-Lloyd szerinted megtudják oldani a problémáik?-aggódott Reese ahogy kéztördelve várták hogy Ransom és Bloom végezzenek a beszélgetéssel. Először Bloom ellenkezett. Tiszta anyja. De Lloyd kérésére adott neki egy esélyt.
-Biztosan.-nyugtatta Lloyd Reeset mégis az arca mást mutatott.-Mi a baj? Olyan fura fejet vágsz.
-S-semmi.-Reese mély levegőt vett és fújta ki.
-Reese.
-Lloyd azt hiszem ideje mentőt hívnod.-jegyezte meg Denny.
-Nem kell.-mondta Reese.
-Miért? Nem tört fent semmi.-Eleonor kuncogott.
-Nem is arra célzott Denny.
-Akkor?
-Nincs baj!-mondta kicsit ingerülten Reese.
-Látod? Csak képzelődtök.-figyelt újra az emelet felé Lloyd.-Siethetnének este meccs lesz a tévében.
-Szerintem most kihagyod.-mondta Eleonor aki folyamatosan Reeset figyelte.
-Ne bassz fel hogy a fiatok nem tudja összeszedni a golyóit!
-ÁÁÁÁÁ!-markolt a kanapé szélébe Reese.
-Ugye kicsim? Engem is felbasz. Fontos ez a meccs.-figyelt a lépcső felé folyamatosan Lloyd.
-Ez mindig ilyen hülye volt?-kérdezte Eleonor hitetlenkedve.
-Hagyd. Ő ilyen.-legyintett Reese ahogy erősen tartania kellett magát.
-Hívom én a mentőket.-nyúlt a telefonjáért Denny.
-Ne! Ne! A gyermekeink...-mély levegőt vett amit ki-be fújt. Lloyd azonban észre se vette a jeleket. Fel-alá kezdett járni mikor az egyik pillanatban egy hatalmasat vágódott a földre.
-A kurva életbe! Mi a picsa ez?-nézte a padlót amin szemmel láthatólag valami folyadék volt.-Már a személyzet is megbolondult?
-Reese elfolyt a magzatvízed?-pánikolt Denny. Fura volt őket így látni, mint akik soha se álltak háborúba.
-Jól vagyok.
-Milyen magzatvíz?-lepődött meg Lloyd.
-A feleséged magzatvize te idióta.-kiabálta le Lloydot Eleonor.
-Reese magzatvize?
-Hány feleséged van neked?-kezdett ideges lenni Reese.
-A személyiségeid alapján kérded?
-Nem bírom....-folytatta a légzőgyakorlatokat.
-Kurva élet azt ne mond hogy szülsz.-pattant fel a földről Lloyd.
-Nem mondom...
-Hisz most jöttünk el három órája a kórházból. Komolyan vissza akarsz menni?
-Ezt nem hiszem el.-nevetett már Reese a fájdalmában.-Majd itthon szülök...te idióta.
-A bézs színű kanapénkra?
-Reese....ezt őszintén mondom. Nem sajnálom hogy a tiéd lett.-jegyezte meg Eleonor.
-Kedves vagy.
-Komolyan szülnöd kell? Mármint most?-hitetlenkedett Lloyd.
-ÚRISTEN!-kiabált Reese ahogy újra összehúzódása volt.
-Bassza meg! Bloom, Ransom haladjatok mert Reese idepottyantja ki a lányomat!-kiabálta el magát Lloyd.
-Istenem...ha megszülöm....istenem!-egyre sűrűbbek voltak az összehúzódások.
-Már megint szexuális vágyaid vannak? Reese épp szülni készülsz.-szinte már a rengeteg hülyeség ami Lloyd száját elhagyta mindenkit nevetésre késztetett. A következő pillanatban azonban Bloom rohant le a lépcsőn, ahogy utána pedig Ransom.
-Bloom!
-Azt mondtam elég volt hagyj!-kiabálta.-Nem akarlak látni.
