-Lloyd...Lloyd...-tört ki a vadul táncoló ajkak közül Reese.
-Mi a baj?-kapkodtak mindketten levegő után.
-Én...én még...nem biztos hogy készen állok erre.-vallotta be.
-Mire?-nézte a szemeit amiből kiakarta olvasni mi is történik.
-Erre...ahova ez az egész most vezetne.
-Miért? Szerinted hova vezet?-húzta végig az ujját az ajkán.
-Nem akarom még elveszteni...a szüzességem.-mondta ki.-Ne haragudj.
-Miért haragudnék?-megbabonázta őt Reese gyönyörű két barna szeme.
-Mert...gondolom te mindig megkapod amit akarsz és...
-Az ajkaid szeretném. Azokat visszakaphatom?-kérdezte.
-Mi?-lepődött meg.
-Újra és újra csókolni akarlak. Tehát...visszakaphatnám az ajkaid?
-Vissza.-mondta egy édes mosollyal Reese. Az ajkaik most már lassan érintették meg egymást, ahogy egy gyengédebb csókváltásba kezdtek.
-De ugye tudod hogy ez a ruha egy cseppet se segít?-mondta az ajkainak.
-Átöltözöm.-nevetett ahogy az ajkaik újra és újra egymással táncoltak.
-Aludj mellettem Reese.-kérte Lloyd.
-Ebbe az ágyba be nem fekszem.-nevetett.
-Túl gyors...?-kérdezte Lloyd.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Ha felöltöztél inkább te gyere át hozzám. Remélhetőleg ott nem járt annyi személy mint itt.
-És ha így megyek?
-Akkor nem alszol mellettem.-Reese nem tudta mi történt de egyik pillanatról a másikra vágyott Lloyd társaságára. Akarta hogy mellette legyen. És akarta érezni őt maga mellett.
-Mindjárt követlek.-súgta az ajkainak.
-Rendben. Addig...én is lezuhanyzom és átöltözök.-mondta.
-Francba az édes ajkaiddal.-húzta vissza a derekánál Reeset, aki belemosolyodott a csókba.
-Megyek mielőtt tényleg te nyersz és a ruhám a földön köt ki.
-Bárcsak...
-Lloyd.-szólt rá.
-Menj.-nyomott egy utolsó csókot az ajkaira.-Mindjárt ott leszek.
-Rendben.-tört ki Lloyd karjai közül ahogy egy széles mosollyal elhagyta a szobáját.
-Ez meg...mi a franc volt...?-kérdezte magától ahogy az ajtót nézte.
-Úristen...-ért az ajkaihoz Reese az ajtó mögött.-Ez meg...mi a franc volt?

☆☆☆

Lloyd minden kopogás nélkül tört Reesere. Látszott hogy valami zavarja mert az arca nem ugyanazt az érzelmet mutatja mint fél órával ezelőtt.
-Mi a baj?-kérdezte Reese, ahogy egy szatén hálóinget viselt. Lloyd nem válaszolt.-Lloyd...
-Nem szerethetek beléd.-mondta.
-Azt hittem ezt megbeszéltük, hogy egyikünk se szeret a másikba.
-De mégis...úgy érzem lett egy gyengepontom.
-Gyengepontod? A farkad eddig is az volt.-nevetett Reese.-Mi a baj Lloyd?
-Vágyom az ajkaidra. Vágyom arra hogy melletted legyek. De én nem veled akarom leélni az életem.
-Ahogy én se veled. De én is vágyom arra hogy megcsókolj. Hogy magadhoz húzz.
-Reese ez...
-Öt hónap. Addig had élvezzem azt hogy megkapom azt amire vágyom tőled. Amire vágyunk egymástól.
-Nem fogsz megsérülni?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Francba Reese.-lépett hozzá ahogy egy pillanat alatt esett vadul újra Reese ajkainak.
-Azt hiszem ma nem sokat alszunk.-mosolyodott el.
-Egész éjjel az ajkaiddal fogok játszani.
-Kihívás elfogadva.-úgy érezte Reese ezzel a megállapodással amit kötöttek elégedett. Hisz vágyott az évek alatt a törődésre és most ezt Lloyd megadja neki. Csak egy szabály van...ne szeressenek egymásba.

