Lloyd karjaiban pihent Reese. Annak ellenére ahogy indult a kapcsolatuk Reese jelen pillanatban úgy gondolta még nem volt boldogabb. Hullámvölgyekkel volt teli az ismerkedésük kezdete mégis most vágynak egymásra. Egymással akarnak lenni.
-Ki mondod újra nekem azt a szót?-kérdezte Lloyd.
-Melyiket?-játszotta a hülyét. Még ha ő most képtelen is kimondani, de hallani ezt Reese szájából boldoggá tette.
-Reese, hallani akarom. Újra és újra.-Reese felnézett rá.
-Szeretlek.-mondta ki mire Lloyd elmosolyodott.
-Mond újra.-kérte mosollyal az arcán.
-Szeretlek.-ismételte egyre nagyobb mosollyal.
-Újra.-hajolt le Reese ajkaiért.
-Szeretlek.-mosolyodott bele a csókba.
-És újra.
-Szeretlek.-nevetett ahogy Lloyd szinte azonnal kapott újra az ajkai után.
-Mond hogy boldog vagy.-kérte Lloyd.
-Nagyon boldog vagyok.-nézett Lloyd szemeibe.
-Akkor légy a feleségem.
-Az vagyok, te bolond.-csókolta meg Lloydot.
-Nem érted Reese.-simogatta meg az arcát.
-Mit?
-Azt szeretném ha a feleségem lennél.
-Minden tudomásom szerint az vagyok, mi a probléma?
-Nem, kicsim.-Lloyd szemei megváltoztak. Remény ült a szemeibe.
-Nem értelek.-nézett értetlenkedve.
-Szeretném...ha a feleségem lennél. Nem mint álfeleség. Hanem mint feleség.-Reese szemei kikerekedtek de megértette a kérdést.-Légy...a feleségem Reese.
-Lloyd...
-Vigyázni fogok rád. Melletted leszek. Támogatni foglak. Képes vagyok megváltozni érted. Bármit megteszek.
-Lloyd...
-Lehet nem ilyen életre vágytál. Egy...hogy is mondtad egyszer?-nevetett.-Egy egoista, beképzelt, öntelt ember aki a bankkártyájával kellett volna házasságba lépnie?
-Lloyd...
-De ez az egoista, beképzelt, öntelt ember akar téged az életébe. Tudom hogy nem könnyű velem. Egyáltalán nem. És lehet tényleg találnál ezerszer különb férfit az életedbe. De mégis remélem hogy velem maradsz. Hogy nem sétálsz ki három hónap múlva az életemből. Maradj velem Reese. És légy a feleségem.
-Lloyd én...
-Szeretlek.-mondta ki váratlanul ahogy Reese szemei sarkába könnyek ültek.
-Te...kimondtad?
-A kertbe is kiakartam...csak nem hagytál elég időt.-nevetett.-Még a parti előtt azt is elgyakoroltam hogy mondjam el neked de...ott akkor valahogy nem ment.
-Mond ki újra.
-Reese....
-Kérlek mond ki újra.
-Belédszerettem Reese. Szeretlek.
-Te idióta.-hajolt le az ajkaiért ahogy mosollyal az arcán csókolta őt meg.
-Reese, kicsim.-szakította meg a csókot.-Nem válaszoltál?
-Úgyis tudod a válaszom...nem?-nézett azokba a gyönyörű óceán kék szemekbe. Imádja.
-Reese mit tegyek hogy meggondold magad...-pánikolt Lloyd.
-Meg...meggondoljam? Most...nem azt akartad hogy igent mondjak?-zavarodott össze.
-Hogy?
-N-nem akarsz mégse...feleségednek?
-Reese te...
-Igent mondtam te bolond.-nevetett.-Igent!-mondta boldogan.
-Igen?
-Igen!-Lloyd egy pillanat alatt húzta magához ahogy egy kis résnyi távolság se maradt köztük.-A feleséged leszek!-mondta boldogan újra és újra.
-Szeretlek Reese.-mondta ki egyre könnyebben a szavakat.
