-Egyébként, nem értem miért nem az én születésnapomon ünnepelnek az emberek. - vetette fel Loki este.

-Hát Loki, én sem értem... - nevettem.

-Ha sikerült volna leigáznom a Földet, akkor biztosan nem csak egy napot választottam volna, hogy istenítsenek. Henem úgy hetente hármat. Vagy négyet. - magyarázta a herceg.

Még szerencse, hogy nem sikerült neki. Az lett volna a totális katasztrófa az emberiség számára.

-Ha szeretnéd, a következő születésnapodon állítok neked fát. - vigyorogtam miközben a kiscicámat simogattam.

-Az a minimum. - nézett fel rám a könyvéből a herceg.

A kis cirmos pedig ráugrott a hercegre, ezzel kilökve a kezéből a könyvet. Loki teljesen ideges lett, és vagy háromszor megátkozta a macskát, az pedig össze-vissza karmolta őt, mintha értette volna az istenség szavait.

-Nem hiszem el, hogy ezt a szerencsétlen állatot behoztad a szobába. - morgolódott az istenség.

-Lehetnél kicsit türelmesebb. Mit ártott ő neked?

Erre Loki csak felemelte a vörös csíkos felkarját. Nos... Így már egy részről érthető volt.

-Na most szépen vidd ki a szobából. - javasolta a herceg, de én csak megráztam a fejem.

-Azt várhatod. - feleltem, majd az ölembe vettem a macsekot. - Csak, nézz rá milyen édes...

Nem igazán tudtam, a herceg miért ilyen ellenséges. Sosem beszélt arról, hogy neki lett volna valamilyen kisállata. Mondjuk erről a témáról nem igazán beszéltünk. Viszont azt tudtam, hogy a lovakkal nagyon gyengéden és óvatosan bánik.

-Legalább nevet adtál már neki? - kérdezte.

-Még nem. Talán van valami ötleted? - kérdeztem kíváncsian vigyorogva.

-Óh, hogyne. Hívhatnánk Szutyoknak. - javasolta a herceg.

-Mi van veled Loki? Ha ennyire utálod, akkor miért hoztad ide? - tört ki belőlem a kérdés.

Ez volt az amit a legkevésbé értettem. Ha ki nem állhatta ezt a macsekot, akkor ugyan miért hozta ide?

-Mert olyan szeretettel beszéltél arról a képről. - felelte herceg halkan, én pedig meghatódva bújtam hozzá.

Először annyira félreismertem őt. Azt hittem egy önimádó, arrogáns elmebeteg aki istennek hiszi magát. De mindegyik megcáfolódott. Először is, tényleg egy isten, ami még most is sokszor kihetetlen. Nem arrogáns, csak azokkal, aki előítélettel fordulnak hozzá. És nem is önimádó. Na jó, elégedett magával, de azárt nem teljesen egoista. Most is engem helyezett előtérbe, pedig nem vártam volna el tőle ilyesmit. Magától jutott eszébe az egész. Már a szándék maga is annyira kedves. Soha senki nem tett még értem ennyit.

-Tudod mit? Tetszik a Szutyok. - mosolyogtam a hercegre, ő pedig csak nevetett.

-Komolyan?

-Komolyan. - nyomtam puszit az arcára, majt letettem a cicát a földre.

Percekig csak némán ültünk az ágyon. Mindketten a kellemesen hűvös falnak döntöttük a hátunkat.

-Ma nem csak Karácsony van. - suttogtam , miközben Loki felé fordítottam az arcomat.

Erre ő csak kétségbeesett tekintettel nézett rám.

-Micsoda?

-Ma van a születésnapom, de ez lényegtelen. Van még valami. - mosolyogtam, ő pedig kíváncsian pillantott le rám. - Ma van pontosan fél éve, hogy elviselsz Loki. - nevettem el magam.

-Hát, kitartónak vallom magam. - nevette el magát ő is.

Fél éve nem hittem volna, hogy valaha itt kötök ki és olyan fantasztikus emberekkel találkozok mint a herceg és a családja. Olyan élményekkel gazdagodtam, amikről életében nem hittem volna, hogy velem megtörténik. Valamint az egyik legfontodabb, hogy megismertem az édesapámat, és visszakaptam a bátyámat. De mindenek előtt hálás vagyok, ugyanis a herceg újra életét és jókedvet varázsolt belém.

-Valóban az vagy. Sosem adod fel, és ez dícséretes.

-Folytasd csak. - felelte, miközben eldőlt az ágyon.

-Szeretnéd mi? - érdeklődtem.

-Nos, elviselném. Áldozatot hozok érted.

-Tudom. Nem ez az első alkalom... - feleltem halkan.

Reggel fáradtan ébredtem. Képtelen voltam elaludni. Egész éjszaka forgolódtam, és teljesen jelentéktelen dolgokon gondolkoztam. Kylus azt mondta tegnap, lassan elkezd tanítani, és néhány év alatt akár ugyan úgy tudom majd használni az erőmet, akárcsak ő. Ez izgalmasan hangzik, de mindeközben ilyesztő is. Tudom, sokszor mondtam már, hogy félek tőle, kevés vagyok én ehhez, de ez az érzés nem változott. Még mindig nem atartom magam száz százalékban elégnek egy ilyen horderejű dologhoz.

Loki már nem volt a szobában, így gyorsan én is rendbe szedtem magam. Ma nem viseltem díszes ruhát. Csak egy sima ing és nadrág volt a felszerelésem. Gyorsan adtam a kiscicámnak enni és innivalót, majd elindultam felfedezni a birtokot. Tegnap az egész napot a herceggel töltöttem, így gyakorlatilag fogalmam sincsen mit merre találok. Két dolog volt, ami mindennél jobban érdekelt. Az egyik az istálló természetesen, de a talán a másik még ennél is nagyobb jelentősséggep bír számomra. Az édesanyám szobája. Jobban meg akartam őt ismerni, kérdezősködni akartam.

Össze-vissza bolyongtam, mire kijutottam az épületből. Igen, ahhoz, hogy a királyi palotában el tudják igazodni, kellett egy fél év. Na most itt vagyok egy teljesen új helyen, ahol alig ismerek bárkit. Nos, nem lesz egyszerű...