-Jó reggelt.-csókolgatta Lloyd Reese fedetlen hátát.
-Jó reggelt, férjem.-mosolyodott el Reese ahogy Lloyd mellkasához bújt.
-Jól vagy?-kérdezte meg Lloyd. Visszagondolt az éjszakájukra és félt hogy túl durva volt Reesesel.
-Életembe nem aludtam ilyen jól.
-Nem éppen...erre gondoltam. Nem fáj semmid?
-Nem.-nézett fel Lloydra.-Kellene? Mert akkor jelentem folytatnunk kell.
-Biztos hogy nem fáj? Reese elég durva...szóval durva voltam veled.
-És hogy én ezt mennyire imádtam. Marhául beindítja az embert.-csókolta meg Lloydot.
-Csinálok neked egy meleg fürdőt.-Lloyd úgy érezte Reese hazudik neki.
-Ne már.-fogta le Lloydot.-Így akarok maradni veled. Érezni a tested ahogy az enyémhez ér.
-Egész éjszaka benned voltam.-nevetett Lloyd.
-Javaslom a házassági szerződésbe a napi két szeretkezést.-dünnyögte.
-Bolond vagy.-nevetett Lloyd ahogy az ajkai után hajolt Reesenek.-Szeretlek.
-Én is téged.
-Mrs. Hansen...-simított ki egy tincset az arcából.
-Még ettől is képes vagyok benedvesedni.
-Na jó.-nevetett Lloyd.-Hozok reggelit. Maradj itt. Utána egész nap azt csináljuk amit csak akarsz.
-Biztos bírni fogod azt?-harapott játékosan az ajkába.
-Istenem, ez a nő lesz az én végzetem.-kelt fel az ágyból minél előbb mert Reese szavai csak arra kényszerítik hogy hagyjon mindent, fogja őt le és tegye úgy magáévá hogy egy hétig járni se tudjon. Magára kapta a fürdőköpenyt majd az ajtóhoz sétált.
-Ha bárki meglát így azt fogja gondolni szatír vagy.
-Miért lennék az?-nevetett.
-Gondolj bele te lemész egy ilyenbe és eloldod a megkötőjét és bumm.
-Édes ez a ,,bumm" ahogy mondtad csak a tiéd. És most miattad feláll.-forgatta meg a szemeit ahogy meglátta Reese fedetlen melleit, mire Reese elmosolyodott.
-Tejszínhab és eper. Ez kell most nekünk. Megeheted rólam.
-Édes!-szólt rá ahogy a farka újra megmozdult. Reese játékosan a takaróhoz nyúlt.-Ne merészeld!-szólt rá Lloyd.-Hagyd ott, legalább amíg visszaérek!-de Reese játékosan lentebb tolta.-A francba.
-Nem a reggeliért akartál menni?-igazította meg a takarót hogy a mellét is fedje most már.
-Nem...nem ki akartál takarózni?
-Nem.-kuncogott.-Elmentél és kirázott a hideg. De ezen is tudsz majd segíteni nemde?
-Reese...
-Ah...-hagyta el egy nyögés az ajkait.
-Mi a...?! Reese mit művelsz? Ugye nem...?
-Nézd meg magad.-harapott az alsó ajkába. Lloyd egy pillanat alatt rántotta le a takarót róla.
-A kurva életbe.-megpillantotta Reese kezeit ahogy saját magát kényeztetik.-Reese!
-Átveheted.
-Te...te mikor lettél ilyen szörnyen rossz?
-Mikor Hansen lettem. Talán több bátorságot kaptam olyan dolgokhoz amit amúgy Reese Avery soha se tett volna.
-Imádtam Reese Averyt de istenem Mrs. Reese Hansen azt hiszem még csodásabban játszik a farkammal.
-Na? Jössz?-nyitotta szét a lábait teljes rálátást adva Lloydnak.
-Francba a reggelivel. Te finomabb vagy.-fogta le a kezei azonnal a combját ahogy egy pillanat alatt már a nyelve kényeztette őt.
