-Igazán emlékezetes idő volt az uram.-mosolyodott el Alan.
-Az biztos. Most meg...a gyermekünket várjuk.
-Ami azt jelenti innentől évekig magának kell lennie a Télapónak...újra.-nevetett Alan.
-Alan, tisztában vagy azzal mennyi ember dolgozik nekem? Belőled épp remek Télapó lenne.
-Szívesen megteszem uram.
-Alan, ha már itt tartunk.
-Igen uram?
-Te nem vágysz arra hogy gyermekeid legyenek?
-Gyermekeim?-kérdezett vissza Alan.
-Nincs senki akivel...egy életet el tudnál képzelni?
-Uram, ne értse félre de a munkám mellett nem sok időm lenne a családomra.
-Ez az egyetlen ok?
-Jó lenne egy vagy két gyermek de beletörődtem uram abba hogy számomra nem biztos hogy ez megadatik.
-És mi a helyzet Lolaval?-próbálkozott Lloyd.
-Lo-Lolával?-jött zavarba a hangja alapján.
-Igen. Vele mi a helyzet?
-Mi lenne uram?-játszotta a hülyét.
-Ő se vágyik gyermekre?
-Nem...nem értem mire gondol uram.-dadogott.
-Tudod Alan, támogatlak titeket. Először meglepődtem mikor tudomást szereztem róla de nem bánom ha jól alakulnak a dolgaitok. Sőt.
-Uram...-lepődött meg Alan.
-Ne miattam hagyj fel az álmaiddal.-fejezte be ahogy leparkolt a kocsi a magánkórház előtt.-Rohannom kell mert biztos izgul Reese.-nyitotta az ajtót ahogy szinte futott az épület irányába.

-Egyedül van a kismama?-kérdezte az asszisztensnő.
-A férjem dolgozik.-mondta egy apró mosollyal. Akarta volna hogy Lloyd ott legyen de tudja hogy a cég üzleti ügyeit nehéz halogatni.
-Értem.
-Elkéstem?! Mond hogy nem késtem el?-kiabálta Lloyd az irányába. Reese meglepetten nézett rá.-Elkéstem?-kérdezte pánikoltan ahogy a felesége arcát nézte.
-Maga az apuka?
-Ki más?-kérdezte Lloyd.-Ilyen tökéletes felesége csak nekem lehet.
-Ez így van Mr. Hansen.-mosolygott az asszisztens.
-Lloyd te...te hogy...? Nem megbeszélésed van?
-De lett volna. De milyen apa lennék ha lemaradnék az első ultrahangról? Látni akarom őt.
-Te...eldobtál mindent miattam?
-Miattatok.-javította ki.-De igen. Kérdés nélkül.
-De...
-Megmondtam hogy melletted leszek végig. Vagy el kell újra mondanom?-mondta a szemébe.-Veled csinálom végig. Együtt csináljuk. Akarom a nyűgös reggeleket, a rosszulléteknél melletted lenni, az éjszaka közepén kilómétereket vezetni mert hamburgert akarsz enni, együtt vásárolni a gyerekszobához. Együtt leszünk a szülei. És ez erre az időszakra is vonatkozik.-Reese hozzábújt.-Mi a baj?-aggódott.
-Annyira féltem hogy újra egyedül leszek...ebben az időszakban.
-Soha.-szorított az ölelésen.-Egyszer követtem el életem legnagyobb hibáját. Többet nem.
-Félek Lloyd...-mondta a felsőjébe bújva.
-Mitől?
-Mi van ha újra elveszítjük...? Mi lesz ha újra elrontom?
-Nem a te hibád volt ezelőtt se. Lehet az élet...azt akarta együtt neveljük fel a picit. Ezért hozott minket újra össze és nézd...máris újra itt van az életünkbe.
-Mrs. Hansen a doktornő várja Önöket.-mondta az asszisztensnő. Reese utoljára még Lloydra nézett.
