Lloyd Bloomot próbálta vígasztalni szüntelenül. Szörnyű érzés volt a lányát sírni hallania. Gyerekként is óvta a könnyektől de most még jobban megszeretné védeni. Az ajtó nyílt és Reese lépett be azonban nem egyedül. Lloydba azonnal megállt a vér.
-Ezek meg...?!
-Nyugalom.-szólt rá Reese.-Eleonor és Denny velem vannak.
-V-veled? Reese mond hogy téged nem basztak át és...
-Lloyd fogd be.-szólt rá. Lloyd befogta a száját de az agya kattogott. Ugyan mi folyik most itt?-Bloom...megtennéd hogy hozol apádnak egy üveg vizet?
-P-Persze.-Bloom félve haladt el a két ember előtt akik nemrég még az életükre törtek. Nem értette az anyja mit művel és miért hozta őket ide. Nem börtönbe kerültek a tettük miatt? Egyedül Ransom maradt szabad lábon mert a rendőrség nem talált semmit ami miatt őt be kellett volna zárnia.
-Reese.-szólalt meg Lloyd ahogy bezárult az ajtó.-Ők...
-Hogy vagy Lloyd?-kérdezte Denny pont úgy mintha régi haverok lennének.
-Ugye most viccelsz ezzel a kibaszott kérdéssel?-ingerültség ült Lloyd szemébe.-Reese...
-Kifizettem az óvadékot. Eleonor és Denny innentől kezdve szabadok.
-Mi a....mi a faszt csináltál Reese?!-emelte meg a hangját Lloyd.
-A családunk boldogságát választottam a harag helyett.
-Te meg...?
-Bloomnak szüksége van Ransomra. Ezt te is tudod. Eleonor elmondta hogy Ransom mennyire ellenezte a tervüket miután megismerte jobban Bloomot.
-Ez egy faszság mert akkor...!
-Ransom miatt nem öltünk meg Lloyd.-mondta Eleonor.-Tény hogy a nevelt fiam...de szeretem őt. Eleinte valóban egy terv miatt akartuk őt de egy család lettünk miatta.
-Lloyd kérlek...-Lloyd a feleségét nézte. Szinte nehezen tudta elhinni hogy ő minden megpróbáltatás, harc után ilyen könnyen megbocsájtott nekik. Vagy....a családja szeretete tényleg ennyire könnyen segített volna a döntésében?-Keressük meg Ransomot.
-Mert nem tudjátok hol van?-lepődött meg a kijelentésen.
-A börtönbe bejött hozzánk. Azt mondta időre van szüksége. Szerintük elhagyja az államokat.
-Mi?-ideges lett Lloyd. Minden ellenére még most is fiaként gondolt rá. Elvégre ő a születendő unokájuknak az apja.
-Lloyd...-Lloyd hirtelen felkelt.-Lloyd mi a francot csinálsz?-üvöltötte le a fejét Reese.
-Vigyétek haza Bloomot. Én megkeresem.-kezdett öltözni.-Amúgyis az összes szőr feláll a hátamon már a kórháztól.
-Lloyd...
-De előre figyelmeztetlek titeket...ha bármiben mesterkedtek...-Eleonor és Denny tekintete más volt. Sokkal másabb.-Vigyázzatok a családomra...kérlek.-fejezte be. Majd egy csókot nyomva Reese homlokára hagyta el a kórtermet.
-Most te komolyan egyedül akarod megkeresni?-nézett utána Reese aggodalommal a szemében.-Kérlek...találd meg őt.-suttogta.

☆☆☆

Ransom nehezen tudott mit kezdeni a lelkiismeretével. A gondolat hogy a nőnek akibe beleszeretett és akitől gyermeke születik miatta szenved szinte a kínok kínját jelentette számára. El akart bújni a világtól. A nevelőszüleitől úgy búcsúzott el hogy elmegy az államokból egy időre de valójában egy csendes, nyugodt albérletet akart magának ahol egyedül lehet a meggyötört lelkével. Az ajtón belépve egy kissé lelakott házba toppant. Szinte hihetetlen volt számára hogy valaki itt lakott előtte.
-Otthon.....édes...
-Ez a hely kibaszott lehangoló.-szólalt meg egy idegen hang a nappali felől. De Ransomot nem az idegen hang ijesztette meg. Hanem az akit a hang takart.-Elmondanád mi a picsát keresel itt?-állt fel a fotelből így már tökéletesen látszott Lloyd alakja.
-Te mit keresel itt?-kérdezte ahogy nem tudta hogy Lloyd bosszúból jött hozzá?
-Amnéziád van?
-Amnéziám? Miről beszélsz?-nem értette Lloyd félrebeszélését.
-Azt kérdeztem hülye gyerek, hogy elfelejtetted hol laksz? Mi ez a putri hely? Ugye nem ide akarod hozni a lányom és a gyermeketek? Ha ennyire le vagy égve adok pénzt.
-Lloyd neked....
-Az apósod vagyok idióta. Miért hangzik úgy mintha ellenségek lennénk?-Ransom nem válaszolt.-Kurvára meg kellene ölnöm téged amiért ártottál a családomnak. Hazudtál nekünk miközben mi befogadtunk a családunkba.
-Tudom...-motyogta lesütve a szemeit.
-De kibaszottul a Hansen családhoz is tartozol ezért fogd meg a kibaszott táskád és induljunk haza.
-Én nem megyek sehova.
-Ne basszál fel.
-Lloyd én nem megyek! Elfelejtetted mit tettem? Egy rohadék vagyok!-kiabálta.
-Akkor leszel rohadék ha a lányom egyedül hagyod. Akkor leszel egy féreg ha hagyod hogy a gyermeked apa nélkül nőjjön fel. Úgyhogy szedd össze a tökeid és induljunk. Kibaszottul éhes vagyok és fáradt. De nem bírom nézni ahogy Reese és Bloom hiányolnak téged. És a fiamként tekintek rád...mondtam már.
-Összetörtem a lányod szívét.
-Ezért fogod kibaszottul kiengesztelni. Legfőképp azzal hogy haza jössz és elmondod neki az igazat.
-Az igazat?
-Szereted őt nem?-Ransom nem szólt.-Ransom a kurva életbe kérdeztem valamit!-kiabálta most már Lloyd elveszítve a türelmét.
-Nem mindegy?!
-Kurvára nem! Mert....ha kihasználtad kurvára most azonnal megöllek de...ha szeretted...ha valóban szeretted a lányom akkor megfogod a táskád, beülsz a kocsimba és hazamegyünk. Úgyhogy válaszolj Ransom. Szeretted vagy...sem?
-Az egész....-sóhajtott.-...hazugság volt.-megakart halni. Megakart halni hogy ne kelljen egy életen át szenvednie azért mert arra gondolt mennyit ártott Bloomnak.
-Kibaszott szarul hazudsz. Induljunk.
-Mi?
-Tanulj meg hazudni. Főleg mert Bloom nem tud jól főzni. Kénytelen leszel hazudni ha nem akarod megbántani.
-Te mégis mi a picsáról beszélsz?
-Arról hogy nem hiszem el amit mondtál. Úgyhogy induljunk.-nyitotta ki az ajtót.-Gyerünk hülye gyerek, a szüleid is várnak rád.
-A szüleim?-lepődött meg.
-Úgy látszik...miattatok mind képesek vagyunk a békére. Most már érted mennyire fontosak vagytok a családukba? Te, Bloom...ti miattatok állunk így most ahogy állunk. Ne várakoztasd meg a feleséged tovább.-Ransom tekintetében látszódott a megtört férfi aki bánja a tettét.-Induljunk...fiam.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*