-Axel téged fog követelni, valószínűleg élve. -magyarázta a herceg - És mi ezt megadjuk neki.

Ez egy szörnyű terv. Esélytelen. Olyat kellene odaküldeni, aki képes megvédeni magát. Bár annyival előrébb leszünk, hogy Isua biztonságban lesz.

-Loki, meg fog ölni. Isuat pedig nem engedi el.

-Dehogy fog. Figyelj.

A következő pillanatban pedig saját magammal találtam szembe magam. Mintha egy tükör lett volna.

-Elég pocsék ilyen lentről nézni a világot. - váltott vissza a herceg saját alakjára.

Így viszont már nem volt olyan vészes az egész terv. Loki elég ügyes ahhoz, hogy vissza hozza Isuat, ellentétben velem. Neki van tapasztalata az ilyesmiben, így teljes mértékben megbízom benne. Mindjuk nem mintha lenne más választások jelenleg.

-Én legalább nem fejelek le semmit. - vontam meg a vállam. - Szó...

-Loki herceg, oda bent van? - hallatszott a kiáltás odakintről.

Kitártunk az ajtót, és egy fiatal őr állt velünk szemben. Egy papírost nyújtott a herceg felé, majd magunkra hagyott.

-Mi áll benne? - kíváncsiskodtam.

-Amit megjósoltam. Téged akar. Élve. - felelte a herceg diadalittas mosollyal. - Délre itt leszek Isuaval.

-Vigyázz magadra, és legyél óvatos, kérlek. - feleltem halkan, ő pedig elviharzott.

Én visszamentem a számomra kijelölt szobába. Kicsit nyugodtabb voltam mint eddig, hiszen bíztam abban, hogy Loki helyrehozza az egészet. Talán két vagy három órát még aludni is tudtam. Folyamatosan ott motoszkált a fejemben hogy bajuk esik. Mi lesz velem nélkülük? Isua nagyon közel áll hozzám. Mintha csak a testvérem lenne. Loki pedig... Nos, őt is nagyon megkedveltem. Kicsit különös a helyzet, ami kettőnk között alakult ki. Egyikőnk sem beszélt róla. A csókról sem. Folytatódott az élet, mintha mindez még sem történt volna. Bizonytalan voltam, és féltem is ezzel kapcsolatban bármit szólni. Volt már kapcsolatom, igaz nem sok, csak egy, de csalódnom kellett. Csak kihasználtak, és utánna magamra maradtam. Azután mégjobban elzárkóztam az emberektől. De amióta itt vagyok Asgardba, ez a bizalom, ami egykor teljesen leomlott, apránként, de épül, és jó úton halad afelé, hogy vissza álljon. Frigga is olyan volt velem akár egy édesanya. Bevallom, kicsit emlékeztetett is a sajátomra. Ahogyan beszélt Isuaval, ahogy tanítgatta, mindig előcslata a régi emlékeket.

Már dél volt, de még mindig nem történt semmi. Loki nem jött vissza, és nem is lehetett felőle hallani semmit. Egyre jobban kezdtem pánikolni. Féltem, hogy a terve nem válik be.

Lucius megkeresett engem, és beszéltéünk egy keveset. Bocsánatot kértem tőle mindenért, amit a múltban elkövettem. Minden csínyért, goromba szóért. Megígértem neki azt is, hogy ha visszajutok valaha a Földre, akkor visszakapja az összes cuccát amit lenyúltam. Ő szintúgy bocsánatot kért mindenért. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ő ártatlan, azt le kell szögezni, hogy nem. Nem az. Ő is piszkált azért engem. De nem ezen volt a hangsúly. Azt bánta, hogy nem segített nekem, mikor szükségem volt valakire. Magamra maradtam, és ő nem volt mellettem, pedig a testvéreként szeretett. Örültem neki, hogy mindent meg tudtunk beszélni. Legalább a bűntudatom egy pillanatra felhagyott.

A nyakamig magamra húzva a takarót forgolódzam az ágyban. Egyre jobban kiakasztott, hogy Isua és a herceg nincsen itt. A kislány szinte minden este átjött, és megbeszéltünk az aznap történeteket. Loki pedig...Nos,az ő szobálya egy szinttel feljebb van, viszont mindig elmegy ezen a folyosón. Mikor már félálomban vagyok, azaz az éjszaka közepén, jó erősen belerúg, vagy beleüt az ajtóba. Ötletem sincs, mert sosem nyitja ki, csak a fennkölt hangon megkérdezi :  ,, Rá szállt-e már az álom, csillogó szemeidre? '' Hát, ha rá is szállt, akkor ő minden egyes nap tett róla, hogy nehogy hamarabb aludjak el nála. Vajon gyerekként Thorral is ilyen volt? Kedvelték egymást?

Azt kívántam bárcsak itt lenne. Még azt se bánnám, ha azt a nyomorult ajtót rugdosná. Csak legyen itt...

Hajnalban arra ébredtem, hogy képtelen vagyok megfordulni. Annyira belegabalyodtam a takaróba, hogy mozdulni sem bírtam. Rántottam egy nagyot a lábamon, és azzal a lendülettel le is zúgtam az ágyról. Nagyot dübbenve értem földet, majd kiterültem. Nagy nehezen leszenvedtem magamról a takarót, és nyöszörögve próbáltam visszamászni az ágyba, mikor beleakadt a kezem vakamibe. Vaksötét volt, de mégis úgy éreztem, mintha a kezem valakinek a hajába akadt volna. Itt már kerülgetett a szívroham, és képtelen voltam eldönteni, hogy hagyjam az egészet, és tudjam be álomnak, vagy oltsam fel a villanyt, és járjak utánna, mi ez az egész. Természetesen a második opció mellett döntöttem, és óvatosan felkapcsoltam az egyik olvasólámpát. Halvány fény járta be a szobát, én pedig nem hittem a szememnek. Loki hasalt az ágyamon. Körülötte a paplan tiszta kosz és vér volt. Hirtelen estem kétségbe. Az arca belesüppedt a párnába, így semmit sem láttam belőle. Óvatosan kezdtem el őt szólongatni, és körülbelül a hetedik próbálkozások után morgott egyet.

-Ne szórakozz már Loki, fordulj fel! -szóltam sokadjára.

-Ennél azárt kicsit nagyobb hálára számítottam. - beszélt bele a párnába.-Egyébként Isuan egy karcolás sincs.

Ez első mondat hallatán csak megforgattam a szemeimet, de másodiknál kissé eltöltött a megnyugvás.

-Jajj, tudod, hogy nem így gondoltam. Akkor kérlek, fordulj meg. - noszogattam.

Ő nagy nehezen erőt vett magát, és a segítségemmel megfordult. Az arca tiszta horzsolás és zúzódás volt, akárcsak a kezei.

-Istenem... Mit keresesel itt Loki? - kérdeztem kétségbeesetten. - Azonnal a gyógyítókhoz kellett volna menned.

-Te is gyógyító vagy Reena. - suttogta erőtlenül a herceg.

Nem tudtam mióta volt itt. Azt pedig végképp nem értettem miért nem keltett fel. Ha már minden éjszaka azzal szórakozik, hogy nem hagy aludni, most igazán szólhatott volna. Hiszen tisztán látszott, hogy fájdalmai voltak.

-De itt nem számítok elég jónak, neked pedig rendes ellátásra van szükséged. - feleltem, és letöröltem egy kis koszt az arcáról.

-Nekem elég jó vagy. A legjobb vagy, akit ismerek. Nem hagynám, hogy rajtad kívül bárki hozzámérjen. - suttogta, miközben saját arcán elkapta a kezemet.