-Mr. Hansen az ügyvédje keresi.-mondta Alan ahogy az otthona irodájába lépett.
-Az ügyvédem?
-Szia Lloyd.-jelent meg a család egyik legjobb barátja, aki az ügyvédje volt.
-Szia Henry.-fogott vele kezet.-Minden rendben? Hogy kerülsz ide?
-Hozzád jöttem.
-Azt látom. A céggel kapcsolatos?-a napokban Lloyd a munkába menekült. Mert mikor nem tudta lekötni a gondolatait akarva akaratlanul is Reesere gondolt.
-Nem éppen. Ezt hoztam.-rakta az asztalra a borítékot amin a felesége volt a feladó.
-Ez mi?-nyitotta azonnal ki. A szemei elolvasták a lap tetején lévő szöveget. Házasság felbontás.-Ez...ez micsoda?
-A feleséged maga küldte a címemre aláírva őket.
-Reese adta be?-nézte azonnal a lap alján szereplő aláírásokat.
-Adott egy levelet is. Ezt neked címezte.-adta át az újabb borítékot. Nem tudta készen áll e elolvasni azt ami benne szerepel.

,,Sokáig gondolkoztam hogy kezdjem a levelem. Drágám, szívem, drága férjem, szerelmem...és egyiket se tudtam odaírni. Azt hiszem az elválásunk után még magamat marcangoltam volna azzal ha így címzem meg a levelem. Fogalmam sincs mi az oka hogy egyik napról a másikra, minden magyarázat nélkül idegenek lettünk egymás számára. Elmúlt a szerelem? Nem. Ebbe erősen kételkedem. Vagyis csak remélni tudom hogy nem erről volt szó, mert akkor talán egy életre csalódnék a szerelembe. Hiába keresem magamba az okokat, rá kell jönnöm hogy ezeket nem fogom megtalálni. Igazából a levelemre se fogok választ kapni, mert még jelenleg azt se tudom merre tartok, nemhogy még te tudd. Hogy túl tudom e tenni magam azon a napon? Nem. Soha. Azt gondoltam az idő múlása fog minket elválasztani nem egy veszekedés amiben egyedül én voltam aki nem tudott megszólalni. Válásról beszéltél, gondolom jó okod van rá hogy aláírjuk ezeket a papírokat. Én megtettem. Nem azért mert akartam, hanem miattad. Mert a bolond szívem még mindig téged néz. Ha felmerül benned egy tárgyalás ne tedd. Nem kell. Nem akarok semmit se tőled. Se pénzt, se házat, se szigetet, semmit. Mert mindig is csak téged akartalak. Az életet veled, és nem az életet amit éltél. Így ha ezeket aláírod mi idegenek leszünk végleg egymás számára. Talán az élet többet egymás útjába se sodor. Ki tudja? Lehet ennek örülnél a legjobban, ahogy az idő elteltével már én is. Nem kívánok rosszat neked, tényleg nem. De remélem annyi könnyet hullajtottál értem amennyit én érted. Tudom a levelem elején azt írtam magamat marcangolnám ha még egyszer így neveznélek....mégis megteszem.
Vigyázz magadra...szerelmem.

-Lloyd....ezeket akkor minél előbb hozd el nekem, rendben?-csukta be a táskáját Henry.
-Mennyi...napom van aláírni?-próbálta tartani az érzéseit.
-Minél előbb. Így hogy a feleséged nem vágyik semmire tőled, hamar kimondják a válást.-Lloyd nem tudott reagálni.-Tudod...régóta vagyok a családotok ügyvédje. Tény hogy nem gondoltam volna hogy te valaha is megnősülsz, az esettel Eleonor után. De ahogy a céged partiján néztelek titeket...nem hittem hogy a válási papírjaitokat fogom intézni.
-Minden kapcsolat esélyes arra hogy tönkremenjen.
-Rólatok nem hittem.-mosolyodott el.-Láttam mennyire büszkén és szerelmesen nézett rád Lloyd. És a te szemed is ugyanezt tükrözte mikor ránéztél.-eszébe jutott az a nap. Reese meseszép volt, és még ha sokszor utálta is az eféle eseményeket végig mellette volt.-Várom majd a papírt. Szia Lloyd.-lépett ki az ajtón. Lloyd hezitált.
-Alan!-kiabálta.
-Tessék uram.-jelent meg Alan.
-Tudod hol van?
-Kicsoda?
-A feleségem. Reese, hova ment?
-N-nem tudom.
-Mi az hogy nem tudod? Hova vitted? Induljunk.
-Az az igazság uram, hogy a reptérre vitette magát. Nem engedte hogy bekísérjem, így nem tudom...hova ment.
-Mi?
-Nem mondott semmit uram, hogy merre tervez menni.
-Beszélnem kell vele.
-Uram ne haragudjon de...ez kicsit nem késő már?
-Meg kell tudnom miért tette amit tett.
-Uram...
-Keressétek meg őt. Ha kell a világ minden pontján béreljetek fel magánnyomozókat akik őt keresik. Meg kell találniuk, bármi áron.
-Igenis.-indult azonnal a feladatot elkezdeni.
-Miért csaltál meg...? Mi volt az okod...? Tudnom kell a választ, hogy tovább tudjak lépni. Vagy...te már tovább is léptél?

Két héttel ezelőtt a Starlight kávézóban:

-Mit gondolsz?-kérdezte a titokzatos férfi.
-Nagyon tetszik.-válaszolta lelkesen.
-Sokat dolgoztam vele.-mondta büszkén.
-Látom és köszönöm. Szerinted hogy fog neki tetszeni?
-Nem ismerem őt, de ahogy meséltél róla...imádni fogja.-mondta boldogan.-Ugye nem sírsz?
-Nem. Csak...várom hogy kész legyen a kis szoba amit majd beragyog az ő kis jelenléte.