Jimin szemszög:

Magam elé bámulva szürcsölgettem a Breetől kapott gyümölcslevemet és nem igazán akartam beleszólni a többiek beszélgetésébe, mert Jungkook volt a fő téma. Barátnőm nagyon durván kiakadt a pénteki dupla randitól, amit amúgy meg tudok érteni. Én is rendesen kikészültem, főleg a Jungkookkal történt mosdós incidensünk miatt. Jungkook kibaszottul megcsókolt engem, ami a legviccesebb az egészben, hogy nem egyszer, hanem kétszer. Én pedig, akárcsak egy rakás szerencsétlenség hagytam magam. Hogy miért? Ó, ha én azt tundám... Péntek óta másra sem tudok gondolni csak a heves csókcsatánkra a férfi mosdóban és Jungkook mocskos szavaira. Amikor azt mondta, hogy finom vagyok, legszívesebben behúztam volna neki egy rohadt nagyot, de a sokk miatt csak ledermedve álltam és néztem, ahogy magamra hagy a mosdóban. Továbbá azt is mondta, hogy nincsenek nőügyei, amit még most is nevetségesnek tartok, ugyanis Jungkook minden egyes lánynak bejön a gimiből és szerintem ha hetente nem fektet meg minimum négyet, akkor egyet sem.

- Szóval akkora egy méretes idióta, hogy legszívesebben nyakon önteném ezzel a tűz forró levessel – dörmögte Bree, miután végzett a pénteki randi részletes mesélésével.

- Na, most éppen kit akarsz legyilkolni? – vágódott le hozzánk Jungkook az asztalhoz, mire mindenki elhallgatott, így a fekete hajú tudtára adtuk, hogy róla volt szó az elmúlt percekben.

- Én most inkább megyek és felhívom Biancát – húzta gúnyos mosolyra ajkait Bree, amint felkelt az asztaltól és elhaladt Jungkook mellett.

- Üdvözlöm! Mondd meg neki, hogy összefuthatunk még az ittléte alatt! – kiáltott barátnőm után, mire ő anélkül, hogy megfordult volna, egyszerűen csak bemutatott Jungkooknak.

Nagyon durván türtőztetnem kellett magam, nehogy mindenki előtt lekiabáljam a fejét és számon kérjem a pénteki viselkedése miatt. Természetesen az arcán megint az a rohadt idegesítő elégedett mosoly díszelgett, amit nagyon szívesen letöröltem volna az arcáról egy öklössel.

- Most meg mi van? – horkantott fel, amikor senki sem szólalt meg az asztalnál. – Ha nem randizok az a baj, ha randizok, akkor meg az? – morogta, azzal fel is állt az asztaltól, majd a lehető leggyorsabban az udvarra sietett.

Azonnal felpattantam és utána siettem, mert ezt az időpontot éreztem a legmegfelelőbbnek, hogy kettesben beszéljek vele. Az udvar közepén sikerült utolérjem és a csuklójánál fogva állítottam meg, viszont azonnal elhúztam tőle a kezem, amikor elégült vigyorával találtam szembe magam.

- Elmondanád nekem, hogy mégis mi a fasz bajod volt pénteken? – tértem rá azonnal a lényegre idegesen.

- Mármint? Micsoda? – billentette oldalra a fejét és próbálta ártatlannak tetetni magát, én viszont túlságosan ismertem már, ezért tudtam, csak szórakozik velem. – Mit csináltál az alsó ajkaddal? Kissé sebesnek tűnik. – hajolt közelebb hozzám, én viszont léptem egyet hátra, mert most szerencsére nem volt mögöttem semmi, ami utamat állná.

- Jungkook! Mi lenne, ha nem terelnéd tovább a szót és végre őszinte lennél hozzám? – csattantam fel, mert kezdett ismét felidegesíteni.

- Ha meg szeretnéd beszélni a pénteken történteket, akkor suli után gyere el hozzám – mondta, mire szemeim hatalmasra tágultak és azonnal megráztam a fejem. Azt hiszi, hogy majd a pénteki után önszántamból felmegyek a lakására? Na, még mit nem. – Miért nem? Talán nem érdekel, hogy mit miért tettem?

- De, de azt itt is el tudnád mondani. Nem kell azért elmenjek hozzád.

- Talán félsz eljönni hozzám? – tett egy lépést felém. – Miért? Nem szeretnéd, hogy megismétlődjön a pénteki smárolásunk?

- Nem, nem akarom, hogy megismétlődjön – vágtam rá azonnal, mire Jungkook az arcomba nevetett.

- Hát, én máshogy látom – vezette végig rajtam a lehető legfeltűnőbben a tekintetét. – Tudom, hogy te is pontosan annyira élvezted, mint én – ragadta meg az államat, majd az általa kreált sebre simított. – Mit mondtál a többieknek, honnan szerezted a sebed?

- Amikor leöntöttem magam, megijedtem és beharaptam az alsó ajkam.