-Ah....
-Mi a francért vagy már reggel ilyen nedves? Istenem.-imádta Reeset ízlelni. Talán mert tudta hogy ő az egyetlen aki ezt a különleges édes ízt ismeri. Ő az egyetlen aki tudja milyen is Reese. És ez mindig is így lesz.
-Melletted ébredtem.-kapaszkodott a lepedőbe.-Elég...ah...ok hogy...francba...nedves...legyek.-préselte ki a szavakat ahogy próbált koncentrálni és nem elveszteni az eszét Lloyd alatt.
-Reese biztos nincs fájdalmad?-nyitotta szét a köpenyt ami alól felbukkant a merev férfiassága.
-Olyan mintha napról napra nagyobb lennél.-nézte Reese.
-Kicsi lány...
-Ha udvariaskodsz...én leszek felül.-kulcsolta a lábait Lloyd dereka köré.
-Szólnod kell ha érzékeny vagy.
-Szólnod kell ha elfáradsz. Onnantól én jövök.
-Elfáradni? Veled? Lehetetlen.
-Akkor csináld. Ne akard hogy könyörögjek.
-Pedig meghallgatnám azokat az édes szavakat.-mosolyodott el.
-Lloyd Hansen...-Lloyd tövig tolta magát.
-Ah...-feszült ívbe a háta.
-Úgy néz ki a feleségemnek nem fogok tudni ellenállni. Még könyörögnie se kell, minden kívánságát teljesíteni fogom.
-Gyorsulj.-mondta mire Lloyd arcára egy hitetlenkedő mosoly ült. Komolyan egy ilyen csodás nő lett a felesége? Mi a francért akart ennyire sokáig küzdeni Eleonorért mikor létezik egy ilyen nő mint Reese? Miért nem találta őt meg hamarabb?
-Nem élvezhetsz el egyedül, tudod a szabályt.
-Tudom.
-A francba Reese.-támaszkodott meg az ágy keretnél ahogy tempót növelt. Reese ajkát sorra hagyták el a hangok amik csak fokozták Lloydban hogy minél előbb kitöltse őt. Ki akarja tölteni.
-Csókolj meg.-Lloyd kérdés nélkül esett vadul az ajkainak.-Imádom...ah....ahogy a tiéd vagyok. Csakis...ah...a tiéd...-mondta az ajkainak.
-Ugye tudod mennyire beindítasz?-nehezült Lloyd légzése is.-Éjjel nappal csak dugnálak annyira imádom ahogy körülölelsz.
-Most már...istenem...a tiéd...vagyok.-kapkodott Reese is már levegőért.-Lloyd...
-Érzem édes...érzem...én is...
-Kérlek...
-Csináld. Had érezzelek.-mindketten egy széles mosollyal az arcukon hajoltak egymás ajkáért.
-Hülye lettem volna ha nem megyek hozzád.-jegyezte meg nevetve.-Ezekről lemaradni?
-Régen nem néztem volna ki belőled hogy te ennyire imádni fogod ezt.
-Ezt is csak neked köszönhetem ahogy sok mindent. A legtökéletesebb férfival történt meg először és csak elérte hogy többet és többet akarjak minden alkalommal.
-Tehát ma este háromszor kell elérnem hogy elélvezz?-kérdezte meg poénkodva.
-Valami olyasmi.-nevetett de a szeme folyamatosan Lloydot nézte.
-Mi az? Fáj valamid?-aggódott azonnal.
-Azt hiszem...tökéletes lesz a házasságunk Lloyd.-mondta örömmel a hangjában.-Mert azt hiszem borzasztóan küzdeni akarok majd azért hogy tökéletes legyen. Nem akarom kockáztatni hogy bármikor elveszíthetlek.
-Nem fogsz.-nyomott egy puszit a homlokára.-Itt leszek mindig veled.
-Szeretlek Lloyd Hansen.
-Szeretlek Reese Hansen.-bújtak egymáshoz szorosan ahogy elnyomta őket újra az álom.