☆☆☆

-Te mit csinálsz?-nevetett Denny ahogy meglátta Lloydot a konyhában, Paulo pedig a széken ült és figyelt.
-Rántottát.-válaszolta.
-Nem, vagyis...nem úgy értem. Mit csinálsz a konyhában? Megsérültél Paulo?-kérdezte Denny.
-Nem.-válaszolta.-Mr. Hansen maga akarta elkészíteni a reggelit.
-Ő csinálja magának?-nézett Paulora.-Hé, haver! Meg akarod ölni magad?
-Mi?-koncentrált.
-Mi a franc van veled? Nem szoktál te ilyeneket csinálni.
-Mr. Hansen...a virágok amiket kért.-jelent meg Alan gyönyörű tulipánokkal.
-Remek. Tedd csak a pultra Alan.-nem figyelt rá, túlságosan lekötötte a rántotta.-Paulo, így már jó lesz?-kérdezte.
-Tökéletes. Leveheti a tűzről.-mondta neki.
-Remek.-szolgálta fel egy tányérra a reggelit amit a legtökéletesebben próbált felszolgálni. A személyzeti ajtón lépett be Lola és Savannah akik a szokásos módon Mrs. Hansen szobájába mentek reggel takarítani.-Lola, Savannah!-szólította nevén őket. Az utóbbi időben egyre több személyzeti tagját nevezi a nevén amivel szinte azonnal gyomorgörcsöt indít el mindegyikben.
-Tessék Mr. Hansen?-szólalt meg Lola.
-A feleségemhez mentek?
-Igen, Mr. Hansen.
-Kezdjetek máshol. A feleségem még alszik és én magam szeretném felkelteni.-mondta ahogy egy pohár narancslevet készített a tálcára.
-Mi a...? Paulo megtennéd hogy kimennél? És maguk is!-mutatott Denny a két háztartábeli nőre.
-Mi hiányzik még?-nézte a tálcát Lloyd.
-Lloyd!
-Szerinted így jó lesz?-kérdezte Dennyt.
-Lloyd!-végre ráfigyelt.-Mi a fene van veled? Ugye nem dugtad meg?!
-Mi?
-Azt kérdeztem megdugtad a feleséged vagy mi? Mi a fenét csinálsz? Reggeli neki az ágyba, meg tulipánok? Elfelejtetted miért is van ő itt?
-Befejezted?-kérdezte komoly arccal.
-Legalább elég szűk vagy olyan tágas mint egy alagút?-kérdezte szarkasztikus mosollyal mire Lloyd egy másodperc alatt szorított kést a torkához Dennynek.
-Azt kérdeztem befejezted?-ült szarkasztikus mosoly az arcára.
-Tehát megdugtad.-nevetett Denny.-Te aztán nem vagy semmi. Felbérelsz egy nőt a feleségednek és orrba szájba megdugod.
-Ha mégegy rossz szót szólsz róla, esküszöm elvágom a nyakad. Mindegy mióta tart a barátságunk.
-Csodálkozol hogy nem tudod visszaszerezni Eleonort. Nézz már magadra. Megváltoztál amióta ez a szajha az életed része.-hagyta egyedül Lloydot.

☆☆☆

Lloyd a tálcával sétált a szobába ahol Reese még békésen aludt. Az éjjeli szekrényre helyezte a tálcát ahogy az ágy szélére ült és gyengéden húzta végig a kezét Reese ajkain amire ő felébredt.
-Jó reggelt, édes.
-Jó reggelt.-mosolyodott el ahogy megpillantotta Lloydot.
-Jól aludtál?
-Arra a pár órára gondolsz mikor már szabadon engedted az ajkaim?-nevetett.
-Arra.-hajolt le hogy megcsókolja őt.-Csináltam neked reggelit.
-Te?
-Én.
-Lloyd nem bántásként de a vacsorád...
-Paulo felügyelt.-nevetett.-Rántotta és narancslé.
-Tökéletes.-ült fel az ágyban.-Tulipán?-ragyogott az arca amint meglátta a virágot.
-A kedvenced. Frissen szedve a kertből.
-Ennél tökéletesebben nem is indulhatna a reggel. Ágyban reggeli, a kedvenc virágommal. És nem mellesleg édes csókkal ébresztve.
-Egyél.-simogatta meg az arcát Reesenek.
-Te nem eszel?-Lloyd megrázta a fejét.-Egyél velem.-nézett kölyökkutya szemekkel.-Légyszi.
-Na jó.-ült be Reese mellé az ágyba.
-Ez egy tökéletes reggel.-mondta Lloydnak.
-Tökéletes.-nézte Reeset.-Tökéletes, Napsugaram.