Reggel még mindig képtelen voltam megemészteni az éjszaka hallottakat. Miért beszélt rólam annak a férfinak? Ki ő egyáltalán, és ki közé van hozzám? Miért ígértette meg a herceggel, hogy vigyázzon rám? Annyi itt a titkolózás, hogy már képtelen vagyok nyomon követni az eseményeket. Kezdek magamban is kételkedni. Nem tudom, képes vagyok e arra, hogy mindezt végig csináljam úgy, hogy a saját elevimbe ne ütközzek.

A következő két hét teljesen nyugalmasan telt. Minden nap szorgalmasan tanultam, és Isuaval is rengeteg időt töltöttem. A képességeimről is sok új információval gazdagodott a tudásom. Persze, ezek csak könyvekben voltak, nem is hittem bennük száz százalékosan. Friggával sokat beszélgettem az elmúlt napokban. Múlthéten volt az évfordulója annak, hogy azt hitte elveszítette a fiát. Mesélt róla, hogy mennyire borzalmasan érezte magát hosszú hónapokig. Erős nő volt, de felemésztette őt a gyász. Azt is elmesélte, mennyire boldog volt, mikor Loki hazakerült. Nem befolyásolták a szeretetét a fia tettei. Ugyanolyan imádattal fordult hozzá, mint mindig, mikor hazatért. Azt is megtudtam, hogy Odin megtiltotta Lokinak, hogy találkozzon az anyjával, de Frigga nem törődött ezzel. Minden áldott nap beszélt vele, még ha csak illúziókon keresztül is. Mesélt történeteket a gyermekkoráról, arról, hogy boszorkányok nevelték, és képességei nagy része innen ered. Nem tagadom, igazán megkedveltem a királynét. Egy odaadó, kedves, segítőkész nő, aki a népével is törődik.

Odinnal talán kétszer beszéltem összesen. Tartottam a királytól, és nem mertem vele összetűzésbe keveredni véletlenül sem. Közölte velem, hogy apám tárgyalását egy hónappal elcsúsztatták, én pedig vigyorogva bólogattam. Belül meg erősen Odin édesanyját, és még a  nagyanyját is emlegettem. Mit képzel magáról ez az isten? Már olyan boldog voltam, hogy végre láthatom az apámat, erre kijelenti ez a vén fószer, hogy bocsika majd egy hónap múlva. Őszintén, ki nem állhattam a Mindenek Atyját. Egy ingadozó hangulatember.

Lokival egyáltalán nem beszéltünk az utóbbi két hétben. Úgy vélem, mind a ketten hiányoltuk a másik társaságát, vagyis... Én biztosan. Magányos voltam nélküle, olyan elveszett ezen a helyen. De a büszkeségem nem engedte, hogy odamenjek hozzá. Sokkal makacsabb voltam én annál.

A könyvtárban töltöttem a délelőttöt. Lenyűgöztek az itteni könyvek. Varázslatosak voltam. Rendszeres látogatója lettem a könyvtárnak, és most is vagy hét kötetet hoztam vissza. Óvatosan felléptem a létra második fokára, és visszatettem a könyvet a bolcra. Vagyis, tettem volna, mert megcsúszott a lábam, és egyenesen nekiestem a polcnak. Nem lett semmi bajom, simán meg tudtam támaszkodni, viszont hallottam, ahogyan a másik oldalon lepotyognak a könyvek. Ezzel sem lett volna különösebb problémám, hisz simán visszapakoltam volna őket, de a könyvek mellett valaki hangos szitkozódását is hallottam. Nyilvánvaló volt, hogy a kedvenc istenünknek megint csak keresztbe tettem.

-Jé, te még élsz. - jelentette ki gúnyosan, miközben pakolászta vissza a könyveket.

-Nem tervezek ezen változtatni a közeljövőben. - feleltem mosolyogva, és segítettem neki a pakolásban.

-Nagy kár. Sok felesleges munkát megspórolnék.

-Most is segítek, sőt vissza is tenném mindet. - magyaráztam.

