-Alan.-szólt előre Lloyd a férfinak.
-Igen, uram?-figyelt az utasításra.
-Mennyi idő míg hazaérünk?
-Egy negyed óra. Baj van uram? Odatapossak a gázra?
-Nem. Semmiképp.-válaszolta.-Menj kerülőutakon a ház körül.
-Tessék?-lepődött meg.
-Csak járasd az autót, had menjen. Reese bealudt. Nem akarom felkelteni.-nézte a jövendőbeli feleségét.
-I-igenis.-mondta Alan, ahogy elkezdte ház körüli kerülgetést.
-Az ágyban tovább bírod.-nevetett Lloyd ahogy az ölében fekvő menyasszonya arcából kisöpört egy tincset.-Mit műveltél te velem...te gyönyörű nő?-kérdezte mint aki hallani akarja a választ. De válasz se kellett. Hisz tudta mi is az ok hogy számára ő annyira fontos lett. Mégpedig hogy őrülten beleszeretett.

☆☆☆

-Felkelthettél volna.-mondta Reese ahogy kiszálltak a kocsiból.
-Nem akartalak. Édes voltál.-sétált az épület felé Reesesel Lloyd.
-Lloyd...másfél óráig kerülgetted a villát. Nem érzed ezt őrültségnek?-nevetett.
-Nem. Inkább mond azt hogy én vagyok a legédesebb férfi a világon.
-Miért mondanám?-állt meg Reese ahogy Lloyd szemeivel találkozott.
-Mert gondolj bele, ha a feleségem leszel csupa ilyen édes dolgokban lesz részed. Ahogy nekem is.
-Neked? Miért?-Lloyd végigmérte ahogy megnyalta a száját.-Te perverz disznó!-verte mellkason ahogy folytatta az útját.
-Tudod mit hallottam egyszer?
-Akarom tudni?
-Ha a nők ananászt esznek akkor...
-Be ne fejezd!-szólt rá.-Alan itt jön mögöttünk.
-Tehát olyankor nem vagytok édesebbek?-kiabálta utána egyáltalán nem szégyelve magát.
-Lloyd!-kiabált rá Reese hitetlenkedve.
-Alan...-szólt Lloyd az emberéhez.
-Tessék uram.
-Menj vissza a kocsiba.
-Mire van szüksége?-kérdezte.
-Ananászra.-mondta egy vigyorral.
-Ezt nem hiszem el.-nevette el magát Reese ahogy besétált az épületbe.
-Most...vegyek ananászt?-kérdezte kissé zavartan Alan.
-Hagyd. Nem lesz elég ideje kifejteni a hatását.-szinte rohant Reese után az emeletre. Épp hogy utolérte ahogy becsukta maga után az ajtót és szinte egy pillanat alatt rántotta vissza magához Reeset ahogy kiéhezve kapott az ajkai után.
-Azt hittem az ananászt üzleteled Alannal.-mosolyodott el.
-Francba vele ha most akarlak megkóstolni.
-Azt mondtad mikor mentünk a találkozóra ha visszaérünk fontos elintéznivalód van, és lehet így estig se látlak téged csak az irodádba.
-Álló farokkal nem tudok gondolkozni.
-Neked mindig áll.
-Igaz, elég rád néznem és bumm.
-Tudod az a baj...-hajolt a füléhez.-...hogy szörnyen akarnám érezni a nyelved odalent.-célzott a szinte már lassan nedvesedő testrészére.-Mert imádom ahogy nyalsz engem. És mikor az ujjaid is használod...szinte egy pillanat alatt elönt a forróság. Aztán megérzem a merev farkad....és elhozod nekem a menyországot.-Lloyd egyre nehezebb helyzetbe volt.-Imádom mikor tövig bennem vagy és nem udvariaskodol velem.
-Reese...
-De most le kell zuhanyoznom.-hajolt el tőle ahogy egy szinte huncut nevetés hagyta el az ajkát.
-Mi?-ébredt fel Lloyd a gondolataiból.
-Mi?-csinált úgy Reese mintha ártatlan lenne.
-Most...itthagysz? Így? Mereven?
-Használd a kezeid.-harapott az alsó ajkába.
-Ne csináld.-szólt rá.-Ne harapdáld az ajkad.
-Vagy...-lépett vissza hozzá.-...azt szeretnéd ha segítenék.-ért nadrágon keresztül Lloyd férfiasságához.
-Reese....
