Mardosott a bűntudat. Kételkedem minden elvemben, amit valaha meghatároztam. Belegondolni sem mertem abba, mit tehet Axel azzal az ártatlan kislánnyal. Hiszen Isua senkinek sem ártott, képtelen lenne rá. Axel rám haragszik, engem hibáztat, és ezt abszolút jogosan is teszi. Ha valakin bosszút kell állnia, az mindenképpen én kell hogy legyek. De okos, oda szúr, ahol a legjobban fáj.

Három őr kíséretében indultam Frigga keresésére. Bíztam benne, hogy talán ő tud valamit, hogy merre indulhatnék. Folyamatosan oldalra leskelődtem nem ér-e valahonnan támadás. Őszintén, mikor láttam összesni az őröket a terem ajtajában, már akkor tudtam, hogy ők sem jelentenek nekünk teljes biztonságot.

A királyné is a szobályában tartózkodott. Ajtaja előtt szintén katonák állomásoztak. Még engem is átvizsgáltak, hogy nem viszek-e magammal fegyvert. Frigga az ágyán ült, és két kezében a nyakláncot tartotta, melyet fiáról kapott.

-Megmentetted az életét, Reena. Sosem lesz elég erőm ahhoz, hogy ezt megháláljam neked. Még senki sem szegült szembe ily módon Odni szavával tárgyalásokon. Köszönöm.

-Én csak azt tettem, amit kellett. - feleltem. - Van ötleted hová vihette Isuat?

Frigga csak kerek szemekkel csodálkozott rajtam. Valószínűleg őt még nem értesítették, ezzel az üggyel kapcsolatban.

-Isua veled ment be a terembe. Melletted ült. - válaszolt értetlenül a királyné.

-Nem, én tegnap óta nem láttam őt. A tárgyalásra pedig az egyik hátsó ajtón szöktem be, a polgárok között. - vallottam be kínosan.

-Tudta, sejtette mi fog történni. Axel mindenre gondolt, kellett neki egy biztosíték, ha balul sülne el a terve.

Igen, valószínűleg így történt. Sosem gondoltam volna, hogy Axel ennyire okos és ravasz. Vagy áll mögötte valami féle tanácsadó testület? Egyedül nem tervelhette ki az egészet. Annyira összetett minden, az események és személyek kapcsolata, hogy egy embernek ez már átláthatatlan.

Néhány órán át beszélgettem a királynével. Szavai kissé megnyugtattak. Biztatott, hogy pihenjek, hisz később hasznosabb leszek éberen, de képtelen voltam lehunyni a szememet, akár egy pillanatra is. Aggódtam Isuáért, és mindenki másért. Luciuson is rengeteget gondolkodtam. A testvéreként tekintett rám, de én mindig gyűlölködve fordultam hozzá. Pedig ő szerzett egykor, a húgának nevezett.

A bevágódó ajtó erősen csapódott neki a polcnak, és a kristályváza szilánkokra tört a padlón. Loki dühösen rontott be a szobába.

-Honnan ismerte a titkos járatokat? Ketten tudtunk róla, csak mi ketten! - fordult indulatosan Friggához.

-Gondolod, hogy elmondtam volna neki?

-Nem, persze, hogy nem anyám, de... - felelte a herceg miközben lerogyott az egyik székre.

Rosszul nézett ki. Szemei karikásak voltak, ruhája piszkos és szakadt. Ötletem sincs hol járt az elmúlt két órában, de bizonyára hasznosabban töltötte az időt mint én.

-Nem lesz baja Reena. Én... - kezdett bele de aztán inkább félbehagyta a mindandóját.

-Te?

-Szóval, én.. Nos... Megmutattam neki, hogyan kell leszúrni egy embert. Egész jól ment neki. - felelte az istenség vonakodva.

Ez volt az a pillanat, amikor végképp kiakadtam. Egy nyolc éves kislánynak azt tanítgatta, hogyan kell legyilkolni valakit. Gratulálok. Tudtam, hogy rengeteg időt tölt Isua a herceggel, de azt hittem olvasnak, tanulnak, sétálnak, vagy valamit, ami mondjuk normális. És mi az, hogy egész jól ment neki? Isua megölt valakit? Valakiket?

-Hogy mit csináltál? - kérdeztem a pillanatnyi döbbenet után.

-Azt hiszem, most magatokra hagylak titeket. - jelentette ki Frigga, mikor a totális idegösszeroppanás szélén álltam.

-Reena, figyelj. - jött hozzám közelebb Loki.

Elém lépett, és mind a két csuklómat elkapta.

-Valahogyan meg kell védenie magát. Erre fel kell készülnie.

-De Loki, ő egy nyolc éves gyerek, neki nem így kellene élnie. Neki nem kellett volna halottakat látnia. - szipogtam.

-Igazit nem is látott, pusztán illúziók voltak. - magyarázta, miközben leült mellém az ágyra.

Én értem, de az akkor sem működik. Ezt nem kellett volna. És mi lesz, ha megtámadja Axelt? Csak rosszabbul jár, hiszen a férfi sokkal erősebb nála.

-Soha többet ne tedd ezt vele, megértetted? Nem fogom hagyni Loki. Nem csinálhatsz belőle lelki roncsot. Egy ilyen látvány nagyon megrázó lehet.

A herceg kissé beletörődve bólintott, majd magához ölelt. Akár csak az előző éjjel, most is a vállába fúrtam az arcom. Olyan volt, mintha elmenekülnék minden elől, ahonnan csak tudok. A teljes biztonság. Az istenség óvatosan simogatta a hátamat, miközben megszólalt.

-Téged tönkre tett Axel. Hiába tagadod, látom mit tett veled, de nem fogom hagyni, hogy Isua is így járjon. Megígérem neked, hogy egy haja szála sem fog görbülni amíg én élek. - suttogta az isten.

Kedvelte a kislányt, nagyon is kedvelte. Isua nem fordult felé előítélettel, és önzetlenül szerette a herceget. Félnézett rá, és tisztelte őt.

-A csínyek istene ígéretet tesz nekem. Megtisztelő, csak tartsd is be. - feleltem.

-Ez nem olyan kérdés, ahol megjelenik a másik opció. Tudom, fura hallani tőlem, hogy szeretek valakit. De ez a kislány nagyon a szívemhez nőtt. És azért a kevés emberért akit szeretek, bármit feláldoznék. Axelnek követelései lesznek, biztos vagyok benne. Én legalább is, így csinálnám.

-Jártas vagy az emberrablásban? -érdeklődtem.

-Azt nem mondanám, hogy olyan jártas vagyok , de azért volt már rá alkalom. Szóval, Axel akar valamit, és mi ezt megadjuk neki.

Kezdtem megérteni Loki tervét, és gondolkodását, ami nem kis szó Tőrbe fogjuk csalni Axelt, és leszámolunk vele. Végleg.

-Hallgatlak. - fordultam a herceg felé tettrekészen.