Jungkook szemszög:

A mosoly levakarhatatlanul ült a képemen tegnap este óta és eszem ágában sem volt azt lejjebb ereszteni. Főleg mivel Jimin édesen szuszogva pihent a karjaim között, fejét a mellkasomra támasztva, amivel angyalibbnak tűnt, mint eddig valaha. Haja kissé még nyirkosan hullott az arcába a tegnap éjszaka miatt, felső testét nem fedte ruha, csupán a derekáig felhúzott takaró takarta valamennyire a testét.

Ujjaimat bele-belefuttattam a hajzuhatagba és csak élveztem a szívének egyenletes dobolását, amit természetesen letagadtam volna, ha valaki rákérdez, miért vigyorgok úgy, mint egy tejbetök. Boldog voltam és elégedett a tegnapi dolgok végett, még úgyis, hogy nem fektettem le Jimint, hiába szinte könyörgött érte. Nem úgy akartam őt megdugni, hogy csak tesztelni akarja működik-e a farka, mert őszintén; féltem tőle, hogyha összejön, velem a dolog egyből visszamegy a barátnőjéhez, hogy vele is kipróbálja újonnan szerzett tudását.

Jimin egy adag szuszogást engedett fedetlen mellkasomra, majd lassan kezdte kinyitni pilláit.

- Jó reggelt, álomszuszék. – simítottam el a homlokába hulló tincseit és vártam, hogy a tekintete megtalálja az enyémet. – Kialudta magad? Tegnap fárasztó éjszakád volt...

- Khsjm... - nyöszörgött artikulálatlanul, amitől elkuncogtam magam és feljebb ültem az ágyamban, hogy jobban rá lássak a fiúra. – Hány óra van? – dörgölte meg a szemét, miközben tenyerével feltolta magát ülő helyzetbe és így alakított ki velem szemkontaktust.

- Kilenc-tíz óra, azt hiszem. – vontam meg a vállamat, hiszen én nyolc órakkor keltem fel, és szerintem istentelen mennyiségű ideig csak bámultam az alvó srácot, aki úgy bújt hozzám, mintha az első számú teddy mackója lennék. – Nem akartalak felkelteni, annyira kimerültnek tűntél a sok akció miatt... - húzogattam a szemöldökömet pimaszul, amire egy erőtlen vállon csapás volt a válasz. Jimin ugyan még félig aludt, de azért már érzékelte a kora reggeli perverz megszólalásaimat.

- Haza küldhettél volna utána. – jegyezte meg. Rögvest megráztam a fejemet, miszerint eszem ágában se lett volna őt hazaküldeni. – Miért hagytad, hogy itt aludjak?

- Jó érzés volt a karomban tartani téged. – csúsztam hozzá közelebb az ágyban és gyengéden a dereka köré fonva a karomat húztam közelebb magamhoz, így Jimin félig az ölembe került. – Jól aludtál? – döntöttem a homlokom az övének. Jimin lágyan felsóhajtva az alkaromra helyezte a kezeit és legnagyobb meglepetésemre finoman cirógatni kezdte a bőrömet.

- Igen, nagyon jól aludtam. – emelte meg a fejét, hogy a szemembe nézhessen. – Igazad volt. Tegnap rendesen kifáradtam.

- Ha szeretnéd többször is kifáraszthatlak. – leheltem gyakorlatilag az ajkaira. Jimin feje hátra bicsaklott, ahogy elnevette magát és hitetlenül megingatta a fejét.

- Már majdnem idillikus volt ez a jelenet, de persze túl mocskos a szád, ahhoz, hogy ilyen is legyen! – forgatta meg a szemét, de azért a nyakam köré fonta a karjait, hogy közelebb vonjon magához.

- Nem tehetek róla, hogy a közeledben állandóan mocskos gondolataim vannak. – markoltam erősebben a csípőjébe és, addig húztam magamhoz, amíg a két lábát át nem kulcsolta a derekam körül így teljesen hozzám préselve magát. – És valld be, hogy imádod a mocskos számat! Teljesen felizgatlak vele!

- Lehet, nem utálom, annyira. – jegyezte meg előrébb tolva a fejét, ezzel jelezve nekem, hogy szeretné, ha megcsókolnám.

Nem kellett engem többször kérni, máris az ajkaira vetettem magam, mintha egy hete nem ihattam volna. Először gyors, szenvedélyes tempót diktáltam, de, ahogy Jimin ujjai utat találtak a hajamba, ösztönösen nyögtem fel és valamiért lassítottam a dolgokon, hogy kicsit csak kiélvezzem ezt a helyzetet. A szobámban ülünk, csókolózunk és végre ő is igazán akarja, mint én.