-Én is szeretlek Lloyd.

☆☆☆

-Mr. Hansen itt a lista amit kért.-nyújtotta át.-Minden rendben Mr. Hansen?
-Miért?
-Hát mert...pontosan miért is volt szükség erre a listára? Történt valami? Valaki ártott magának?
-Lloyd...-jelent meg Reese széles mosollyal az arcán és frissen szedett tulipánokkal a kezében.
-Kicsim.-rakta le a papírt a kezéből.
-Szia Alan!-mondta boldogan Reese.
-Mrs. Hansen.-üdvözölte tisztelettudóan.
-Elmegyek Brayleevel a városba. Szükséged van valamire?
-Azt hittem megbeszéljük a vendéglistát.
-Tudom, de Braylee akarja hogy vele menjek.-nézett bűnbánóan.
-Kis szaros. Én akartam veled lenni.-mondta szinte megsértődve.
-Ha visszaérünk a tiéd vagyok.-mosolyodott el.
-Vidd magaddal Alant.-mondta Lloyd.
-Nem kell, sétálunk. Sietek vissza rendben?
-Remélem is.
-Szeretlek!-kiabálta az ajtóból Reese.
-Én is téged!-mondta azonnal vissza Lloyd ezzel kissé zavarba hozva Alant.-Khm...-köszörülte meg a torkát ahogy próbálta elterelni arról a figyelmet hogy Alan előtt gyengének mutatta magát.-Mára van valakivel találkozóm?
-Azt kérte mára ne intézzek magának semmilyen időpontot.
-Oh, tényleg. A feleségemmel akartam lenni.
-Mr. Hansen?
-Tessék.-bújta a listát.
-Partit rendeznek?-kérdezte tisztelettudóan.
-Nem tudom Reese szeretne e az esküvő után. Abba se vagyok biztos milyen esküvőt akar.
-Esküvő?-lepődött meg.
-Feleségül veszem.-mondta ki gondolkodás nélkül.
-Má-mármint valójában elveszi a kisasszonyt?
-Kár lenne tagadnom Alan...-Alan volt az egyetlen az emberei közül akiben megbízott. Nem véletlen csak ő tudott a kettőjük álházasságáról is.-...de azt hiszem őrülten beleszerettem Reesebe.-mondta ki.
-Tehát...megkérte a kisasszony kezét?
-Hihetetlen igaz?-mosolyodott el.-Nemrég még Eleonort akartam visszaszerezni most pedig...Reese nélkül nem tudom elképzelni a mindennapjaim. Úgy néz ki észre se vettem de napról napra egyre jobban lopta be magát a szívembe.
-Szereti őt uram?
-Azt hiszem igen. Igen. Szeretem őt.-mondta ki őszintén.
-Mrs. Hansen is szereti magát.-mondta Alan.-Az utóbbi időbe csillognak a szemei maga körül és mosolyog.
-Ez már azt jelenti hogy szeret?
-Minden bizonnyal uram, igen.
-Szerinted boldoggá fogom tudni tenni?
-Minden eszköz a kezében van uram, hogy ezt megtegye.
-Képes is leszek rá?
-Ha nem töri össze a szívét...Mrs. Hansen igazán hálás és hűséges felesége lesz úgy gondolom uram. De...a családja mit fog szólni? Hisz ők úgy tudják már a felesége. Nem hívja meg őket?
-De...mindenképp ott lesznek. Majd...azt hazudom hogy egy egyszerű szertartás volt az első és most akarjuk a nagy esküvőt megtartani.
-Tudja uram még hátra van valami...
-Micsoda?
-A kisasszonyt elkérni az édesapjától.
-De hisz nem is ismerem őt.
-Ideje gyakorolnia uram. Hisz ha a kisasszony fele annyira az édesapjára ütött nem lesz egyszerű feladata.
-Tudj meg mindent róla. Mit szeret, mit nem, mit csinál szabadidejében. Mindent tudni akarok. El kell érnem hogy a lányát feleségül vehessem.