Ransom a reggeli kávéját itta a konyhájában mikor csengettek. Meglepődött hisz nem várt senkit. Bloom Reesesel vásárol ezért biztos volt benne hogy még nem végezhettek ennyire hamar. Meglepetésére Lloyd állt az ajtóban.
-Szia.-köszönt neki Lloyd.
-Mr. Hansen...
-Lloyd. Megbeszéltük. Amint elveszed a lányom véglegesen családtag leszel.-Ransom meglepődött.
-Uram...
-Lloyd. Ne tesztelgess Ransom.
-Lloyd. Miben segíthetek?
-Bejöhetek?
-Persze.-nyitotta ki az ajtót előre engedve Lloydot. Lloyd lassan mérte fel a terepet.
-Szép ház. Nem akkora mint a miénk. De szép. A feleségem imádta volna ha csak ekkora házba neveljük fel Bloomiet.
-Miért nem költöztetek akkor egy olyan házba?-tegezte most már Lloydot.
-A feleségem vett egyet még évekkel ezelőtt. Mikor még először házasodtunk. Nem tudtam róla. Meglepetésnek szánta mikor...még az első gyermekünk vártuk.
-Hallottam Bloomtól. Őszintén sajnálom.-Lloyd próbálta nem mutatni hogy ezek az emlékek mekkora fájdalommal járnak. Hisz akkor annyira vágytak már Reesesel egy kisbabára.
-Bloom itt van. Ez a legfontosabb. Ő volt mindenre a mi orvosságunk.
-Nem csak maguknak.-Ransom a kanapéra mutatott hogy Lloyd nyugodtan üljön le.-Hozhatok valamit?
-Van valami jó whiskyd?
-Nem vezet?
-Mintha a feleségem hallanám.-dőlt hátra.-Egy mentes vizet akkor.
-Hozom.-állt fel Ransom ahogy a konyhába ment. Két poharat készített amit megtöltött majd visszasétált velük a nappaliba. Lloyd elé helyezte a vizes poharat.-Te miért iszol whiskyt?
-Én nem vezetek.-nevetett.
-Szaros.-kortyolt a vízbe Lloyd bosszúsan. De mégis az arca utána meglágyult.-Hogy értetted hogy neked is a lányom az orvosság mindenre?
-Rossz családban nőttem fel.
-Mármint körülményben? Nem úgy látszik.-gondolt a házra.
-Pénzünk mindig volt. A szüleimnek valahogy mindig vastag pénz csücsült a kártyájukon még ha nem is tudtam pontosan miből. De nem voltunk boldogok. Vagyis én biztosan nem.
-Azért élsz már egyedül?
-Amint lehetett olyan tizenhét évesen elhagytam őket. Két évente egyszer találkozunk de ennyi. Ők se keresnek engem én se őket.
-Akkor az esküvőre se hívod meg őket?
-Nem. Tudom az lenne a helyes ha megismernék őket de...higyje el nekem nem veszít Bloom se maguk ha nem ismerik őket.
-Június huszonöt.
-Micsoda? Mi van akkor?
-Az esküvőtök. Ezt az időpontot tudtam nektek elintézni a leghamarabb. Így is egy párnak fizetnem kellett hogy a helyszínről lemondjanak bár nem ellenkeztek. Házra gyűjtenek.
-Azt hittem addig akarod húzni ezt az egészet amíg csak lehet.
-Ha aszerint gondolkoznék ahogy normál helyzetben szoktam az elkövetkezendő száz évben nem lenne esküvőtök. Mert mindig azt mondtam Bloomnak hatvan éves koráig nem lesz pasija. Erre belépsz te a képbe és egy tízkarátos gyémántgyűrű csücsül az ujján.
-Akkor mégis miért?
-Mert Bloom ettől boldog. Ha ő boldog akkor én is. Még ha nehéz is elfogadnom hogy a lányom máshogy tervezte az életét.
-Nem fogom megbántani...
-Ajánlom is. Ne értsd félre Ransom. Nem mondom hogy rossz ember vagy. De nyitott szemmel kell járnom biztos ami biztos hogy a lányom ne sérüljön. Mert ha egyszer is miattad fog sírni akkor akármennyire is foglak megkedvelni és családtag leszel gondolkodás nélkül veszem elő a pisztolyom és használni fogom. Mert a lányom és a feleségem számomra minden. Minden amim van. Nem érdekel a pénz amivel rendelkezem, a rengeteg luxusautó, luxusnyaralók, házak, szigetek. Egyik sem érdekel. Csak ők. Mert a feleségemnek köszönhetem azt hogy most családapa és férj vagyok. Pedig elhiheted a te korodban rohadtul nem vágytam erre. Csak dugni akartam a nőket. Mindennap másikat és ennyi. Házasság, család? A szőr is felállt a hátamon tőle. De aztán jött Reese és felborította a terveim. Csak őt akartam. Mindennap csak rá vágytam. És amint megkaptam őt egy pillanatra se tudtam elengedni. Még ha volt is hullámvölgy köztünk, mindvégig hűséges maradtam a feleségemhez. Mert ezt fogadtuk meg. Te is megfogod fogadni Bloomnak mindazt amit én. És remélem betartod a fogadalmad.
-Lloyd..
-Szeretném ha Bloom mindazt jelentené neked mint nekem Reese. A világot. Ezt jelenti neked Bloom.
-Annál sokkal többet.-mosolyodott el.-Soha se találkoztam még mással aki hozzáfogható lenne.
-Ebben biztos vagyok, remek DNS-sel rendelkezik. Tapasztalatból beszélek.
-Elhiszem, a felesége DNS-e remek munkát végzett.-viccelődött Ransom.
-Remek. Ha ezt akkor megbeszéltük, induljunk.
-Mégis hova?
-Horgászni.
-Horgászni?
-Reese szerint horgászással közelebb kerülnek az emberek egymáshoz. Olyan...hogy is mondta? Apa-fia kapcsolat alakul ki.
-Nem akarok a fiad lenni. A testvéremmel nem házasodhatok.
-A humorod a feleségemével hasonló. De míg őt nem dobnám a halak közé téged befoglak.
-Remek programnak ígérkezik.
-Az. Biztos.-forgatta meg a szemeit.
-Szoktál horgászni?
-Az egyetlen fogásom a feleségem. Olyan büdös halakkal nem foglalkoztam még.
-Akkor ez vicces lesz.-nevetett Ransom.
-Nehogy a farkadat dobjam be csalinak.-indult az ajtó felé Lloyd. Ransom pedig követte.
-Hívhatlak apósomnak?
-Nem.
-Rendben apósom.-zárta be az ajtót Ransom.
-Menj a picsába.
-Köszönöm apósom.
-Seggdugasz.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*