-Hogyne, csak rosszul. - vágott vissza egyből.

Tényleg szándékomban állt visszatenni a könyveket a helyükre, de mivel ő is itt volt így egyre szívesebben távoztam volna.

-Őszintén, mi bajod van velem Loki? - tört ki belőlem a kérdés.

-Nem erősségem az őszinteség. - legyintett, és már indult is volna tovább de még visszakiáltott nekem. - Ha már annyira szeretted volna, pakold csak vissza a könyveket.

Nem igazán törődtem a megjegyzéssel. Gyorsan fölkapkodtam a köteteket, és sorban visszapakoltam a polcra. Ezen az oldalon mindegyik mágiával kapcsolatos volt. Még kettőt felemeltem a földről, de az egyik kicsúszott a kezemből és visszaesett a talajra. Egyszínű bőr kötés borította, nem volt rajta semmi dísz. Óvatosan kinyitottam az első oldalon, de egyáltalán nem azt találtam, mint amire számítottam. Azt hittem valami számomra ismeretlen szavakkal teli tartalomjegyzék lesz, de nem az volt. Loki neve volt odakarcintva, szép dőlt betűkkel. Alatta egy idézet volt de azt nem tudtam elolvasni, annyira el volt mosódva az írás. Mit kereshet itt ez a könyv, hogyha a herceg tulajdonában áll? Kétlem , hogy Loki az a szívesen osztozkodom típus. Talán ezt kereste, mikor ráborítottam a könyveket. Tovább lapoztam, de a szintén kézzel írott oldalak el voltam mosódva, és hullámosak is voltak. Biztosan leöntötték valamivel ezt a könyvet. Igazán kár érte, hisz kíváncsi voltam mit rejt, de túltettem magam rajta, és visszapakoltam a többivel együtt. Rövid idő alatt végeztem mindennel, és utánna siettem a kertbe, mert Thorral volt találkám. Az isten azt mondta, sürgősen a segítségemre van szüksége, én pedig álltam a szolgálatára.

Mire kiértem az udvarra, Thor már ott ült a kőpadon, mellette egy hatalmas csokor rózsával. A mennydörgés ura kétségbeesetten tördelte az ujjait, miközben lehuppantam mellé.

-Reena, végre hogy itt vagy. - sóhajtott. - Segítened kell!

-Oké, Thor. Először is, nyugodj meg. Nincsen semmi baj. De kérlek, az elejétől kezdve meséld el nekem a történetet.

-Szóval, apám megengedte, hogy egy hétre elhozzam Janet Asgardba.

-De hát ez fantasztikus hír. - lelkendeztem.

-Igen, az. Nem is ezzel van a probléma. De Reena, te nő vagy, te milyen színű rózsának örülnél? - tört ki az istenből a kérdés, én pedig elnevettem magam.

Thor csokrában minden féle színű virág volt, amit csak el tudtam képzelni. De mégis, a legegyszerűbbet, a fehéret húztam ki a csokorból. Furcsa volt látni, a nagy harcost, aki most egy ilyen apróságtól kétségbeesett.

-Ezt add oda neki. A fehér rózsa a hűség jelképe. Ti sokat voltatok távol egymástól, és úgy hiszem rengeteg nehézségen mentetek keresztül, de a hűség ott volt mindig, és kitartottatok.

-Köszi, Reena. Már rohanok is érte! - kiáltotta Thor miközben a kézembe nyomta az ízléstelenül színes csokrot - A többit megtarthatod!

Ezt úgy ötven méter távlatából ordította vissza. Nos... Kösz, sokra megyek ezzel a csodával. Milyen szerencsés lány ez a Jane, hogy van valaki aki ennyire szereti és várja őt. Nekem is voltak kapcsolataim, ugyan nem sok, talán kettő, de azokat közel sem lehet hozzá hasonlítani Jane és Thor szerelméhez. Remélem egyszer én is fogok találni valakit, aki majd annyira vár rám, mint a mennydörgés ura a midgardi lányra.