Hajnalban már nem bírtam tovább, és felkeltettem a herceget. Talán jobb ha ébren van. Nem volt egyszerű, de nagy nehezen sikerült, ő pedig zihálva ült fel az ágyon.

-Jól vagy? - kérdezte aggódva.

-Persze. - simítottam végig az arcán.

Felkapcsoltam a lámpát, hogy egy apró fény mégis csak legyen a szobában. Mikor megláttam a herceg arcát, az már nekem fájt. Hogy lehetett vele Kylus ilyen kegyetlen?

-Vedd le a felsőd!- utasítottam a herceget halkan, majd a szekrényhez sétáltam.

Loki ugyan furcsán nézett rám, de tette amit mondtam. Hamar megtaláltam az egyik hűsítőkrémet, és mikor észrevette mi van a kezemben egyből tiltakozni kezdett.

-Ne csináld. - kérlelt, de nem igazán törődtem vele.

-Orvos vagyok Loki. Szóval, kötelességem ezt tenni. Meg fáj látni hogy szenvedsz.

Szó szerint elszörnyedtem mikor megláttam a hátát. Talán rosszabbul festett mint az arca. Kész csoda, hogy a gerince még egyben van. Óvatosan próbáltam bekenni a zúzódásokat, de éreztem, hogy még ez is fáj neki. Mikor viszont az oldalán végighúztam az ujjam, hangosan felszisszent.

-Sajnálom. - kértem elnézést, de ő csak megrázta a fejét. -Szinte biztos, hogy ez a bordád el van repedve.

Láttam ahogyan az ajkát harapdálja, hiába próbálta leplezni mennyire fáj neki. Úgy szerettem volna segíteni. Az arcát is több helyen bekentem a krémmel, ő pedig lehunyt szemmel tűrte.

Mikor végeztem, visszatettem a tégelyt a polcra, és a hercegemet is megkértem, hogy egy rövid ideig még ne vegye vissza a felsőjét, ha nem akarja, hogy koszos legyen. Én ülve maradtam, ő pedig a fejét az ölembe hajtotta. Próbáltam olyan gyengén simogatni az arcát ahogyan csak tudtam, de néha még így is összerezzent.

-Úgy sajnálom. - nézett rám zölden csillogó szemeivel.

-Minden rendben lesz. Meglátod. - feleltem.

-Egy fokkal sem vagyok különb Axelnél. - lehelte.

Dehogynem. Ha tudná mennyi mindent tett velem az a szörnyeteg, akkor biztosan nem mondana ilyet.

-Ne mondj ilyet. Csak... Bocsás meg magadnak Loki.  - kértem halkan.

-Nem megy. Látom magam előtt az arcod. - sóhajtott. - Én azt se tudom mit történt velem. Csak elborult az agyam, és... megtörtént.

Átérzem, hogy nem könnyű, de muszály változtatni. Axel támadni fog valamilyen úton módon, nekünk pedig felkészültnek kell lennünk, hogy ne érjen meglepetés.

-Annyiszor megmentetted már az életemet, valóra váltottad az álmaimat. Az az arcom lebegjen előtted. - nyomtam puszit a homlokára.

Sokáig csendben voltunk. Azt hittem Loki elaludt, mert még sem mozdult, mikor Szutyok nemes egyszerűséggel átlépdelt rajta.

-Kylus el fog küldeni. - szólalt meg a semmiből a herceg.

-Nem fog. A barátja vagy, nem számít mit műveltél. Meg hát, nem fogom hagyni. - feleltem, és abban a pillanatban nyílt is az ajtó.

Kellett nekem a falra festeni az ördögöt. Kylus dühöngve lépdelt be a szobába, mi pedig abban a pillanatban felpattantunk az ágyról. Láttam apámon, hogy szörnyen dühös, de már nem tudtam pontosan kire. Loki védelmezően állt elém, de Ky egy erős csapással a földre vitte őt. Ijedten gugoltam le hozzá, és öleltem magamhoz. Kylus már készült volna a következő rúgásra, de elé álltam. Túlságosan nem hatotta meg, ugyanis engem is a földre lökött Loki mellé. A herceg átkarolt, és együtt kúsztunk hátra a falig.

-Te nem Kylus vagy. - nyögtem ki.

Meglepett arcot vágott, majd gúnyosan elvigyorodott.

-Okos, okos...

A következő pillanatban, pedig már maga Axel állt előttünk. Én egész testemben remegtem, úgy bújtam hozzá Lokihoz.

-Hogy jutottál be te rohadék? - kérdezte a herceg.

Loki szemei szikráztak a gyűlölettől.

-Ó kíváncsi vagy? Tudod, valakinek vezetnie is kellett Odin hajóját. Mikor idértem pont akkor kevertél le egyet a drága kis Reenának, ami nekem történetesen kapóra jött. Így Ky képében rendesen elláttam a bajodat, bár nem is ellenkeztél. Úgy izgalmasabb lett volna. Kylus, és a királyi pár akkor már rég a tömlöcben volt.

Döbbenten figyeltük. Én görcsösen szorítottam Loki kezét, ő pedig gyilkolni tudott volna tekinetével. Axel pár pillanaton belül értesítette a gárdistákat, akik durván rángattak fel minket a földről, és egyenesen a cellákig hurcoltak. Az édesapámmal egy kabinba kerültünk. Engem elengedtek, de Lokit térdre lökték, mielőtt ránk zárták volna az energiapajzsot. Apám féltőn szaladt oda a hercegemhez, és segítette őt talpra. Eltámogatta Lokit az egyetlen ágyig, majd felfektette őt rá.

-Mi történt veled? - kérdezte édesapám.

Loki már szóra nyitotta a száját, de nem hagytam beszélni. Most nincsen szükség a bűntudatára.

-Engem védett. - feleltem hirtelen.

A herceg hálás tekintettel pillantott rám, én pedig leültem mellé.

-Köszönöm neked Loki. Remek barát vagy. - rázott vele kezet Ky. - És miért nincs rajtad póló?

-Így szoktam aludni. - vonta meg a vállát a herceg.

-Végül is, téged nem fenyeget a megfázás. - nevetett Kylus, majd elfeküdt a földön.

Miután Ky álomba szenderülnt, Loki megkért, hogy feküdjek mellé, én pedig tettem amit óhajtott. Olyan kicsike volt ez az ágy a sajátunkhoz képest, hogy úgy kellett összepréselődnünk.

-Miért nem mondtad el neki az igazat? - kérdezte halkan a herceg.

-Mert akkor az igaz Kylustól is kapsz egy sort, amit igazán nem szeretnék. - feleltem.

-Én sem vágyom rá. - sóhajtott. - Valóban meg kellett volna ölnöm Axelt, mikor volt rá alkalmam.

Igen, ez igaz. De a múlton már nem tudok változtatni, hanem a jövőre kell koncentrálni. Nekem van egy tervem, ami talán beválhat, de ahhoz még sok gyakorlásra van szükségem, és Lokinak is fel kell erősödnie.