A lábam a földbe gyökerezett. Nem tudtam megmozdulni, csak álltam ott egyhelyben. Remegtem, ezt még a vak is látta. Hát ezért akart velem beszélni erről a herceg. Csak segíteni akart, felkészíteni arra, ami itt fog rám várni, de én bolond módon nem engedtem neki.

-Jöjj közelebb, gyermekem! - szólított az uralkodó.

Lokinak úgy kellet közelebb ráncigálni, mert ha rajtam múlik, akkor ott helyben gyökeret ersztek.

-Ennyire azért nem kell félned tőlem kedves. - mondta mély hangján Odin.

-Nem félek, uram. Csak hatalmas megtiszteltetés, hogy a színe elé járulhatok. Nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok, hogy itt lehetek.

Próbáltam magabiztos lenni, és mézes mázos hangon tiszteletemet kifejezni az uralkodó felé. Nem tudtam, ő mennyit hallott rólam, mennyire ismert engem, így azt sem tudtam mit szabad mondanom, és mit nem.

-Nyilván fiaim már ismertették veled az ittléted okát. Atyának az esetét újra vizsgáljuk, ugyanis bizonytalansági tényezők merültek fel az elmúlt évben. Valaki, még mindig itt van, aki ellenem áskálódik, és attól tartok, hogy évekkel ezelőtt ártatlanul ítéltük el atyádat. Addig viszont, amíg ennek az ügynek nem teszünk pontot a végére fogoly marad.

Milyen bolond voltam, mikor azt hittem, hogy itt fog várni. Reménykedtem, ahogyan gondolom ő is a cellája mélyén.

-Amíg nem jutunk dűlőre, addig a palota vendége vagy, de ha úgy óhajtod, a családod birtokát is a kezedbe veheted.-ajánlotta fel a Mindenek Atyja.

-Köszönöm uram, de egyenlőre maradnék. Ha jobban kiismerem itt magam, akkor elköltözök a birtoka.-feleltem.

Nem hittem, hogy képes lennék egy egész nemesi birtokot irányítani, szolgák ám parancsolni. Az valahogy nem én voltam. Sosem tartottam többnek magam másoknál.

-Legyen így. A kislány már a szobájában van, a feleségem gondoskodni fog róla az ittléted alatt. Ha pedig maradni óhajtasz, tisztában kell lenned Asgard törvényeivel, szokásaival, a rúnákkal, és ünnepeinkkel. A következő hónapokat tanulással kell töltened, amiben kisebbik fiam majd a segítségedre lesz. Vagy esetleg mással óhajtasz tanulni?-érdeklődött a király.

Itt volt az alkalom, amikor tudtam, hogy ki kell állnom a herceg mellett. Valószínűleg mással könnyebben együtt tudnék dolgozni, gyorsabban haladnánk, hisz Lokival már most kiderült, hogy sok mindenben nem értünk egyet, és a konfliktusok lassítják a folyamatot. Bevallom semmi kedvem nincs tanulni, de muszály elnyernem az uralkodó szimpátiáját, hogy később bizonyítani tudjam az apám ártatlanságát.

-Loki hatalmas segítség lenne nekem. Megtisztelő, hogy őt ajánlja. - feleltem, majd mélyen meghajoltam.

-Ez estében, a herceg ideiglenesen szabad lábon közlekedhet a kastély falai között. De ha megtudom, hogy bármi probléma áll föl, azonnal visszatalál a cellájába. Ha pedig neked is közöd lesz hozzá, csatlakozhatsz az édesapádhoz.

-Értettem, felség.

Ez az ember valóban képes lenne visszaküldeni Lokit a börtönbe. Talán el kellene kezdenie apaként gondolkoznia, és nem királyként.

-Ez estében, Axel elkísér a lakosztályodba. Loki, veled pedig beszédem van.

Ahogyan a férfi megindult felém, én egyre jobban hátráltam, egészen addig, amíg a hátam neki nem csapódott Loki mellkasának. A herceg nem húzódott el, egyik kezével átkarolt, a másikat pedig Axel felé nyújtottam.

-Atyám, majd én elkísérem Reenát. A főfanácsos úrnak bizonyára rengeteg tennivalója van, nem kellene egy ilyen esetlen lánnyal terhelni őt. Engedelmeddel néhány perc múlva visszatértek, és beszélhetünk. - javasolta a herceg az apjának.

Én nem tudtam mit mondhatnék. Mérhetetlenül hálás voltam, de szégyelltem is magam a viselkedésemért. Nem szándékoztam a herceget ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni.

Loki illedelmesen elbúcsúzott mindenkitől, majd engem is kitessékel az ajtón. Lehajtott fejjel követtem a herceget, miközben végiggondoltam mennyire szánalmasnak tarthat, akárcsak az uralkodó.

-Loki. - szólítottam meg halkan.

-Igen? - fordult hátra, és lassított a léptein.

-Sajnálom ezt az egészet. Hidd el én nem akartam, hogy ez így legyen. Nem akartalak téged sem ilyen kellemetlen helyzetbe hozni, és... te figyelmeztetni akartál, de én még meg sem hallgattalak...

Soroltam volna még egy jó ideig, ha a herceg nem vág a szavamba.

-Szerintem egész tűrhetően sikeredett. - vonta meg a vállát.

Én csak döbbenten meredtem rá. Tűrehetően? Komolyan? Ez mindennek volt nevezhető csak tűrehetőnek nem. Vagy az ő esetében ez sokkal rosszabbul szokott menni?

-Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. - válaszoltam halkan.

-Ezt én is mondhatnám. Tudom, hogy nem ilyen tanítót szeretnél, mint amilyen én vagyok, de mégsem utasítottad vissza Odin szavát, pedig volt rá lehetőséged.

-Tényleg nem erre vágyom, ki fogjuk egymást készíteni. - nevettem el magam.

-Igen, ebben én is biztos vagyok. -felelte.

Miután megtaláltuk az ajtót, Loki szólt, hogy sietni kell vissza ezért most nem kísér be. Már indult vissza, de még mielőtt a folyosó végén lekanyaradhatott volna, utánna kiáltottam.

-Hé Loki, vigyázz magadra!

A herceg elmsolyodott, majd sietve indult tovább.  Én kezemet lassan a kilincsre helyeztem, és benyitottam a szobába. Hatalmas volt, és gyönyörű. Díszes, de nem ment át a giccses kategóriába. A fal hehér volt, és néhol arany színű kacskaringós minták futottak végig rajta. A padlót mindenhol puha, már ikább szőrmére hasonlító szőnyeg fedte. A bútorok is hatalmasak voltak. A táskákat lehajítottam az ágyra, és elsétáltam a könyvespolcig. Óvatosan végighúztam az ujjaim, a feltehetőleg többszáz éves könyvek gerimcén. Istenem, de gyönyörű ez a hely. Ahogyan az erkélyre kiléptem a lélegzetem is elállt. A távolban láttam a hófedte hegycsúcsok, a vízeséseket, a falut. Még hosszú percekig csodáltam a kilátás, majd Isua keresésére indultam.