-Na azt nem. Most befejezitek ezt az egészet. Kislány vagy Isua, neked tanulnod kell, és nem harcolni. Inkább táncolj, játsz valami hangszeren. - próbáltam jobb belátásra téríteni.

-De Reena, nekem meg kell magam védenem. Ha hazaértem az anyukámat és a testvéremet is.

Nem, nem és megintcsak nem.

-Nem, az nem a te dolgod. Kérem a tőröket! - szóltam, ő pedig duzzogva nyújtotta át a fegyvereket.

-Úgyis feltalálom magam. Nincs szükségem rájuk. - emelte fel az orrát a kisasszony, majd hátat fordított.

-Ezt én se mondhattam volna szebben. - vigyorodott el Loki.

Én csak a szememet forgattam. Hogy lehetnek ennyire hasonlók? Áh, ott kezdődött a probléma, hogy velem jött. Mármint, szeretem őt, tényleg, de akkor sem vagyok az anyukája. Neki pedig mellette van a helye, nem itt.

-Isua, haza kell menned. - feleltem halkan.

-Igen? Teszek valamit ami neked nem tetszik, és már el is küldesz? - kiabált rám, én pedig összerezzentem.

-Nem, de neked szülőkre, és normális nevelésre van szükséged. - feleltem én is indulatosan.

Azzal a lendülettel kirontottam a szobából. Nekitámaszkodtam a falnak és lassan csúsztam le földre. Rosszul döntöttem volna? Nem, nekem az ő érdekeit kell szemelőtt tartanom. A szívem csücske ez a kislány, de ez nem mehet tovább. Persze az is tény, hogy Loki nincs rá jó hatással. Vagy igen? Nem tudom, olyan nehéz ez. Az biztos, hogy Isua jó hatással van a hercegre. Ez megkérdőjelezhetetlen, de a másik oldal... Bár talán ez még mindig, jobb mintha remegve, összetörve rohant volna a karjaimba. Nem tudom, hogy ha valaha lesz gyermekem milyen szülő leszek. Csak most látom milyen nehéz is. Mikor gyötrődöm, hogy jól döntöttem-e.

Fejemet a fal felé fordítottam, és hallgattam, ahogyan a herceg Isuát győzködni.

-Reena jót akar neked, a te érdekeiket tartja szem előtt. - érvelt Loki.

-Nem igaz. Ő csak saját magával törődik, teljesen megváltozott amióta itt van. Csak veled, meg a tárgyalással foglalkozik. - duzzogott a kislány.

Valóban így volna? Szerintem nem. Nem változtam olyan sokat, vagyis... Nekem egyáltalán nem tűnt fel.
Tény, hogy kevesebb időt töltöttem a kisasszonnyal, és kutattam rengeteget az apám után. Mindvégig azt hittem, már ő nem akar velem lenni, és ezért tölti Friggával az időt. A királyné sokkal jobban értett e gyerekekhez mint én, és azt hittem, Isua-nak erre van szüksége. Az viszont igaz, hogy Lokival sok időt töltöttem, ezt nem is tagadtam.

-Isua, te ismered az apukádat, Reena viszont nem. Gondolj bele, milyen nehéz lehetett neki. Nekem pedig, csak szimplán nem tud ellenállni. - felelte az istenség.

Még hogy én nem tudok ellenállni. Chh... Ekkora hazugságot. Nem véletlen kapta az istenség a címét.

-Tudom Loki. De nekem hiányzik. Ő a legjobb barátom. - motyogta Iusa.

-Na és én hol maradok? - játszotta a sértődöttett az istenség.

-Te vagy a második.

Hehe, ezt most szépen megkapta. Meghatottak Isua szavai. Nem hittem, hogy így tekint rám, és ennyire nagy szerepem van az ő kis életében.

-Ehh... Ez fájt. Na de, ezt miért nem mondod el neki? Miért nem mondod el, hogy maradni szeretnél, és több időt tölteni vele?

-Mert úgysem értené meg. Azt szeretném, hogy valaki büszke legyen rám. Ezért tanultam veled a vívást is. Ne érts félre, mostmár nagyon szeretem, de ezért kezdtem el. - felelte a kislány szomorúan. - Sajnálom Loki.

Bűntudatom volt, rettentő bűntudatom. Mindig is büszke voltam rá, és nem értettem miért érzi úgy, hogy neki meg kell felelnie nekem, hogy engem büszkévé kell tennie. Én feltétel nélkül szerettem őt, nem kellett ahhoz kiemelkedően harcolni.

-Elárulok neked valamit Isua. Senkinek sem mondtam még el eddig, szóval tartsd meg a titkomat. Én is ugyanezért kezdtem el a vívást mint te. Azt akartam, hogy Odin büszke legyen rám. - mesélte a herceg.

Elmosolyodtam magamban,ahogy elképzeltem a fiatal Lokit. Igazából kicsit Isuara hasonlított jellemben.

-És sikerült?

-Hát.. Többé-kevésbé. Miután leszúrtam Thort annyira nem díjazta, de ez most részletkérdés. - hadarta el ezt a részét gyorsan.-Itt csakis te számítasz. És soha, de soha nem kell azt érezned, hogy meg kell felelned valakinek, mert aki érdemes rá, az önmagadért fog szeretni és tisztelni.

Korábban nem néztem volna ki Lokiból egy ilyen kaliberű beszédet. Egyre jobban lenyűgözött a herceg. Mostanra teljesen biztos voltam benne, hogy van szíve, a múltbeli hibái ellenére is.

-Beszélsz vele? - kérdezte óvatosan a kislány.

-Nem. Neked kell vele beszélned. És most magamat meghazudtolva, azt mondom legyél teljesen őszinte, és mindent mondj el neki, ami csak a szívedet nyomja. A legapróbb dolgot it. Akiket szeretünk ezt érdemlik, és tudom, hogy te nagyon nagyon szereted Reenát. - felelte kedvesen a herceg.

Hallottam a közeledő lépteket, és nyílt is az ajtó. Lokival találkozott a tekintetünk, és a herceg halványan elmosolyodott, majd kezet nyújtott nekem. Miután felsegített, akkor sem engedett el, és ez borzasztóan jól esett. Együtt sétáltunk a palotakert felé.

-Hallottad az egészet? - érdeklődött, én pedig csak némán biccentettem.

-Hmm, akkor tudod, hogy te vagy az első. - felelte vigyorogva.

-Azt hittem ezt tagadni fogod. - nevettem el magam.

-Megfordult a fejemben, de méltónak találtattál kegyelmere. - szólalt meg a herceg.

-Megtiszteltetés Loki. De gondolkodtam. Azt hiszem elhamarkodottan döntöttem, talán... Isua jó kezekben van itt is egyenlőre. És, talán... Talán még a késeket is visszakapja. - sóhajtottam. - Na, mit gondolsz?

Őszintén sokat adtam Loki véleményére, hiszen tagadhatatlan, hogy ő az egyik legokosabb isten akit ismerek.

-Én sem döntöttem volna jobban. - felelte halkan a herceg, miközben kiléptünk a varázslatos kertbe.