Már a harmadik napomat töltöttem itt  Asgardban. Nagyon azon vagyok, hogy sikerüljün beilleszkedni az itteni társadalomba, de mindeddig nem jártam sikerrel. A polgárok beszédét azokhoz a történelem könyvben található forráshoz tudom hasonlítani, melyek az ezerhétszázas évekből valóak. Mindenkiből sugárzik a tisztelet. Na jó, Lokiból nem, de kivétel erősíti a szabályt ugyebár. Az alkalmazottak nagyon kedvesek velem, és maguknál feljebb valónak tekintenek. Ami őszintén kellemetlen. Oké, nem mondom, hogy nem tudnék héhány napig lubickolni a mérhetetlen imádatban, de azért ez sok. A szobalányok minden étkezéshez más ruhákat aggatnak rám. Folyamatos úrnőmnek szólítanak. Ha tudnák mennyire távol állok én az úrnőtől. Kértem őket, hogy hagyjuk ezeket a formaságokat, és szólítanak csak a nevemen,hisz az úgy sokkal közvetlenebb és barátiabb. Hát, felesleges jártattam a számát, miután a sokadik kérésre sem tettek úgy ahogyan kívántam, feladtam a küzdelmet.

Isuat alig láttam a napokban, ami bevallom, szörnyen aggasztott. Felelősséggel voltam érte, és szerettem is őt. Persze egy okos, talpraesett kislányról van szó, aki tud magára vigyázni.

Reggel volt még és éppen a hajamból próbáltam eltűntetni a csomókat, amikor valaki, már nem normális erővel kezdte el püfölni az ajtót. Már készültem volna, hogy bengedjem, mikor magától feltépte a zárat. Természetesen Loki állt az ajtóban, talpig díszben és kipihenten. Én meg mint nincs öntudatában, ásítozva ültem a fésülködőasztal előtt.

-Uh. - ennyi volt Loki reakciója.

-Ennyire borzalmasan nézek ki?

Szinte egész élyszaka olvastam, mert képtelen voltam aludni. Tegnap hívatott Odin, miszerint a fülébe jutott, hogy letévedtem, abba a fura szobás alagsorban, ami utólag kiderült, hogy a börtön volt. Itt még a börtön is luxus kategóriába megy át. Szóval, Odin megtiltotta, hogy lemenjek. Először azt feltételezte, hogy az édesapámat kerestem a tiltás ellenére, de aztán megmagyaráztam, hogy csak szimplán szerencsétlen vagyok. Persze nem ilyen szavakkal. Egész este azon gondolkozz, hogy valyon melyik fogoly lehetett az apám. Láttam a legtöbbjük, abba a szektorban ahol jártam. Vajon ott volt? És ha igen, akkor megismert engem? Biztosan nem, hiszen csak pár éves lehettem mikor utoljára látott.

-Hát... Tudom, nem illik ilyet mondani egy hölgynek, de... Szarul nézel ki Reena. - felelte Loki.

-Nem érdekel. Látni akarom őt, érted? Szükségem van rá. Egész életemben erre vágytam, és most, hogy itt vagyok, megtiltja a hülye apád. - morgolódtam.

Először eszembe sem jutott mit mond, aztán viszont észbe kaptam, és természetesen kezdtem is  bele a magyarázkodásba.

-Mármint nem hülye, hanem bölcs.

Igen , tudom, iszonyat béna mentés.

-Reena, egyetértek veled. -felelte a herceg. -Nem értem ezt a döntését, ahogyan sok másikat sem. És nem is arról vagyok híres, hogy betartom ezeket, szóval, ha gondolod...

-Nem teheted. Visszazár  téged, és még csak most szabadultál. - feleltem.

Valami átfutott az arcán, amit nem tudtam hová tenni. De nem is időztem ezzel túl sokat, úgy döntöttem keresek valamilyen munkát a faluban. Talán ott nem érezném magam ennyire kirekesztettnek, mint az előkelők között.

-Meg azt mondta, ha mégegyszer elmegyek, akkor életem hátralávő részében ott is maradok.

Kedves egy öregember. Nos, nem ette bele magát a szívembe.

-Nem is értem miért nem élsz ezzel a lehetőséggel. Csak egy életen keresztül lennénk összezárva. - nevetett gúnyosan a herceg.

-Óh, nem bírnál te engem elviselni egy életen keresztül. - feleltem nevetve, mire ő is őszintén elmosolyodott.

