-Uram! Uram!-ébresztette fel a folyosón Alan Lloydot.-Jól van? Rosszul van?-aggódott. Fáradtan tért magához Lloyd ahogy érezte a teste fáj a póztól amiben aludt.
-Mi a baj?-kérdezte a rekedtes hangján ébredés után.
-Megjöttek a bútorszállítók.
-Bútor?-nem volt még Lloyd teljesen magánál.
-Amiket rendelt a kisbabájuk szobájába.
-Oh...igen! Igen.-állt fel, ahogy a szeme a kulcsra zárt ajtóra terelődött.-Mutasd meg nekik a szobát, pakoljanak be mindent.
-Össze is szereljék a bútorokat?
-Azt intézem én. Nem akarok hangzavart az emeleten. A feleségemnek pihennie kell.-minden gondolata Reese volt és a kisbabájuk.
-Igenis uram.-hagyta ott Alan Lloydot.
-Mit kellene tennem hogy megbocsájts nekem?-nézett újra az ajtóra ahogy elhagyta az emeletet.

*Késő délután*
Reese szinte el se hagyta a szobáját egész nap. A szobájába vitték a reggelit és az ebédet is miután Lloyd így parancsolta. Tudta hogy nem fog lejönni hozzájuk, ezért biztosra akart menni hogy a felesége megfelelően táplálkozik és vigyáz mindkettőjük egészségére.
-Lola. Ezt is vidd fel kérlek a feleségemnek.-mondta Lloyd ahogy visszaért a városból.-Vitamin. Mindenképp szedjen be naponta egyet belőle.
-Máris felviszem neki.
-Ha keresnének az emeleti gyerekszobában leszek.-ment az emeletre. Azonnal hozzákezdett a bútorok összeállításához. Tudta ez egy türelemjáték lesz, de meg kell tennie hogy a felesége nyugodtan pihenhessen.-Lássuk a gyerekágyat.-nézte az útmutatót.-Negyvenkét lépés?! Mi a franc ez?-nézte az apró csavarokat amik kis zacskóba érkeztek.-Lehet mégse volt ez remek ötlet.-vakarta meg a tarkóját.
-Ha a gyerek alatt összeesik a fejeden verem szét.-hallotta meg Reese hangját az ajtóból.
-Reese...-állt fel.
-Miért nem a szállítócég rakta össze?-kérdezte ahogy a nagy kartondobozokat nézte.
-Nem akartam hogy hangoskodjanak. Azt akartam hogy nyugodtan tudj pihenni.-játszott idegesen a zacskó csavarral. Igen, ideges volt. Nem tudta mit tegyen amivel nem rémíti meg Reeset. Annyira magához akarja ölelni mégis fél mi lesz ha Reesenek ez még sok?-Au! A francba!-dobta a földre a csavarokat amely közül az egyik megszúrta a kezét. Figyelte ahogy a vér elindul belőle.
-Te idióta.-ment oda Reese megvizsgálni a kezét.-Minek játszol ilyenekkel?!-Lloyd elveszett. Újra érezte Reese csodás édes illatát. Látta újra a szemeit. Egy nap telt el az összeveszésük óta és máris majd megbolondul a hiányától.-Fertőtlenítsük le.
-Nem kell.-húzta volna el a kezét.
-Mi a francért ellenkezel?! Azt mondtam lefertőtlenítjük! Utána betapasztjuk.
-Reese ez semmiség.
-Te még soha se hallottál olyanról hogy ilyenektől is meg lehet halni?
-Az túlzás Reese...-annyira szereti. Ahogy a szemei aggodalommal néznek rá. Leírhatatlanul szereti.
-Ha felmered dobni itt a talpad én magam tekergetem még meg a nyakad és magam doblak a hátsó kertbe egy gödörbe.
-Ez elég morbid.-nézte Reeset ahogy remegő kezekkel fogja a kezét.-Sajnálom amiért hazudtam.
-Máskor...is használni fogod?
-Kicsim...
-Máskor is ölni fogsz vele?
-Felesleges hazudnom nem?-húzta ki a kezét Reese kezei közül.
-É-élvezed mikor...mikor megteheted?
-Reese...
-Én szinte mint egy kocsonya olyan vagyok ha meglátok egyet. Te nem félsz tőle?
-Nem szeretem használni Reese. Egyáltalán nem szeretem. Órákig az orromba költözik a szaga amit akkor érzek ha elsütöm. Nem azért teszem mert annyira élvezem. Nem vagyok pszichopata.
-Akkor miért teszed?
-Mert nem engedhetem meg hogy a családomnak baja essen. Nem csak anyuról, apuról, Brayről van szó Reese. A te családodért is gondolkodás nélkül megtenném. De mégis ha...rólad vagy a gyermekünkről van szó egy percig se hezitálok.
-Fertőtlenítsd le.-mondta a gyengéd, törékeny hangján ahogy elhagyta a szobát. Hiányzik neki Lloyd, borzasztóan. De mit tegyen ha nem tudja elfelejteni azt amit hallott? Bármit tesz ez motoszkál a fejében. Hiába zuhanyzik le hogy kitisztítsa a fejét a kis ördög újra és újra megjelenik és felborítja a gondolatait. Egyedül fekszik az ágyban. Magányos. Legszívesebben Lloydhoz bújna. Vajon ő képes aludni? Hallotta Alantől hogy Lloyd reggel az ajtóban virrasztott most is itt lehet? Most is rávigyázhat?
Nehezen de lehunyta a szemeit. Mégis valami történt. A hasában egy éles fájdalom költözött ami úgy érezte széthasítja. Megrémült.
-L-Loyd...-mondta azonnal a férje nevét.-LLOYD!-kiabálta.
Lloyd rémülten riadt fel a folyosón az ajtó előtt. Mintha valaki a nevét kiabálnál.
-LLOYD!-a felesége hangja az.
-R-Reese?!-állt fel azonnal ahogy kinyitotta az ajtót. Szerencséjére ma kivételesen Reese nem zárkózott be de egy szóval se mondta neki hogy visszatérhet a szobájukba.
-Lloyd...-remegett a hangja ahogy a sírás kerülgette.-...Valami...valami baj van...-fogta a hasát.
-Nem! Nem, nem, nem!-kapta fel egy pillanat alatt Reeset a karjaiba ahogy gondolkodás nélkül futott a földszintre.-A KOCSIMAT DE AZONNAL!-üvöltötte felverve a házat.
-Lloyd...-sírt a vállán Reese ahogy megijedt hogy a kis csodájuk újra elhagyja őket.
-Nem lesz semmi baj. Ne sírj kicsim! Nem engedem hogy bajotok essen. Ezt megígérem!
-Lloyd kérlek...-azonnal az autóba helyezte óvatosan őt.
-Szóljak Alannak?-kérdezte az őr.
-Kérem a kulcsot de azonnal!-kapta ki a férfi kezéből Lloyd ahogy szinte hezitálás nélkül taposott a gázra.
-Lloyd...-a fájdalom nem enyhült.
-Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz!
-A kis csodánk...
-Nem! Nem engedem hogy újra megtörténjen!

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*