-Kérlek Loki mond, hogy ez is az egyik gonosz vicced. Esküszöm most nem fogok haragudni... - próbálkoztam.

-Sajnálom. - felelte halkan.

Kétségbe voltam esve. Nem tudtam mit csináljak, mihez kezdjek, hiszen Axel hatalmas fenyegetés jelentett mindannyiónkra rézve.

-Isua biztonságban van?

-Igen, Wakanda királya biztosított róla. A szivárványhidat, és a királyi palotát lezárták. Senki nem mehet se ki se be. - magyarázta a herceg. - De van még valami, amit el kell mondanom.

-Ennél nem lehet rosszabb Loki. - mondtam már szinte kínomban nevetve.

-Ez a birtok, vagy tartomány erődítményszerű. Sokkal nehezebb betörni ide mint a palotába. Így Kyuls és Odin úgy döntöttek, a királyi pár itt nagyobb biztonságban lenne, mint a központban. Senki rajtunk kívül nem tud arról, hogy ide indultak. Még a palota személyzete sem értesült róla.

Huh, ez azért komoly dolog. A fenyegetés hatalmas, ha magának a királynak és a feleségének is távoznia kell.

-Értem. Kedvelem az édesanyádat. Ezzel nincsen probléma. - nyomtam puszit az arcára.

Ő csak nagyot sóhajtott, majd csillogó szemekkel nézett rám.

-Nekem sem vele van főként problémám. - motyogta. - Hanem Odinnal.

-Odin büszke rád Loki, bármit is tettél régen. Itt az ideje, hogy magadnak is megbocsáss, hisz ők már megtették. - feleltem, és még szorosabban hozzá bújtam.

-Gondolod? - kérdezte bizonytalanul.

Ilyenkor látszott, hogy Loki egyáltalán nem önimádó. Sőt, sokszor talán határozottan nem szereti magát, és kételkedik, nem hisz abban, hogy ugyanolyan értékes, mint a többiek. Pedig ezt csak ő látja így, senki más. Talán az egoizmusa sokszor egy pajzs, ami sebezhetetlenné teszi őt, vagyis ezt ez érzetet kelti benne.

-Biztos vagyok benne. Teljesen. - vágtam rá egyből.

-Odin... megölt volna. Csakis Frigga miatt hagyott életben, miután Thor hazahozott a Földről. Aztán Axlnek hitt, és ha te nem vagy, akkor megtartotta volna a nyilvános kivégzésemet Asgard polgárai előtt.

Igen, ezek szörnyű dolgok, de a herceg túlélte mindezt, és még mindig kűzd. Sosem adja fel, és nem is fogja.

-Odin rossz emberekben bízott meg Loki. Axel átverte őt. Elvakult volt, de belátta a tévedését. Láttam a fájdalmat az arcán, miközben az emlékeidbe nézett.

-Igen. - helyeselt a herceg. - Mert mindent megmutattam neki, hogy mit éreztem akkor mikor semmibe vett, mikor hazudott nekem. Mindent látott.

-Miért tetted? - kérdeztem döbbenten.

Tudtam, hogy a herceg nem igazán szeret ezekről a dolgokról beszélni, de velem most mégis megosztotta. Ez nyilván nem véletlen, én pedig hálás voltam, hogy ennyire a bizalmába fogadott.

-Olyan dolgokat látott, hogy ezek után ha bűnös lettem volna sem mondja ki ott helyben hangosan. A volt a cél, hogy bűntudata legyen, és ez túl jól sikerült akkor. - magyarázta a herceg.

-Loki, te remek király lennél. - nevettem el magam halkan.

Ismét bebizonyosodott, hogy az én hercegem még okosabb, mint eddig azt hittem. Sejtettem, hogy neki is volt terve a tárgyalásra, ha az enyém esetleg nem válna be, és a sejtésem ezennel teljesült is.

-Igen, ezzel abszolút egyetértek. - helyeselt a herceg. - Viszont egy jó király mellé királynő is kell. - kacsintott rám.

Ó hogyne. Ez volt az a pillanat, amikor a régi Loki visszatért, és ismét terjed a levegőben az önimádat.

