Lloyd korán ébredt. Hihetetlen mikor lenne alkalma kicsit kikapcsolódni akkor se képes pihenni. Folyamatosan jár az agya. Ha nem a cégen akkor azon hogy mit kellene csinálnia. De kivételesen nem a cég érdekeit nézte hanem a feleségét. Meg akarja lepni.
Nézi ahogy szinte egy szál fehérnemű takarja a formás fenekét és képtelen tisztán gondolkodni.
-El kellene fenekelnem, mert ilyen gyönyörű.-játszott a keze árnyékával.

-Tedd meg.-hallotta Reese álmos hangját. Gyorsan egyenesbe vágta magát.
-Fent vagy?-szedte össze magát. Komolyan ennyire nem tud tisztán gondolkozni a közelébe? Minden pillanatban meg akarja őt érinteni, érezni akarja.
-Miért tűnsz el mindig hajnalba mellőlem?-ült fel álmos tekintettel.
-Azt hittem aludtál.
-Akartam de akarva akaratlanul is felébredek ha felkelsz mellőlem. Biztos ez is valami őstehetség azoknak a pároknak akiket az ég is egymásnak szánt.
-Nem hiszek a lelkitárs szövegben.-Reese elnevette magát.
-Micsoda?
-Nem hiszek benne. Nincs olyan hogy lelkitárs.
-Akkor én mi vagyok neked?
-A valóság.-hogy romantikus pillanatnak gondolnák e az emberek ezt? Nem. Minden bizonnyal nem. De Reesebe mégis egy hadseregnyi pillangót reptetett meg.-Nem hiszem hogy mi lelkitársak vagyunk, de hiszem hogy mi nekünk együtt kell lennünk.
-A...valóság vagyok számodra?
-Fogalmad sincs mennyit jelentesz nekem.
-Ne mond el.-figyelmeztette.-Remek pillanat lesz az első házassági évfordulónkon.
-Még majdnem egy évet kell akkor várnom vele?
-Legalább mindkettőnknek van így célja.
-Milyen cél?-figyelte Reeset csodálattal.
-Hogy te elmondhasd, én pedig meghallgathassam.
-Valóra váltjuk.-nyugtatta meg Reeset. A romantikus pillanatot Lloyd telefonja zavarta meg.
-Ki ez a szörnyen akaratos?-kapta fel a fejét Reese.
-Mindegy.
-Lloyd...
-Biztos félrenyomta.
-Lloyd...-Reese érezte hogy van valami. Így azonnal a ruhájáért nyúlt és felöltözött.
-Kicsim.
-Lloyd ki az?
-Eleonor...-vallotta be.
-Mit akar tőled?-a szíve a torkában dobogott.
-Nem tudom kicsim. Biztosan tévesen hívott.-a telefonja újra csörgött.
-Ez nem téves hívás Lloyd...
-Kicsim.
-Francba ezzel a nővel.-kapta fel a táskáját ahogy kiszáguldott a szobából.
-Reese! Reese!-ment utána Lloyd. Reese sietett, szörnyen ideges lett hogy ez a nő még mindig Lloyd életébe fel-fel bukkan.-Kicsim!-próbálta utolérni. Reese azonban beült a kocsiba és elhagyta az épületet.-A francba.-nézett idegesen a kocsi után.

___________________________________________

Lloyd szinte képtelen volt tisztán gondolkodni amíg nem tudja hova ment ebbe az idegen országban Reese.
-Uram.-jelent meg Alan telefonnal a kezében.
-Nem akarok senkivel se beszélni.-mondta.
-A bank az.-mondta Alan.
-A bank?-lepődött meg, majd átvette a telefont.-Tessék?
-Mr. Hansen?
-Én vagyok.
-Uram, csak...tájékoztatni szerettük volna hogy a kártyáját nagy valószínűséggel ellophatták. Nagyobb tranzakció lefolytatásával próbálkoznak már másodjára.
-Micsoda?
-Azonnal letiltjuk a kártyát, csak a beleegyezésére van szükségünk.
-Semmiképp! Engedje a tranzakciót.
-De uram...-pánikolt a személy a telefon másik végén.
-A feleségem az. Engedélyezze az utalást bármekkora is legyen az összeg.
-I-igenis.-Lloyd lerakta a telefont.
-Minden rendben uram?-kérdezte Alan.
-Nézd meg hol történik most tranzakció a kártyámmal.
-Máris.-kezdett nyomozni Alan.
-Egy...autót vásároltak vele most.
-Ez a nő....-sóhajtott.-Induljunk.

