. Maximum beégek egy királyság előtt, de hát az semmiség.

Próbálkoztam, tényleg nagyon sokat próbálkoztam. Lokival egész nap gyakoroltunk, és estére már egész jól ment, vagyis tűrhetően. A herceg álmosan bújt be mellém az ágyba, és hatalmasat ásított.

-Reena, nem érzem a lábfejem. Zsibbad. Ez normális? - kérdezte tőlem vigyorogva.

-Ha negyvenszer letaposnak, akkor teljesen. - nevettem el magam. - Egyébként sajnálom. Jobban jártál volna ha elhívod a szobalányom.

Ő csak átkarolta a derekamat, majd magához ölelt. Boldog voltam, hogy most nincsen veszélyben az életünk, és azt tehetünk amit csak szeretnénk.

-Ha király leszek, állíttatni fogok magamról egy szobrot. - jentette be Loki váratlanul. - Rajtam lesz a sisakom is. A nagy szarvakkal.

-Hát ezt biztos értékelni fogja a lakosság. - szúrtam oda a megjegyzést.

-Imádni fognak. - cáfolta meg Loki az állításom.

Na majd meglátjuk. Egy csomó minden másra lehetne költeni annak a szobornak az árát.

-Egyébként mi lett a kockával? - kérdeztem rá hirtelen.

Eddig eszembe sem jutott a Tesseracht, most viszont a semmiből beugrott. Loki nem említette mi történt vele, bár én sem kérdeztem rá olyan elfoglalt voltam.

-Elméletileg Odin kincsestárában van. - felelte a herceg lazán.

-Ahha, és gyakorlatilag? - sandítottam rá oldalról.

Ő egy gyors csókot adott, majd annyit suttogott a fülembe, hogy:

-Alulról a második fiók.

-Te hihetetlen vagy Loki. - nevettem halkan. - Akkor akár a bál után be is ugorhatunk a Maldív-szigetekre.