-Mi a manó van itt?-nézett rájuk Lloyd ahogy most már egy támaszt nyújtott Reesenek indulásra készen.
-Nem bocsájtok meg Ransomnak.
-Mi? Ne szórakozz lányom, anyád szül. Béküljetek ki.
-Induljunk a kórházba. Ransom pedig hagyjon békén.
-Picsába.-morogta Lloyd.-Induljunk Reese, majd később megbeszélik.
-Nem! Nem, nem és nem!-fékezett be Reese.-Addig nem megyünk sehova amíg ki nem békülnek.
-Anya...
-Nektek együtt kell lennetek.-egy újabb összehúzódás.-Mert...szeretitek egymást.
-Anya ő...
-Ő is szeret...és ezt nagyon is jól tudod.
-De ő....
-Nem helyes amit tett....de egy család vagyunk....és képesek vagyunk megoldani.-fújta egyre gyorsabban ki-be a levegőt.-Basszus...
-Bloomie...igaza van anyádnak. Hisz...nézd meg. Mi is kibékültünk, miattatok. Ti is túl tudtok lendülni ezen.
-Bloomie én szeretlek...-szólalt meg végre Ransom.-Szeretlek téged...és a kisbabánkat. Egy idióta voltam de....
-Gyorsabban fiacskám mert még a végén nekem kell levezetni a szülést. Imádom a feleségem minden porcikáját de nem biztos hogy ezt szemtől szembe akarom látni.
-Lloyd!-kiabált rá Reese.
-Mi az?! Ne akard hogy megcsináljam. Reese én nem vagyok rosszul a vértől de....de ne kérd rendben?
-Inkább szerintem arra célzott ha nem siettek tényleg itt fogja világrahozni a kisbabátok.-mondta Denny.
-Béküljetek már ki az istenit!-kiabálta el magát Lloyd.
-De...de mi lesz...mi lesz ha újra elhagysz...?-nézett könnyes szemekkel Bloom Ransomra.
-Nem foglak. Soha.-fogta közre az arcát Ransom.-Szeretlek....és ez az idő amit nélkületek töltöttem maga volt a pokol.-Bloom ajkai megremegtek.-Bocsáss meg nekem Bloom.
-Bloomingdale?-kérdezte egy mosollyal Bloom ahogy letörölte a könnyeit.
-Bloomingdale.-válaszolta Ransom ahogy már a következő pillanatban egymás ajkait érintették.
-Elég! Nem kell ennyi ideig csókolóznotok. Még annyira nem kell sokáig testi kontaktba lennetek.
-Mert szerinted mitől lett a lányod terhes?-kérdezte Eleonor.
-Te mikor lettél ilyen fogyatékos?-kérdezte Reese ahogy Lloydra nézett.
-Miért?-kérdezett vissza majd a szemei kikerekedtek.-Te megdugtad a lányom?-nézett Ransomra Lloyd.
-Ezt nem hiszem el.-jegyezték meg szinkronba szinte mindannyian.
-TE MEGDUGTAD AZ ÉN KISLÁNYOM?!
-Mert te hogy csináltad Reesesel? Ne meséld be hogy a gólya hozza.-nevetett Denny.
-És láthatólag ő már többször megtette ha a második gyerekük születik.-jegyezte meg Eleonor.
-Nem segítetek.-mondta Reese a fogát összeszorítva.
-Reese más. Reese a feleségem.
-Ahogy Bloom is Ransomnak. Amúgyis fiatalok, te se vagy már szűz Lloyd.
-MEGSZÜLÖK!-kiabálta el magát Reese.
-Oh bassza meg! Induljunk! Gyerünk.-talán ez az őrült szituáció csak még jobban segített nekik átlendülni a problémáikon. Mégis hihetetlen volt látni a két családot az ellenségeskedés után egyesülni.
Kaotikus nap. Mégis Lloydnak élete egyik meghatározó napjai köze bővült ez a nap. A második lánya születésének a napja. Rosaline Hansen megszületésének a napja.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*