-Lloyd...-nyitotta ki az irodája ajtaját. Lloyd mikor tehette otthonról dolgozott, Reese közelébe akart lenni.
-Szia gyönyörűm.-rakta le azonnal a papírokat a kezéből ahogy kifordult a székkel oldalra, Reeset egyenest az ölébe ültette. Egy édes csókot váltottak amitől máris jobb kedve lett Lloydnak.-Jól aludtál?
-Jól.-nyomott újabb csókot Lloydnak.-Na és te?
-Soha jobban.-simított ki egy kósza tincset az arcából.-Mik a terveid mára?
-Azt szerettem volna kérdezni hogy valamelyik embered elvihetem magammal?-kérdezte ahogy Lloyd nyakát átkarolta.
-Valamelyik emberem?
-Igen, tudod...sofőrnek.
-Hova készülsz életem?
-A boltba.-mondta egy édes mosollyal.
-Az eddig nem Lola és Savannah dolga volt?
-Vannak dolgok amiket jobb szeretek egyedül megvenni. És másrészről kikapcsolódok. Te úgyis dolgozol és...
-Már nem.-dobta félre a papírokat.
-De akkor is el kell mennem a boltba.-nevetett.
-Akkor megyek én veled.
-Te?-nevetett.-Lloyd Hansen és a bevásárlókocsi tologatás?
-Egyszer mindent ki kell próbálni.
-Te komolyan soha se vásároltál be magadnak?
-Én nem ilyen üzletekbe járok édes. Louis Vuitton, Armani, Calvin Klein, Versace. Ezek az én üzleteim. Nem a sarki...minek is nevezik?
-Közért?-nevetett Reese.
-Szóval az.
-Tudod mit? Jobb ha egyedül megyek.-állt fel de Lloyd szintén követte.
-Ki kell oda öltözni?-kérdezte Lloyd.
-Most komolyan velem akarsz jönni? Mármint...komolyan drágám?-nézett hitetlenkedve.
-Persze. Csak felöltözök.
-Állj, egy pillanat szívem. Mit akarsz felvenni hisz...egyáltalán nem hétköznapi már így se az öltözéked.
-Zakó, nyakkendő...vagy nem ilyenbe illik oda menni?-Reese szinte próbálta visszatartani a nevetést. Komolyan nehezen hitte el hogy Lloyd családi háttere miatt soha nem volt még ilyen helyen. Mindig minden az ölébe hullott.
-Inkább csak valami póló, nadrág, sportcipő? Úgy tökéletes leszel.
-Ilyen...átlagosan mennek oda az emberek?
-Oh, meg fogsz lepődni mennyire.-imádta Lloydot azonban minden ilyen dolgáért. Lehet nem járt két lábbal a földön. De ő miatta megpróbált átlagos lenni. Még ha az életük korántsem átlagos.

___________________________________________

-Hozol kocsit szívem?-kérdezte Lloydot.
-Mit?
-Olyan kocsit.-mutattot rá.
-Máris.-szinte zavarbaejtő volt ahogy próbálta a helyéről kituszkolni a kocsit.
-Szívem.-ment segíteni Lloydnak.-Nézd. Ide be kell raknod az érmét.-mutatott az aprópénz helyére.-Ha behelyezed akkor engedi el a másik kocsi ezt a kocsit.
-Papírpénzt nem fogad el? Legalább sokáig bírni fogja.-Reese elnevette magát.
-Lloyd ez nem úgy működik. Bedugod az aprót majd addig használod ameddig akarod. Nem fog se többe se kevesebbe kerülni. Sőt képzeld még a pénzt is visszakapod a végén.
-Ebbe mi a business?
-Nincs business. Ez csak egy segítőeszköz a vásárláshoz. Na gyere.-segítette Lloydnak a kocsit kiszabadítani.
-Micsoda...közönséges hely ez.-szinte undorodott tőle.-Nem véletlen a dolgozók csinálják ezt is.
-Mondtam hogy jövök egyedül.
-De veled akarok lenni.-vágta rá azonnal.