-Akarod hogy segítsek?-játszott vele. De Reese tudta mit miért tesz. Megakarta kapni Lloydot...és tudta...ezzel meg is fogja kapni. Lloyd nem válaszolt csak nézte őt. Ez a nő az őrületbe kergeti. De imádja minden pillanatát. Reese...a gyengepontja.-Tudod...-térdelt le ahogy a kezei azonnal kigombolták Lloyd nadrágját.
-Édes...-szólt rá hisz biztosan tudta Reese faképnél hagyja mielőtt bármit is tenne. Ez lenne az ananász miatti visszavágás?
-Hívj jó kislánynak ahogy szoktál.-húzta le a nadrágot így azonnal elétárult Lloyd férfiassága. Elmosolyodott.
-Édes...
-Lazíts Lloyd.-mondta ahogy egy pillanat alatt végignyalta a teljes hosszát.
-A francba...-egy apró nyögés hagyta el Lloyd ajkát. Reese elmosolyodott ahogy a keze munkába látott.-Azt hittem játszol velem.-mondta nehéz légzés közepette.
-Az volt a cél. De valójában képtelen vagyok nem arra gondolni mennyire akarom hogy bennem mozogj.
-Édes...-mielőtt bármit is mondhatott volna már a teljes hosszát Lloydnak az ajkai közé vette.-Reese...-remegett meg a hangja. A keze automatikusan a fejére csúsztak ahogy elérte Reese minél mélyebbre érjen.-Ez az. Jó kislány.-gyorsított a tempón. Reese kezei a saját lábai közé csúsztak.-Ne merészeld!-emelte fel egy pillanat alatt Reeset a földről, ahogy az ágyra dobta.
-Mi az?-kérdezte kuncogva.
-Nem engedem hogy az ujjaidra nedvesedj be. Főleg nem hogy elélvezz.
-Azt hittem tetszene a látvány.
-Ne értsd félre édes. Biztos csodás látvány lenne, de nem vagyok hajlandó most erről lemaradni. Az én ujjaim körül akarom érezni a nedvességed. Utána pedig a farkam körül, hogy minél gyorsabban tudjak benned mozogni.
-Akkor hol vannak már az ujjaid?
-Ez a nő megbolondít.-mondta ki hangosan ahogy Reese nadrágját próbálta eltávolítani minél gyorsabban.-Hol a bugyid?!
-A kocsiban.-harapta meg az ajkát.
-M-mi?
-Csak ha legközelebb nélkülem mennél valahova eszedbe jussak.
-Oh, nem. Biztos hogy nem megyek sehova se nélküled. Hogy lemondjak erről veled? Nem. Mindig a közelembe leszel Reese. Éjjel nappal. Az enyém vagy és leszel.
-Hagyjuk az ujjaid. Csak csináld.-nyitotta szét a lábait Lloydnak.
-Ennyire nedves vagy?-érintette meg a kezével.-Édes...
-Kérlek Lloyd.-nem kellett több. Határozottan hatolt fel tövig Reeseben.-Ah...
-Jó kislány.-mosolyodott el. Mozogni kezdett ahogy egy gyors tempót felvéve csak figyelte az alatta nyögő nőt. Beindította.
-Gyorsíts Lloyd...kérlek...
-A francba....-támaszkodott meg a fejénél ahogy a tempón gyorsított. Reese kezei automatikusan fogtak rá az erős karokra mint támasz.
-Lloyd...úristen...-nyögte.
-Ülj rám.-húzta fel Reeset ahogy fordított a helyzetükön. Reese egy pillanat alatt került felülre ahogy hezitálás nélkül kezdett mozogni.-Ez az.-markolta meg a melleit, majd a szemei folyamatosan azt nézték mikor testük találkozott.-Imádom ahogy tövig ülsz rajtam.
-Lloyd...-kapkodott levegőért.
-Gyerünk édes.-kezdett ő mozogni ezzel pihenőt hagyva Reesenek.-Élvezz körém.
-Élvezz belém...-hallotta meg Reese válaszát, ami a végszó volt számára. Reese szinte azonnal követte. Nehéz légzésével feküdt Lloyd mellkasára ahogy még mindig magába foglalta őt.-Kár lett volna az ananásszal szenvednünk, nemde?-kérdezte mosolyogva.
-Istenem.-nevetett.-Előre várom a házas életünk.-Reese szinte hihetetlennek tartotta Lloyd szavait. Tényleg egy ilyen férfi mint ő vágyik erre az életre vele?
-Szeretlek Lloyd.
-Én is szeretlek Napsugaram. Én is szeretlek.-csókolták meg egymást.