-Minden rendben lesz kicsim.-fogta meg Lloyd a kezét.-Menjünk nézzük meg a pici csodánkat.-Reese félve lépett be a doktornő irodájába.
-Jó napot Mr és Mrs. Hansen.-állt fel ahogy kezet fogott velük.
-Jó napot doktornő.-köszöntek közösen.
-Üljenek le.-mutatott a székekre.-Először felteszek egy két kérdést utána pedig megvizsgálom magát rendben?-nagyon kellemes hangja volt a doktornőnek talán ezért tudott picit Reese megnyugodni. A kérdéseket folyamatosan kérdezte amire Reese válaszolt. Lloyd pedig csak a feleségét nézte. Képtelen levenni róla a szemét. Nem megy neki.-Mit szól Mrs. Hansen ha megnézzük a csöppséget?
-Doktornő nekem lenne egy kérdésem.-Reese tudta.
-Ne. Lloyd.
-Tessék.-várta a kérdést a doktornő.
-Látja a farkam a kis csodánk? Mármint érti. Ha szexelek a feleségemmel.
-Úristen.-takarta el az arcát Reese zavarában. Azonban a doktornő nevetett a kérdés hallatán.
-Nyugodjon meg Mr. Hansen semmi olyat nem lát a csöppség amit nem kell.
-Megnyugodtam.
-És...ezek után továbbra is...szóval érti.
-Szexuális együttlétre gondol a feleségével?
-Igen.
-Nincs akadálya de azért óvatosabbnak kell lenniük. De természetesen a vágyaikat kielégíthetik.
-Megbolondulok.-jött zavarba Reese.
-Ne aggódjon Mrs. Hansen. Ennél cifrább és érdekesebb kérdéseket is hallottam már.-nevetett.-Feküdjön fel kérem az asztalra és szabadítsa fel a hasát ha kérhetem.-Reese fentebb húzta a felsőjét ezzel szabaddá tette a hasát.-Most érezni fog egy kis hideget de nem lesz kellemetlen. Bár...gondolom tudja hogy megy miután...
-Igen, tudom...-emlékszik a legelső alkalomra. Izgatott volt. És még izgatottabb mikor biztosan megtudta akkor...hogy várandós. De ez az öröme gyorsan elillant.
-Nézzük.-nézte a monitort a doktornő. Reese kezei remegtek. Lloyd pedig szinte azonnal észrevette és megfogta. Egy apró csókot nyomott a kézfejére.
-Nyugodj meg kicsim. Minden rendben lesz.-nem mert a doktornőre nézni Reese. Lloydot nézte. Azonban a szeme egyik pillanatról a másikra megváltozott.
-Mi...mi a baj?-kapta gyorsan a fejét Reese a doktornő irányába. Megpillantotta a monitort amin először találkozott a csodájukkal. A szemei könnyekbe ültek.
-Ő...ő a mi pici csodánk?-remegett meg Lloyd hangja is.
-Ő a maguk pici csodája. Gratulálok maguknak Mr és Mrs. Hansen. Hivatalosan is gyermeket várnak.-széles mosoly ült az arcukra ahogy Lloyd Reese homlokára nyomott egy puszit. Hálásak voltak az életnek hogy újra megadatta nekik hogy szülők legyenek.
-Kicsim...szülők leszünk.-Lloyd elérzékenyült. Még ha nem is ismerné be Reese tudta. Tudta hogy ez olyan pillanat amit egyikük se fog tudni soha se elfelejteni.
-Apa leszel Lloyd.-mondta boldogsággal a hangjában.
-Anya leszel Reese.-mondta Lloyd.
-Anya leszek...-mondta ki Reese mint aki képtelen volt még elhinni.
-A legcsodálatosabb...a legcsodálatosabb édesanya.-Lloyd pedig tudta. Vigyázni fog rájuk az élete árán is.

Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️ köszönöm❤️