Lloyd az irodájában békésen végezte a munkáját. Kicsit megnyugodott. Bár ez inkább Reesenek köszönhető miután éjszaka annyira édes csókváltásokban volt részük. Annyira imádja őt. Olyan számára mint a levegő, mint a víz. Szükséges az életben maradáshoz.
-Lloyd jöttek hozzád.-mondta Alan a már családtag Lloydnak.
-Kicsoda?-nézett fel.
-Üdv leendő apósom.-dugta be a fejét a váratlan vendég.
-Mi a faszom?-nézett hitetlenkedve Lloyd.
-Azt mondta Mr. Drysdale hogy beszélnie kell magával.
-Csak Ransom barátom, csak Ransom.-ütögette meg Alan széles vállát aki szinte gyilkolni tudott volna a tekintetével.
-Ő az?-kérdezte Lloydtól.
-Pontosan Alan, ő az. Nyugodtan elteheted láb alól ha úgy látod.
-Ha megbántod a keresztlányom neked...-a nyakán mutatta a következményeket.
-Maguk mindig ennyire szeretettel fogadnak mindenkit a családba?
-Á-á! Álljunk meg! Nem vagy családtag.-mondta Lloyd.
-Így van.-helyeselt Alan.
-Ha megnyugtathatom 24 karátos gyűrűt nézek a lányának.-Lloyd hirtelen köhögni kezdett.
-Hogy mi a faszomat csinálsz?-az arca elvörösödött.
-Na jó, még nem. Vagyis nem most. De nézni néztem. Ha ez megnyugtatja Mr. Hansen annál lentebb nem adok.
-Megöljem?-kérdezte Alan.
-Hálás lennék érte.
-Valójában mielőtt eltenne láb alól azon gondolkoztam van e kedve velem ebédelni hogy jobban megismerjük egymást. Hisz ha egyszer odajutunk magának kell a lányát a kezeim közé adnia.
-Nem lesz esküvő!
-Még.
-Nem!
-Ha a lánya igent mond, akkor ha tetszik magának ha nem, lesz. Mégpedig világra szóló.
-Ez a gyerek mindig ilyen hülye?-kérdezte Alan.
-Az első pillanattól hogy találkoztunk.
-És ebbe szerelmes a keresztlányom?
-Most mond meg. Melyik tűnne balesetnek? Ha kiesne a tizenkettedik emeletről vagy beszorulna a liftbe és két nap múlva találnának rá?
-Klausztrofóbiám van.
-Annál jobb.
-Készítem elő a liftet.-ment el Alan.
-Tényleg bezárnak a liftbe?
-Ha nem mész el gyorsan igen.
-És az ebéd?
-Nem fogok veled ebédelni.
-Ugyanmár.-ült le Lloyddal szembe aki ettől szintén majd felrobbant.
-Nem engedtem hogy leülj.
-Kényelmes. Meglátszik hogy maga a feje a cégnek.
-Te tesztelgetsz?
-Nem. Eszem ágában sincs.
-Mindig ilyen hülye vagy?
-Tudok komoly is lenni. Néha.
-Mi a fasz ütött a lányomba hogy egy ilyen gyerekhez kötődik?
-Remek ízlés. Biztos az édesanyjától örökölte.
-A feleségem ne vedd a szádra.
-Maguk is ennyire hirtelen szerettek egymásba?
-Nem fogok a magánéletemről beszélni.
-Nem messze van itt egy luxusétterem. Foglaltam asztalt.
-Nem érdekel.
-A lánya szeretné ha megkedvelne engem. De mit mondok majd neki? Az apja esélyt se ad nekem? Aztán majd a sarokba összekuporodva fog sírni mert a szíve választottját apuci nem kedveli.
-Mi?
-Maga pedig ezt nem akarja. Nem akarja a lányát sírni látni.
-Egyáltalán nem akarom még veled se látni.
-Nem fogom őt elengedni maga miatt.
-Mi?
-Lehet azt várja hogy feladjam, mert maga nem kedvel engem de nem fogom. Akarom a lányát.
-Én pedig a nyugalmat újra a családomba ahol a legnagyobb félelmemet a lányom pornókönyv olvasása okozta.
-Akkor is egyszer az apósom lesz.-mondta egy magabiztos mosollyal Ransom ahogy felállt.-Ha nem ebédel velem akkor csak a lányával kell valami programot kitalálnom.-Lloyd szemei kikerekedtek.
-Hol az étterem?-állt fel hirtelen az asztaltól. Ransom győzött.
-Két sarokra innen.-válaszolta.
-Induljunk.-valójában az egyik legelitebb helyre foglalt helyet Ransom. Lloyd arcáról azonban annyira le lehetett olvasni hogy nincs kedve ehhez az egészhez, de mit tud tenni? Ha ez a megoldás hogy távol tartsa a lányától ezt a fiút hát legyen. Akkor ebédel vele. Max megfojtja egy kanál vízben.
-Mit hozhatok maguknak?-kérdezte a pincér.
-Az apósom...-Lloyd szúrós tekintettel nézett ra.-...whiskyt igaz?
-Jéggel.-tette hozzá Lloyd. Ransom bátor volt hogy minden ellenére tesztelgette Lloydot. De majd meglátják ki nevet a végén.
-Magának Mr. Drysdale?
-A legjobb borukból kérnék.
-Igenis.-hagyta ott a pincér őket.
-Remélem a lányomra nem erőlteted rá az alkoholt. Legfőképp nem iszol ha vele vagy.-nézte az étlapot Lloyd de fél szemmel Ransomot nézte.
-Ha Bloommal vagyok nem iszom. Ehhez mindig is tartom magam.
-Ajánlom is. Ha bármi hülyeséget teszel amivel a lányom megbántod...
-Tudom, van egy kés a zsebében.-Lloyd nem folytatta. Igaza volt Ransomnak.-Miért védi tőlem ennyire?
-Mindenkitől védem.
-Miért?
-Nem kell veled megosztanom.
-A kisbaba miatt akit elvesztettek?-Lloyd szemébe idegesség és düh költözött ahogy eszébe jutott a múlt.-Sajnálom ami magukkal történt őszintén. De Bloom itt van magukkal mégis maga megakarja fosztani a boldogságtól.
-Pont hogy megvédem.
-Hogy? Úgy hogy bezárja egy kalitkába?
-Ne feszegesd a határaid Ransom.
-Maga nem érezte hogy igazán csak akkor lett boldog mikor a feleségét megismerte? Vagy mikor családot alapítottak? Nem érezte ezt?
-Ransom figyelmeztettelek...
-Mert én így érzem. Tény hogy világéletembe egy beképzelt tuskó voltam. Tudom. Volt pénzem, volt hatalmam ami miatt ilyen lettem. Aztán egyik nap hirtelen meglátom a lányát és az a őrültség támad a fejembe hogy meg akarok változni miatta. Hogy azt a rossz fiú énem el akarom dobni miatta. Mert Bloom fenekestül felfordította az életem. Életembe nem láttam még nála csodásabb teremtést és...
-Befejezted?
-Szeretem őt Mr. Hansen.-nehéz volt neki ezt egy idegen szájából hallani. Hisz világéletébe azt hitte a lánya az mindig őt fogja a legjobban szeretni. Hisz apa kicsi kislánya. Erre jön ő és mindent összekuszál. A lánya is tényleg szereti Ransomot? És ő már csak a második helyen áll?-Őrülten szeretem a lányukat.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*