-Kitartónak vallom magam, de te tényleg elviselhetetlen tudsz lenni, ha valaki fél óránál többet tölt veled. -sóhajtott a herceg.

Igen, igaz. De egy teljesen új helyen ki ne lenne fárasztó, ki az aki nem lenne tele kérdésekkel? Nincs olyan ember. Vagy isten. Én sem vagyok kivétel ezalól, érdekel minden és szeretnék minél többet megtudni Asgardról.

-Elkísérnél a városba? - kérdeztem.

-Minek? Odatalálsz egyedül is. - legyintett a herceg.

Ja, csak mihez kezdek ha valaki belém köt, vagy esetleg Axel utánnam küldi a bérgyiklosait, már ha vannak itt olyanok. Oké, tudom kicsit paranoiás lettem, de szerintem jogos a félelmem.

-Igen, de...

-Félsz. - jelentette ki határozottan, én pedig bénán bólintottam. - Másrészt, mostanában nem vagyok igazán közkedvelt.

Ez valamilyen szinten érthető, de attól függetlenül mit tett, még ugyanúgy a hercegük. Kötelességük tisztelni őt a polgároknak, vagy legalább annak a látszatát kelteni.

-Eddig nem nagyon mutattad, hogy érdekelne mások véleménye.

-Olyan nincsen, hogy valakit egyáltalán nem érdekel mit gondolnak róla. Meg hát ki akartak végeztetni, nem érdemlik meg az isteni jelenlétemet.

Nem tudtam, hogy volt ilyen ítélet. A nép kívánta volna ezt? De hiszen, nem is tudják mi volt a hercegnek az indíttatása. Akkor milyen alapon ítélkeznek?

-Akkor bizonyítsd be nekik, és Odinnak is, hogy nem vagy rossz ember. És annak is örülnék, ha segítenél nekem munkát találni. Én még nem tudok itt kiigazodni.

Természetesen a mondandóm első felét figyelmen kívül hagyta, és csak fintorgott. Annyira próbálja elhitetni másokkal, hogy egy arrogáns, lekezelő, bunkó ember, vagyis isten. De mikor oda adta Isuanak azt a csillogó rózsaszín ruhát, biztos voltam benne hogy nem rossz, igenis van lelke. Látszott a szemében, ahogyan mosolygott arra az ártatlan kislányra. Ilyen lenne egy kegyetlen gyilkos? Nem hinném. Sőt, biztosan nem. Ha rossz ember lenne, akkor Axel elől sem mentett volna meg. Ráadásul kétszer is. Én nem tartom magam egy könnyen befolyásolható embernek. Szilárd, határozott akaratom van, és ha eltökélek valamit, akkor azt véghez is fogom vinni. Például, bebizonyítom a csínytevések istenének, hogy van lelke, még ha rajtam kívül mindenki ellenkezik is ezzel.

-Minek akarsz dolgozni? Mindent megkapsz a palotában. - kérdezte értetlenül Loki.

-Hasznos szeretnék lenni. Szeretnék segíteni másokon, hiszen ez a munkám. Valamint, nem akarok a királyi családon élősködni. Nem tudomi lesz velem, meddig maradok itt, de szükségem van egy biztos pontra, és nekem a munka ilyen. Ott érzem, hogy szükség van rám, nélkülem nem lenne minden olyan, ha eltűnnék. A palotában fel sem fog tűnni ha már nem leszek itt, semmi jelentőségteljeset nem tudok csinálni.
Biztos vagyok benne, hogy itt is vannak gyógyítók, kórházak, vagy valami hasonlók.

Úgy tűnt, Loki nagyon elgondolkodott a hallottakin, de körülbelül fél perc után bólintott.

-Rendben. Keresünk neked valami munkát. Persze vannak feltételeim.

-Had halljam.

-Szeretnék tőled három dolgot kérni. - jelentet ki magabiztosan a herceg.

-Ó igen? Most leszögezem Loki, nem ölök meg senkit sem a kedvedért, főleg nem három embert.

A kijelentésem határozott volt, talán már túlontúl komoly is.

-Eszemben sem volt ilyet kérni. Nos akkor... Áll az alku? - én csak némán bicentettem, ő meg sarkon fordult, és elindult az ajtó felé. - Egy óra múlva indulunk, addig szedd rendbe magad, mégsem mutatkozhatsz akárhogyan Asgard hercegével. - kiáltotta hátra, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.