Már nem bírtam tovább mában tartani a kérdéseket, a kíváncsisággal folytatott harcban elbuktam, és az felül kerekedett rajtam.

-Mikor érünk Asgardba?

-Körülbelül három nap múlva. Mivel ez egy alacsonyabb teljesítményű hajó. - magyarázta Thor

-Talán nem élvezed az isteni társaságunkat? - kérdezte gúnyosan Loki

Most komolyan, erre mégis mi a fenét kéne válaszolnom? Nos, őszintén... Thor kedves hozzám, türelmesen elmagyarázza amit nem értek. Talán még az apámról is mernék többet kérdezni, ha Loki nem szólna folyamatosan közbe. Nem azzal van a baj, hogy van véleménye, vagy hozzáfűznivalója, hanem azzal ahogyan azt teszi, ezzel engem folyamatosan kényelmetlen szituációkba hozva.

-Nem erről van szó, csak... Mindegy. - legyintettem

A régi éném, aki azelőtt voltam, mielőtt Axel egy bentlakásos iskolába küldött volna, simán rávágta volna hogy nem. Visszabeszéltem, hazudtam szemrebbenés nélkül. De ez megváltozott. Nem akartam veszekedni. Nem akartam semmit, csak hogy hagyjon békén. Tartottam tőle, és nem akartam konfliktusba keveredni egy istennel. Az, hogy néhány tanárnak beszólogattam az még oké, de egy istent azért nem oltogatnék olyan simán.

-Mond csak, akkor miről van szó? - folytatta tovább Loki

-Fogd már be Loki. - mondta  Thor, miközben valamit nyomkodott az irányítópulton -Ha bántod azzal csak még jobban elásod magad Atyánk szemében.

Thor is odasétál hozzánk, majd leült velünk szembe.

-Csak a te apád. Ha meg úgyis visszadob abba az átkozott cellába, akkor nem mindegy mit teszek vele? - kérdezte már-már sértődötten a fiatalabb herceg

Visszakerül a börtönbe? Csak azért engedték ki, hogy engem Odin színe elé vigyen, aztán visszazárják? Milyen apa az ilyen, aki ilyet tesz a fiával? És hogyan értette azt Loki, hogy ,, Csak a te apád. ''? Annyira rossz a tudatlanság. Teljesen rá vagyok utalva másokra, ami borzasztó érzés.

-Talán Reena mondhatna pár szót az érdekében, elvégre nélküled már halott lenne, ahogyan a gyerekek egy része is. - mondta Thor

Értékelendő, hogy próbál pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de azért lássuk be, Odinnal szemben semmit nem ér az én szavam.

-Persze, csak ha szeretnéd. - tettem hozzá

Megpróbálhatjuk. Semmit sem veszítünk vele. Én pedig úgy érzem tartozom ennyivel a hercegnek.

-Ugyan, mit ér egy midgardi szava Odinéval szemben? Ő egy senki hozzá képest.

Kifejezetten rosszul estek Loki szavai. Persze kimondta a nyilvánvalót, de azért rossz volt hallani.

-Azért megpróbálhatom, nem? - kérdeztem

-Ha azt akarod, hogy cellatársak legyünk, akkor mindenképpen próbáld meg. - mondta ironikusan, majd felállt, és a bal folyosó felé vette az irányt.

Isten ments attól, hogy ezzel egy cellába legyek összezárva. Hiába próbálok kedves lenni, reménytelen eset.

-Ne is törődj vele. - legyintett Thor

-Mindig ilyen volt? - kérzeztem

-Nem, régen egymás oldalán harcolunk. Én is benne voltam a csínyekben. Azt hittem ez örökké fog tartani, de tévedtem. Azóta más utakon járunk. Loki hatalommániás lett. Azt hiszem... ezzel próbálja palástolni, mennyire is magányos.

-És te? - érdeklődtem

- Én pedig... Nos, én nem vágyok az uralkodásra. Tudod van egy lány, Jane. Ő is a Földön van, de apám nem igazán egyezett bele a kapcsolatunkba. Pedig egy csodálatos lányról van szó. - mesélte csillogó szemekkel

Sajnálom mindkettőjüket. Thornak azt hiszem igaza van Lokival kapcsolatban. Évekig én is nagyon magányos voltam. Tudom milyen mikor nincs senki, akihez fordulhatnék, akinek elmondhatnám mi fáj. Persze nem lettem hatalommániás, de nagyon maximalista voltam. Mindenkiben csak egy ellenfelet láttam, akit le kellett győzni. A mennydörgés istenétől pedig elvárják, hogy király legyen, miközben nem vágyik rá.

-Sehogy sem tudnád meggyőzni apádat, hogy magaddal vidd Asgardba a lányt?

-Nem. - sóhajtott - Viszont ha király leszek, akkor már nem parancsolhat nekem. Az első dolgom lesz elhozni őt Asgardba. - mondta csillogó szemekkel - Csak tudod, őt itt sohasem fogják elismerni igazán. Mindig csak egy midgardiként tekintenek majd rá. Nehéz ez az egész. Na de, nem untatlak tovább! Gyere, megmutatom a kabinod.