___________________________________________

Lloyd megpillantotta az autót amiről szinte kirít hogy most hajtott ki a szalonból.

Azonnal eléparkoltak a kocsikkal így megakadályozva őt hogy el tudjon menekülni.
-Reese...
-Ezzel mész át rajta! Ha nem te akkor én! Még ha nincs is jogosítványom és szabályt szegek nem érdekel.-mondta idegesen.
-Reese...-Reese kifújta a levegőt ahogy látszott mintha megnyugodott volna.
-Így már jobb.
-Nem mehetsz csak így el!-mondta idegesen Lloyd.
-Azt hittem azért vannak emberek körülöttem hogy védjenek. Biztonságban voltam.
-Nem erről van szó most Reese! Elmentél!
-Mert ideges voltam, de itt vagyok.
-Reese a francba!-kiabált.-Nem érted?! Azt hittem elhagytál! Majdnem megbolondultam hogy nem tudtam hol vagy!
-Lloyd...
-Ne tűnj el a szemem elől.
-Nem akartam...
-De mégis megtetted!
-Mert ez a nő nem lép ki az életedből.-mondta ki őszintén Reese.
-Téged miért érdekel? Engem nem érdekel! Nem vettem fel mert nem érdekel. Te érdekelsz!
-Lloyd...
-Téged vettelek el feleségül, nem őt. Téged választottalak, nem őt. Mit kell tennem hogy elhidd számomra ő nem létezik?!
-Sa-sajnálom Lloyd...-rosszul érezte magát Reese. Nem gondolta hogy ennyi aggodalmat okoz a férjének.
-A francba...-fújta ki Lloyd a levegőt.
-Lloyd...
-Jól vagy...? Nem esett bajod ugye?-kérdezte ahogy visszatért az aggódó férj szerepébe. Reese pedig tudta, Lloydnak igaza volt. Feleslegesen aggódik emiatt a nő miatt. Hisz összeházasodtak, remélhetőleg lassan családot alapítanak. Ez a nő most már csak a múltat jelenti Lloydnak. Reese egyenesen Lloydhoz bújt.
-Ne haragudj rám.-szorított a felsőjére ahogy a mellkasába temette az arcát.-Kérlek ne haragudj.-simogatta meg Lloyd arcát ahogy az arcára nyomott egy puszit.-Nem akartalak felidegesíteni vagy aggodalmat okozni neked.-Lloyd szemei őt nézték.-Ne haragudj...ezért se.-nézett a kocsira.-Mindjárt...megpróbálom nem e visszaveszik rendben? Nem tudom mi ütött belém.
-Én se tudom...-Reese rosszul érezte magát.-...Én se tudom mi ütött beléd hogy nem csókoltál meg csak egy puszit nyomtál az arcomra. Azt hittem a békülések csókkal zárulnak.-Reese elnevette magát ahogy Lloyd ajkai után hajolt.
-Szeretlek.-súgta az ajkainak.
-Én is szeretlek.
-Szent a béke?-kérdezte egy apró mosollyal.
-Istenem...-nyomott egy puszit a homlokára ahogy visszahúzta magához szorosan egy ölelésre.
-Megyek elintézem a kocsit.
-Alan, menjetek vissza a szállásra. Én a feleségemmel megyek.
-De...
-Nem akarok őröket körülöttünk. Kettesben akarok lenni a feleségemmel.
-Értem.
-Ha pedig Eleonor csörögne...-Reese gyomra már csak a névtől összeugrott. Ezt pedig Lloyd tudta.-Kérlek mond meg neki hogy ne keressen, nem érek rá.
-Uram?-nem értette Alan most mit is szeretne a főnöke.
-Mond meg neki hogy túlságosan elfoglalt vagyok a feleségem csúcsrajuttatásával. Hogy épp azon vagyok hogy a világ összes pozíciójában magamévá tegyem.
-I-igenis.-jött zavarba Alan, de gyorsan összeszedte magát.-Mindenki...vissza a szállásra.-adta az utasítást az embereknek.
-Mi mivel megyünk vissza?
-Ezzel itt.-bökött a kocsira a fejével amit nemrég vásárolt a felesége.-Kirándulunk egyet.