-Akkor gyere.-bökött a fejével az irányba egy édes mosollyal.-Oh, eper!-Reese a legnagyobb odafigyeléssel válogatott a zöldség osztályon ahogy Lloyd szinte le se vette a szemét róla.-Kérsz banánt szívem?-nézett huncut módon Lloydra.
-Édes. Ha ezzel akarod kielégíteni magad figyelmeztetlek ez az én méreteimhez képest fellélegzés lesz.
-Te perverz. Ezt enni kell vagy banánkenyérnek megcsinálni.
-Láttam hogy néztél rám.-követte Reeset aki elindult a sorok között és folyamatosan pakolta bele a dolgokat a kocsiba.
-Elnézést!-szólított le egy eladót Reese.-Megtudná mondani merre találom a női részleget?
-Itt ha átmennek ezen a soron, közvetlenül odaviszi magukat.
-Köszönjük.-köszönte meg tisztelettudóan.-Gyere Lloyd.
-Női részleg?-állt meg ezzel együtt Reese is megállt.-Ilyen is van itt? Mármint kifejezetten a nőknek vannak sorok? Mit kapsz ott? Csokik, plüssök, virágok ilyenek?
-Oh majd meglátod.
-Férfiaknak is van ilyen rész? Mármint eladó Porsche meg terepjáró, luxus órák ilyenek? Mert arra én is kíváncsi lennék.-de mielőtt Reese reagálhatott volna már a kérdezett sorra értek.-Ez meg mi a franc?
-A női részleg.-nevetett majd a termékeket kezdte nézni.
-Mi ez a pelenka?-vizsgálta a terméket.
-Ez egészségügyi betét.-vette ki a kezéből.-De nekem nem ez kell.-rakta vissza a polcra.-Hanem ez.
-Orrvérzésre?-nézte.
-Ez tampon édes.-rakta a kocsiba.-Hiába vagy okos az élet bizonyos területein de a biológia órákról hiányoztál?
-Nem. Tudom hogy ti nők menstruáltok de soha se kellett...ilyeneket vennem.
-Mert anyukád biztos maga tette ezt meg.
-Ezt a cselédek miért nem vehették meg?
-Mert ez személyes dolog. Nem kell tudniuk milyen tampont használok.
-Mini? Ez mekkora? Mint egy Tic Tac?-rázta meg a dobozt.
-Olyan vagy mint egy gyerek.-kapta ki a kezéből nevetve.-Mintha beszabadultál volna egy játékboltba.
-Várj egy pillanatot!
-Mi a baj?
-Ha ilyet veszel...az azt jelenti hogy most megvan és nincsenek vad éjszakáink? Vagyis...nem vagy terhes?
-A kettő együtt jár, de megnyugodhatsz ez még csak az előkészület. Két hét múlva esedékes.
-Most szinte visszaszámlálom a napokat akkor mint karácsonykor gyerekként.
-Istenem de bolond vagy.-csókolta meg Lloydot.-Szeretlek.
-Én is téged.
-De ha már csokikról beszéltünk. Megnézzük azokat is?
-Nők...szinte minden gondjukat megoldja az édesség.
-Tudod Lloyd, lehet az hogy már középkorba lépek de egyre nyűgösebb vagyok ha menstruálok. Tehát ha túl akarod élni azokat a napokat jobb ha most veszel előre egy párat.
-Túlélni? Harcolni fogunk?
-Nem ígérhetek semmit.-vont vállat Reese.
-Merre van az a sor?-indult előre mint aki csukott szemmel is elirányítja magát. Lloyd szinte betárazott a csokikból a biztonságképpen.
-Kell még valami?
-Várj!-állt meg a jégkrémek előtt.-Ilyen mindenképp kell.-pakolta ki szinte az egész polcot.
-Citromos jégkrém?
-Csodás az íze rajtad.-súgta a fülébe ahogy a pénztár felé ment.
-Azt hiszem hosszú út lesz haza felé.-mosolyodott el ahogy követte őt.