Reese Avery a huszas évei közepén járó egyetemista lány volt aki átlagos életet élt. A szülei középosztályba tartoztak. Nem volt fényűző életük de nem is kellett nélkülözniük.
Reese az egyetemen tanult mint tanár. Imádta a gyerekeket így számára nem volt kérdés, hogy velük akar foglalkozni. Még nagyobb motivációt kapott hugától Evelyntől akiért a világgal képes lenne szembe menni. Evelyn és közte tizennyolc év van. Igen, Evelyn nem a vérszerinti húga. Az apukája az anyukája halála után újra megnősült. Hogy a mostoha anyukájával milyen a viszonya? Kiábrándító. Az apukája amióta a mostohája a házukba tette a lábát mindenbe neki ad igazat és természetesen szabad kezet. De Evelyn, annyira ártatlan. Neki fogalma sincs semmiről és ez így van jól.
-Csajszi! Nagyon elgondolkoztál. Mit nézel itt annyira?-kérdezte a kirakat előtt Barbara, Reese legjobb barátnője.
-Evelynnek nézem azt ott.-mutatott a felsőre.-Szerinted tetszene neki?
-Jégvarázsos póló? Komolyan? Egy hét évesnek szerinted nem tetszene?-kérdezte szinte már irónikusan.
-De, biztosan tetszene neki.-mondta egy széles mosollyal.-Megyek megnézem. Bejössz velem?-bökött a bejárat irányába.
-Ahj, de utána siessünk még elkésünk a munkából.-követte Reeset. Reese a méretért kutatva meg se állt míg nem talált egy megfelelőt.
-Megvan!-vette le a fogasról.-Te mi az istent csinálsz?-nevetett ahogy Barbarat nézte aki a gyermek részlegen nézegette a ruhadarabokat.-Ha croptopot akarsz venni a másik osztályt ajánlom. Azokon nincs Kishableány és Hófehérke minta.-nevetett.
-Pedig jól állna.-rakta maga elé.
-Ne már!-kapta ki a kezéből.-Tedd vissza.-helyezte vissza a fogasra.-Minek hívlak én ilyen helyekre?-indult a pénztár felé.
-Mert nélkülem képtelen lennél ilyen fontos döntéseket meghozni.
-Oh, majd elfelejtettem.-helyezte a pultra a felsőt.-Jó napot, ez lesz csak.-vette elő a táskájából a pénztárcát.
-A húgodra vered az összes pénzed. Költs néha magadra is.-jegyezte meg félhangosan.
-Az én pénzem arra költöm amire akarom. Jelen pillanatban Evelynnek akartam ezt és meg is kapja.-vette át a szatyrot a pult felett.-Köszönjük, szép napot!-hagyta el az üzletet.
-Nem azt mondom hogy ne vegyél neki semmit. Csak hogy néha gondolj magadra is. Két munkahelyed van. Ott a kávézó ahol szeretsz dolgozni de marha keveset fizet. És ott van este a bár ahol gyűlölsz dolgozni de átlag felett fizet. Ki fogsz dőlni.
-Nem lesz baj. Eddig se volt baj, ezután se lesz.
-Reese én szóltam. Mielőtt baj lenne...
-Barb.-becézte.-Kérlek. Dolgoznom kell. Munka nélkül nem tudom fizetni a tandíjam és az albérletet.
-Apukád biztos segítene ha szólnál neki.
-Barb, tudja hogy tanulok és azt is hogy albérletben élek. Eddig se ajánlotta fel hogy segít. Miért? Mert Mrs. Hárpia ellenem beszél.
-Csak irigy mert a kapcsolatod apukáddal olyan erős.
-Csak volt. Az hogy heti egyszer felhív és megkérdezi hogy vagyok nem egy erős kapcsolatra utal. Régen még anya idejében ez más volt. De a múlt az múlt. Anya nem jön vissza.
-Ree...-becézte most már ő is.
-Menjünk, mielőtt a kávézóból elkésünk.
-Bárcsak...-motyogta.
-Te lehet örülnél neki de én nem.-szólt vissza.-Szeretem azt a munkát.
-Én nem. Nem is értem hogy tudtál ebbe belerángatni.
-Úgy hogy ha te is meg akarsz állni a két kis vézna lábadon dolgoznod kell.
-Rémlik hogy a szüleim gazdagok?
-Rémlik hogy azt mondták nem adnak egy centet se miután a nyári bulid hatalmas fuccsba fulladt? Mennyi is volt a kár? Négy millió?
-Hat...-motyogta.
-Oh, tényleg. Elfelejtettem a kocsit a medencébe.
-Az apu hibája! Nem húzta be a kéziféket!
-Mégis a medencébe kötött ki valahogy és gondolom nem magától.
-Utállak!
-Tudom. Én is szeretlek.-nevetett.

