A következő hónap teljesen nyugodtan telt. Isuával mindent megbeszéltünk, és természetesen én is bocsánatot kértem tőle, amiért elhanyagoltam. Nagy nehezen beláttam, hogy igaza van, és talán tényleg több időt kellett volna vele töltenem. Kylussal is jól alakult a kapcsolatom, ugyan nem nevezem őt apának, de úgy tekintek rá. Rengeteg mindent megbeszéltünk. Én elmeséltem neki a valódi életemet, ugyanis Heimdall kicsit szépített az egészen, mint kiderült, Odin parancsára. Hamarosan, pontosan holnap a birtokunkra is ellátogathatok, ami azt jelenti, hogy a palotát, és ezzel Lokit is itt kell hagynom. De ez nem jelenti azt, hogy utánna nem találkozhatunk. Nos...a mi kapcsolatunk kissé se veled se nélküled történet. A két csók óta nem történt semmi. Voltak kisebb vitáink, de minden megoldódott  néhány nap alatt. Ez is bizonyítja, hogy nem bírjuk a másik nélkül, szükségünk van egymásra. De túlságosan büszkék és makacsok is vagyunk mind a ketten. Nehéz ez a helyzet. Elméletileg Isua is jönne velünk, de őt sem akarom elszakítani Friggától és Lokitól. Talán jobb lenne, ha maradnék, de Kylus hajthatatlan, őt pedig semmiképpen sem szeretném megbántani. Szeretem az apámat, és most mellette van a helyem.

Lokival most is a palotakert egyik eldugott zugában ücsörögtünk. Ugyan tél volt, de az itteni ruhák melegen tartottak minket. Közelgett a karácsony is. Annyit gondolkodtam azon, hogy az itteniek tudják-e egyáltalán, hogy az micsoda. Nyilvánvaló volt, hogy nem tartják, de vajon hallottak már róla?

-Most is apádon gondolkodsz? - érdeklődött a herceg.

-Rajta is. Nem tudom mit kellene tennem. Nem hagyhatom őt cserben, de titeket sem akarlak itthagyni.

-Mindkettőtöknek szüksége van a másikra. Helyesen döntesz, ha vele tartasz.

Talán igen. De akkor sem könnyű. Azalatt a néhány hónap alatt amit itt töltöttem, nagyon megszerettem ezt a helyet. Szinte az otthonomá vált, és én  őszintén, nem akartam itt hagyni. Ellenben nagyon kíváncsi voltam a helyre, ahol felnőttek a szüleim, ahol a családom hosszú nemzedékek óta élt. Nekem kötelességem, ezt továbbvinni.

-Nagyon fogsz nekem hiányozni Loki. - suttogtam, ő pedig szoros ölelésbe vont.

Ragyogóan csillogott a napfény a havon. Mindig is a tél volt a kedvenc évszakom, kicsi gyermekkorom óta.

-Te is Reena. De mint tapasztaltad, a jó dolgok nem tartanak sokáig. - suttogta a herceg.

-Meglátogatjuk egymást, igaz?- kérdeztem bizonytalanul.

Ő csak halkan nevetett, majd megcirógatta a hajamat. Tudni illik, utáltam ha valaki hozzáért a frizurámhoz, ő pedig ezzel tisztában volt, és rendszeresen birizgálta. Gyorsan a kezembe kaptam egy kupac havat a pad karfájáról, és egy jól irányzott dobással arcon találtam a herceget.

Először azt sem tudta mi van, és csak lefagyott arccal nézett rám, aztán ördögien elvigyorodott. Én nevettem egyet, majd futásnak eredtem. Szerencsére most nem abroncsos szoknyában voltam, hanem egy egyszerű nadrágban. Így a futás is könnyen ment. Persze a herceg sem volt rest, és azonnal utánnam eredt. Csak ritkán talált el, de akkor jó erősen. Sejtettem, hogy szándékosan nem talál, hiszen tudtam róla, hogy nagyon pontosan céloz. Ezzel ellentétben, most csak súroltak a hódarabok. Körülbélül egy órán  keresztül szórakoztunk ezzel. Én szörnyen élveztem. Éppen futottam a herceg elől, mikor hátra akartam neki kiabálni, de a hó alatt beleakadt valamibe a lábam, és hatalmas zuhantam. Nem nagyon ütöttem meg magamat, a puha hó szerencsére felfogta az esést. Ám Lokit sajnos nem. A herceg hatalmas lendülettel zuhant rám, én pedig nagyot nyikkantam a súlya alatt.

-Anyám, nagyon nehéz vagy... - nyöszörögtem, és próbáltam letolni őt magamról, de meg sem mozdult.

Néhány másodperccel később viszont kissé feltornázta magát, és két kezével megtámaszkodott a fejem mellett.

-Ha ezt sértésnek szántad, elárulom, hogy az izom sokkal nehezebb mint a háj. - kacsintott rám.

-Te most kövérnek neveztél? Meghalsz  Loki. - jelentettem ki határozottan, ő pedig próbált menekülni, de elkaptam a bokáját.

Arcc esett a hóba, én pedig hatalmasat nevettem rajta, majd ráültem a hasára, hogy mozdulni se tudjon.

-És most kérj bocsánatot. - parancsoltam.

Persze nyilvánvaló volt, hogyha akarta volna, már rég ledobott volna magáról, de csak egy jót mosolygott, és belememt a játékba.

-Egy midgarditól. Soha. De azt elárulom neked, hogy te vagy a legszebb midgardi asgardi, akit valaha láttam. - felelte.

-Többet is láttál? - érdeklődtem, ő pedig gondterhelten ráncolta a homlokát.

-Hát, nem... De ha láttam volna, akkor is te lennél az első helyen. - felelte esetlenül.

Én pedig csak egy hatalmasat nevettem, és a következó pillanatban már csak azt vettem észre, hogy a herceg fordított a helyzeten, és megint ő kerekedett győzelemre.

-Ez így nem ér, nem figyeltem.

-Ezt fogod akkor is mondani, ha valaki hátba szúr? - kérdezte vigyorogva.

Én csak egy pillanatra megforgattam a szemeimet, majd ilyedten tekintettem vissza Lokira. Ugyanis a keze, ami a vállamon volt, ütemesen kékült, és a herceg nyakán is kezdték fura kékes vonalak megjelenni.

-Loki.. Te, te... Kékülsz.- nyögtem ki nagy nehezen.

A herceg ilyedten tekintett magára, majd, hirtelen pattant fel mellőlem. Gyors léptekkel viharzott be a palotába, én pedig kifulladva követtem. Olyan gyorsan szaladt a folyosókon, hogy alig értem utol, majd az orrom előtt bezárt a szobája ajtaját. Én pedig hosszú percekig csak kétségbeesetten kopogtam.

-Loki, mi történik veled?

-Ugye jól vagy?

-Ugye nem esett bajod?

-Engedd, hogy segítsek.

-Ha valamit elrontottam, azt nagyon sajnálom. Kérlek, Loki.

-Könyörgöm, nyitsd ki az ajtót...