- Mit szólnál, ha – húzódtam el tőle és tenyeremmel megcirógattam az állát, amibe beleborzongott. De imádom, hogy ennyire hatással vagyok rá! – csinálnék neked reggelit, amit behoznék az ágyba. Utána lezuhanyozhatnánk együtt, megnézhetnék valami filmet és együtt tölthetnénk a napot...

- Jó lenne, Jungkook, de... - húzta el a száját kelletlenül és lassan kibontakozott az ölelésemből. – De ma nem lehet. Este átjönnek Bree szülei vacsorára és addig valahogy el kellene érnem, hogy Bree újra szóba álljon velem.

- Nem mondod komolyan, hogy a tegnap éjszaka után visszamész, ahhoz a lotyóhoz! – szívtam fel magam és az idillikus pillanatunknak másodpercek töredéke alatt már csak szikrája sem maradt.

- Ő nem lotyó, Jungkook! – nézett rám csúnyán, miközben lemászott az ágyról és a ruhái után kezdett kutatni. – Ő a barátnőm, akit szeretek!

- Ó, igen? – nyaltam végig az ajkamon gúnyosan, ahogy felfedeztem Jimin mellkasán és nyakán több jól látható, egészen nagy, véraláfutásos helyet. – Akkor hogyan fogod megmagyarázni neki, hogy szívásfoltok vannak rajtad, amikor le se fektetted?

Jimin ijedten, kikerekedett szemekkel sietett a szekrényembe épített tükör elé, hogy ő maga is szemügyre vehesse a foltokat. Elégedetten néztem, amint aprócska ujjaival végig simított az általam kreált jelöléseken.

- Basszameg! – káromkodott. – Basszameg!

- Nyugi már – forgattam meg most én a szemem, majd lassan mögé sétáltam. – Kibaszottul szexi vagy velük és már csak, arra beindulok, hogy látom rajtad a jeleimet...

Jimin arcán aprócska piros foltok jelentek meg, majd egy laza mozdulattal megcsapta a vállamat.

- Majd veszek fel garbót vagy valami... - gondolkozott hangosan. – Vagy ott van a hosszú ujjú kék ingem, aminek a gallérjával el tudom takarni a foltokat...

- Szóval ezt fogjuk csinálni, Jimin? – fontam össze magam előtt a karomat és a szekrénynek dőlve figyeltem, amint lassan felveszi magára tegnap este elhajigált ruháit. – Hozzám menekülsz, amikor nem működik a szerszámod, utána homokba dugod a fejed és visszamész a csajodhoz?

- Én...

Nem engedtem neki, hogy válaszoljon, mert a következő pillanatban neki nyomtam a falnak és nem hagytam neki mozgás teret. Jimin ijedten szorongatta a kezében a pólóját, amit éppen magára akart húzni. Ujjaimmal én is végig simítottam a foltjain, amiktől láthatóan kirázta a hideg, ezzel valóban elérve, hogy a reggeli merevedésem szolgálatba lépjen.

- Az enyém vagy, Park Jimin! Ezt kurvára jegyezd meg egy életre! – lecsaptam az ajkaira, amiket egy percig sem volt rest viszonozni. Lehet, hogy tolja itt ezt a kamu kapcsolatosdit, de én pontosan tudom, hogy csak én vagyok képes őt felizgatni és megfelelően kielégíteni.

Másnap a suliban még mindig kissé frusztrált voltam, hiszen a kis csókcsatánk után nem sokkal Jimin lelépett és utána egész este nem is keresett, mert felteszem a hülye barátnőjével és a sznob szüleivel töltötte inkább az idejét, helyettem. Én élvezem a káoszt szó se róla. De ez nem káosz, ez frusztráló helyzet, ami felőröl és megöl. Én akarom birtokolni Jimin testét minden létező módon és felbasz a gondolat, hogy már Brittany is ért úgy Jimin péniszéhez, ahogy én! Nem tehetek róla, de kurva önző vagyok, ha róla van szó és minden követ megmozgatok, annak érdekében, hogy csak rám legyen szüksége és belássa ki az egyetlen, aki őt boldoggá tudja tenni!