Én csak biccentett , majd némán követtem az istent. Arra a folyosóra indult, erre korábban Loki is. Nos, ez felettébb megnyugtató. Max majd nyitott szemmel alszok, már ha ezek után egyáltalán képes leszek aludni. A folyosón összesen négy ajtó volt, és az utolsóknál álltunk meg.

-Ez lesz a te kabinod. Nem valami luxus szoba, de három napig kibírjuk. Azt hiszem valamennyi ruha van a szekrényben, abból bármit elvehetsz. Ha valamire szükséged van, csak szólj. Ez itt jobbra az én kabinom, az ott szemben pedig Lokié.

-Köszönöm Thor.

Miután megköszöntem mindent beléptem a kabinban. Egészen nagy volt. Első ránézésre a hajó nem tűnt olyan óriásinak, most viszont a kabinet elnézve, jóval nagyobb, mint ahogy azt gondoltam. A fal szürke volt, talán az eredeti fém, amiből készült a gépezet. A fal mellet volt egy ágy, azzal szembem egy krémszínű kanapé, középen pedig egy apró asztal. A fal mellett volt még egy szekrény, és egy könyvespolc. Egészen barátságos kis szoba jellege volt. Egy ajtó is el helyezkedett az egyik falon. Oda is gyorsan belestem. Egy igényes fürdőszoba volt.

Nem igazán értettem, miért mondta Thor, hogy ez nem luxus. Talán kéne, hogy az legyen? Három évig egy sárból épült kunyhó volt a lakásom, és ott is teljesen jól elvoltam. Boldog voltam. Persze az amerikai házunk, vagyis Axel háza sokkal modernebb volt,  de nem hiányzott. Bár sosem mondta honnan van ennyi pénze erre.

A szekrény elé lépkedtem, és ahogy megnyomtam az oldalán az egyik gombot, elhúzódott az ajtó. Sima, hétköznapi ruhák voltak a szekrényben, nem olyanok mint amit az isteneken láttam. Persze, azok nagyon klasszul néznek ki, de szerintem én olyan páncélzatban meg sem tudnék mozdulni. Találtam egy hatalmas lila pólót, és egy rugalmas, hosszú fekete nádrágot. Ezeket felkaptam, majd a fürdőbe siettem. Körülbelül fél óráig engedtem magamra a vizet. Megmostam a derekamig érő, sötétbarna, enyhén hullámos hajamat, majd egy törölközőbe csavartam. Felkaptam a nadrágot, ami ugyan nagy volt, de szerencsére találtam egy övét, aminek hála nem esik le rólam. A póló így féléve még nagyobbnak bizonyult. Kicsivel a térdem felett ért véget, az ujjai pedig a könyökömet súrolták. Vizes hajamat kiengedtem, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Mindenhol olyan csend volt, olyan nyugalom.

Gondolataimból két hangos kopogás rángatott ki. Azonnal az ajtóhoz siettem, és a fekete hajú herceggel találtam szembe magam. Mivel neki eszében sem volt lehajtani a fejét, hogy a szemeimbe tudjon nézni, így nekem kellett hátravágnom a fejem. A válláig értem csak, és így, hogy közel állt, még magasabbnak tűnt. Most rajta sem volt páncél. Egy kékes árnyalatú, bőr hatású felsőt viselt.

-Ha nem szeretnél éhen halni, akkor gyere. - intett, én pedig követtem

Mit ne mondjak, igen csak nagylalelkű, hogy így törődik velem. Bár legalább szólt. Vajon mit ehetnek az istenek? Olyanokat mint mi a Földön?

-Egyébként, Thor talált egy potyautast a hajón. Gondolom valamelyik kölyök követhetett téged. Őszintén szólva nem láttam, és nem is érdekel, csak gondoltam szólok, hogy ne érjen akkora meglepetés. - szólt hátra Loki

Valaki utánnam szökött volna? Hogy lehet valaki ennyire meggondolatlan? Oké, hogy gyerek, de ez nem mentség. Én sem szeretnék itt tartózkodni. Ráadásul, miért nem tűnt fel senkinek, hogy nincs a többiekkel.

-Mit fogtok tenni vele? - kérdeztem

Thor biztos jól elszórakozna a gyerekkel, de Loki. Nos, remélem nem fogja bántani. Bár az iskolának nevezett épület falai közül ő menekítette ki a gyerekek nagy részét. Ha ezt megtette, akkor talán nem ártana nekik.

-Amíg nem zavar nagy vizet addig semmit. Csak egy gyerek, nem fogjuk kidobni, ha erre gondoltál.

Úgy nézett rám, mintha én javasoltam volna, hogy dobjuk ki. Itt biztos az a normális, hogy a nem kívánt utasokat kihajigálják a gépekből. Érdekesek ezek az Asgardiak.

-Nem gondoltam semmire konkrétan. Erre pedig főleg nem. Már miért dobnánk ki?

-Mindegy, csak gyere már. - morgott

Én pedig szó nélkül, kíváncsian követtem.