☆☆☆

-Ez egy jó nap volt.-mondta széles mosollyal Reese ahogy elindult a második munkahelye irányába.
-Te ezt jó napnak nevezed?-Barbara szinte úgy nézett ki mint aki egy csatából tért vissza. Haja kócos, arca sápadt és kimerült. Látszott hogy ha még egy olyan vendége lett volna mint az öregasszony aki hozzávágta a pénzt ott azonnal vér folyt volna.
-Ne csináld már. Lehet neki is rossz napja volt. Nem tudhatod.
-Rossz nap a seggem. Láttad hogy az a 50 cent hogy arcon vágott? Nem? Megmutassam a helyét?-mutatott az arcán egy pontra.
-Úristen!-kapott a kezével az arcához.
-Mi az?-nézett értetlenkedve Barbara.
-Túléled. A francba. Pedig reméltem hogy megöröklöm a ruháidat.-viccelődött vele.
-Menj a...-lökött a barátnőjén aki egy édes nevetéssel ment tovább.
-Biztos ne menjek el veled ma a bárba?
-Ha bulizni akarsz miért kérsz engedélyt?
-Nem akarok. Csak sajnálom, hogy amíg én kipihenem a hülye vendégeink te újra közéjük csapódsz.
-Minden egyes nap ugyanolyan Barb. Menj pihenj. Holnap beszélünk rendben?
-Írj mikor hazaérsz!
-Igenis anya, úgy mint minden este.-ölelte meg.-Szeretlek.
-Én is téged. Legyen szép estéd!-kiabálta Reese után.

☆☆☆

Reese a pultban szolgálta ki a vendégeket. Nem értett az alkoholokhoz. Soha se ivott. Mégis meg kellett tanulnia, mit mivel keverjen hogy ha jól akar dolgozni.
-Mit adhatok?-kérdezte a hangos zene mellett a fiatalokat.
-Nekem egy sex on the beachet!-mondta a lány.
-Máris.-mosolygott rá.-Jól érzitek magatokat?-annyira közvetlen volt mindenkivel, hogy a visszatérő vendégek imádták őt. Azon kívül hogy csodálatosan nézett ki, ehhez még a személyisége is hozzá párosult.
-Jól, és te?-kérdezett vissza egy fiatal fiú.
-A szokásosan.-válaszolta.
-Mikor leszel már tanár? Amint gyerekem lesz hozzádiratom!-mondta a másik fiatal.
-Nemsokára. Addig van időtök összehozni a picikét.-kacsintott rá.-Menjetek bulizni! Jó szórakozást.
-Téged mindenki imád?-kérdezte a kollégája.
-Mondja az aki a VIP szekcióban mozog mert Tom kedvence.
-Tudod hogy nincs így. Tom csak azért választott mert itt van ma valami nagy kutya.
-Nagykutya?-lepődött meg.
-Bármelyik is az, jó sok pénze lehet ha ennyire körül kell ugrálni.-forgatta meg a szemét ahogy elindult a VIP szekcióba egy üveg méregdrága whiskyvel.
-Számukra is mindennap ugyanolyan nem...?-motyogta magába.

Olvasd tovább a részeket, ígérem megéri😏 és ezt őszintén mondom😁 bízz bennem😉 kövessetek❤️