Idegesen szívtam bele a cigimbe, ahogy végignéztem, amint az álompár kézen fogva sétál végig a suli udvarán, be az épületbe és egyszerűen késztetést éreztem, hogy megzavarjam őket. Elnyomtam a hamutartóban a csak félig elszívott cigimet és rántva egyet a hátizsákom pántján, besiettem az épületben a gerlék után, akik csupán a szekrényekig mentek.

- Szép jó reggelt édeseim! – bazsalyogtam rájuk a világ legtermészetellenesebb vigyorával. Brittany undorodva kapta el rólam a tekintetét, míg Jimin csak zavartan lesütötte a szemét és viszonozta a köszönésemet. – Jimin tudnánk egy percet négyszemközt beszélni?

- Öhm, persze, azt hiszem. – vakarta meg a halántékát idegesen. – Bree én...

- Menjél csak. – játszotta meg a jó fej barátnőt. – Én, addig megkeresem a lányokat, mert elfogyott a szempillaspirálom! Puszika, fiúk!

Adott egy csókot Jimin arcára és a fenekét riszálva indult el a folyosón, amit én is hasonlóan undorodva néztem, ahogy ő üdvözölt engem.

- Miről akarsz... - kezdett volna bele a dolgokba Jimin, de én megragadtam a kezét és az egyik közeli faszom se tudja milyen szertárba rángattam be. Nem tököltem, egyből nekilöktem az ajtónak, amiben elfordítottam a kulcsot és már le is csaptam a még mindig sebes ajkaira, amiknek nem engedtem, hogy meggyógyuljanak már több mint egy hete.

Jimin először meglepődött a hevességemen, de végül a pólómba kapaszkodva viszonozta a csókomat és lágy sóhajokat produkált, ahogy ajkaimat a szájáról a nyakára vezettem.

- Erről akartam beszélni. – villantottam ki a fogaimat, ahogy a helyiséget mindkettőnk lihegése betöltötte.

- Perverz fasz! – ütötte meg a tenyerével a mellkasomat. – Ennyire kanos vagy, hogy hétfő reggel máris le kell támadnod?

- Miattad már egy hete csak szóló akcióra küldtem Jeon tizedest. Szegény állandóan megmerevedik, de senki nem ránt rá rajtam kívül. – tenyereltem mellé az ajtóra. Jimin beharapta azokat a kívánatos ajkait, amitől egyből még keményebb lettem ott lent. Végig húzta két szája között a nyelvét és sumákul elvigyorodott.

- Szegény Jeon tizedes. – biggyesztette le a csőrét. – Valakinek le kellene szegényt ápolnia...

Időm sem volt felfogni, ahogy az alacsonyabb srác változtatott pozíciónkon, így már én voltam a faajtónak dőlve és ő kényeztette csókokkal a nyakamat, amikre én sóhajtoztam megállás nélkül. Bár úgy hittem Jimin mérges lesz, amiért elszakítottam barátnőjétől, látszólag nem nagyon volt ellenére a dolog, hogy inkább velem indítsa a napot helyette.

- Mondd csak, Jiminie. – túrtam kezemmel a hajába, amikor már előttem térdelve bontotta ki a farmerom gombjait és tolta le egészen a bokámig. – Nincs egy kicsit meleg idő, ahhoz, hogy ennyire felhajtsd az inged gallérját?

- Kussolj már el és hagyd, hogy most én okozzak neked örömet! – fújtatott. Letolta az alsónadrágomat és mindenféle hezitálás nélkül vette a szájába szerszámomat, amitől a kelleténél hangosabban nyögtem fel.

Meg nem mondtam volna, hogy ez volt az első alkalma, hogy leszop valakit, hiszen rettentő profin csinálta és percek alatt átléptem a gyönyört neki köszönhetően. Egy elégedett mosollyal az arcán törölte le ajkairól élvezetemet, majd a fél szemöldökét felhúzva nézett rám kérdőn.

- Ne nézz rám így! – ráztam a fejemet, amíg visszarángattam magamra a nadrágomat, habár nehezen ment, hiszen éppen fürödtem az orgazmus hagyta űrben. – Ha így nézel rám még a végén kedvem támad téged felpakolni az asztalra és addig duglak majd, hogy egy hónapig nem fogsz tudni lábra állni!

- Tégy próbára, Jeon! – kacsintott és ellépve mellettem kilépett a szertárból, ezzel magamra hagyva engem.

Büszkén fordultam utána és nem bírtam felfogni, hogy milyen szörnyeteget csináltam az ártatlan Park Jiminből! Az én, dugnivaló szörnyetegem...