-Akkor keres magadnak egyet. Nem hiszem, hogy nehéz lesz. Biztos minden második lány szívesen lenne a te királynőd. - feleltem.

Komolyan is gondoltam. Szeretem Lokit. De ő mégiscsak egy herceg, én pedig egy midgardi vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy ha sor kerül esetleg párválasztásra, neki nem én fogok kelleni. Meg hát, nem is vagyok olyan szép, meg tisztelettudó, amilyennek egy úrihölgynek kell lenni.

-Chh... Nem hiszem. Nincsen olyan jó hírem ezen a környéken. - nevetett a herceg.

Az én hangulatom pedig egyre komorabb lett.

-Egyébként sosem leszek Asgard királya. Thor az elsőszülött, őt illeti a trón. - felelte Loki kissé lehangoltan.

Én csak némán biccentettem, és azon erőlködtem, hogy ne buggyanjanak ki a könnyeim. Igen, tudom. A viselkedésem elég szánalmas, és szégyellem is magam miatta, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Valószínűleg ezt a herceg is észrevette, ugyanis óvatosan megemelte az állam, majd maga felé fordította az arcom.

-Ha minden második lányt megkaphatnék, akkor is téged választanálak. Valójában, el se gondolkoznék máson. - suttogta halkan. - Téged szeretlek.

Nálam pedig eltört a mécses, és zokogna borultam a herceg nyakába, ő pedig óvatosan simogatta a hátamat.

-Annyira nagyon szeretlek. - beszéltem bele a vállába.

Elsőre az egész mondatom egy értelmetlen morgásnak hangzott, de ő mégis megértette.

-Nem hittem, hogy valaki, valaha önkét ilyet fog nekem mondani. Azok után meg amit tettem... Nos, főleg nem. - felelte. - És azt sem hittem, hogy én is ennyire fogok szeretni valakit. - tette hozzá halkabban.-Mikor először találkoztunk, fegyvert fogtál rám.

Valóban így volt. Milyen régen volt már az. Több mint fél éve, és mennyi minden történt azóta.

-Persze. Előttem vágtad el egy ember torkát. Mit gondoltál, a nyakadba vetem magam? - kérdeztem.

-Jogos. Bár azt sem elleneztem volna. - biccentett a herceg, majd megszűntette a közöttünk lévő távolságot, és szenvedélyesen megcsókolt.

Mindig, minden egyes alkalommal annyira gyengéd és óvatos volt velem. Mikor először megláttam, nem hittem, hogy neki van egy ilyen érzelmes oldala is, de ahogyan egyre jobban megismertem őt, ez az oldal is egyre jobban megmutatkozott.

-Még van valami, amiről szeretnék veled beszélni. - mondta a herceg, mikor szembe kerültünk egymással.

A hangja komoly volt és határozott, de mintha egy parányi félelem csillant volna a szemeiben.

-Szóval, ugye három kérésemet teljesíted. Mármint régen ebben egyeztünk meg. Szeretném feltenni az elsőt.

Komolyan? Ő még mindig ennél a három kérésnél volt leragadva.

-Mondtam Loki, hogy nem teljesítek neked semmilyen hülyeséget. Nem ölök meg senkit, és nem nyúlom le a kék, fényes kockát, vagy hasonlók. - feleltem gyorsan.

-A Tesseracht-ot esetleg majd a születésnapomon beteheted a saját karácsonyfám alá. Nem lenne ellenemre, de most nem erről van szó.

Ezek szerint nem felejtette el, hogy fát fogok neki állítani. Sőt, fel lesz háborodva, ha nem kapja meg.

-De megnyugtatlak Reena, semmi bűncselekményt nem kell elkövetned. Igazából, nem is egy kérést, hanem egy kérdést szeretnék feltenni neked, amire mivel nagylelkű vagyok, természetesen nemleges választ is adhatsz, de azért jobban örülnék ha igennel felénél. - magyarázta hosszasan Loki, én pedig nagyot sóhajtva egyeztem bele.

Legyen. Vajon mit talált ki most Loki?

-Mondd. - mosolyogtam rá, ő pedig megköszörülte a torkát, és megfogta mind a két kezemet.

-Reena, Kylus leánya, megtisztelnél azzal, hogy mostantól a kedvesem leszel?