- Cseles – suttogta. - De a tudat, hogy én voltam, egy kicsit jobban beindít.

- Na jó, te teljesen megőrültél – löktem el magamtól és a berohantam a suli épületébe, mert minél messzebb akartam kerülni Jungkooktól és a perverz megjegyzéseitől.

Igaz, hogy már csak két órám volt hátra, de egyiken sem tudtam a tananyagra figyelni, ugyanis megint csak is Jungkookon kattogtam. Nem értem, hogy hirtelen miért viselkedik így velem, amikor eddig teljes jól megvoltunk. Eddig nem emlegettük a bulit és az első csókunkat, de neki most fel kellett borítania ezt a rendszert, mert egyszerűen meghülyült. Utolsó órám után küldött egy üzenetet, hogy ő már otthon van és nagyon vár rám, én viszont azt írtam neki, hogy engem aztán várhat, nem fogok elmenni hozzá. Ezzel csak az volt a baj, hogy túlságosan kíváncsi voltam arra, hogy mit miért tett. A kíváncsiság nagy Úr, szokták mondani, én pedig pontosan ez miatt indultam el Jungkook lakása felé az enyém helyett.

Álltam Jungkookék panelháza előtt és idegesen doboltam a lábaimmal, ugyanis össze kellett gyűjtenem minden energiámat, hogy bemenjek a házába. Tudom, hogy rengetegszer voltam ott, de ez most sokkal másabb. Ha megint rám veti magát, akkor komolyan mondom, hogy meg fogom fojtani a fenébe.

- Meddig akarsz még ott ácsorogni? – kiáltott rám valaki, mire olyan szinten megijedtem, hogy majdnem összeestem. Felpillantottam a hang forrásába és nem lepődtem meg, amikor egy félmeztelen Jungkookkal találtam szemben magam, aki a második emeletről kiabált le nekem.

- Jó sokáig, csakhogy ne kelljen felmenjek hozzád! – vágtam vissza neki, mire elnevette magát.

- Na, gyere már, nyitom az ajtót! – mondta, azzal visszament a lakásba, én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében a vasajtóhoz sétáltam.

Nem lettem nyugodtabb, amikor beléptem a lécspőházba, viszont eszem ágában sem volt a liftet használni, mert az túl hamar felért volna a másodikra. Ezért inkább a lehető leglassabban felbaktattam két emeletet Jungkook lakásának bejárata előtt, megint megtorpantam. Nem tudom, hogy mikor jutottunk el oda, hogy félek a saját haverom lakásába bemenni, de jelenleg ez a fényes helyzet.

- Szia – tárta ki az ajtót Jungkook, mire magamra erőltettem egy apró mosolyt és visszaköszöntem neki. – Szerencsére nincsenek itthon a szüleim, szóval miénk az egész lakás.

- Remek – motyogtam, majd gyorsan levetettem magamról a cipőmet és követtem Jungkookot a szobájába.

- Kérsz valamit enni vagy inni? – kérdezte, én viszont csak minél hamarabb túl akartam lenni a beszélgetésünkön és eltűnni innen. – Hát, jó, te tudod – vonta meg a vállait.

- Szóval?

- Szóval? – kérdezett vissza, mire felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet. – Miért mondtad azt, hogy nincsenek női ügyeid?

- Mert nincsenek.

- Hogy ne lennének már? – nevettem fel. – Mindenki tudja, hogy csomó gimis lányt, hozol fel a szobádba, amikor a szüleid nincsenek itthon.

- Ezt mégis kitől hallottad?

- Ez egy tény, Jungkook, nem kell tagadnod – vontam meg a vállaimat. – Tudtommal barátok vagyunk, szóval nem értem, hogy miért nem vagy velem száz százalékban őszinte.

- Azt akarod, hogy őszinte legyek veled? – kérdezte, mire bólintottam egyet magabiztosan.

Ahelyett, hogy válaszolt volna bármit is, fogta magát és megindult felém. Szemeim hatalmasra tágultak és esélyem sem volt felpattanni az ágyáról, mert pillanatok alatt fölém mászott és fogságba ejtett. Két csuklómat összefogta a fejem két oldalán, így teljesen kiszolgáltatott helyzetben feküdtem alatta.

- Kibaszottul kívánlak, Jimin – mondta, majd végignyalt ajkain, a tekintetem pedig azonnal odatévedt és képtelen voltam elpillantani onnan. Tudtam, hogy meg fog csókolni, mert eddig akárhányszor benedvesítette ajkait, utána az következett. – Még sebesebbre akarom csókolni a kívánatos ajkaidat. Te is szeretnéd, igaz? – kérdezte.

Megráztam a fejemet, mire elmosolyodott és szorosabban fogta meg a két csuklómat. Ismét feltette nekem a kérdést, én pedig megint nemleges választ adtam neki, bár tekintetének köszönhetően majdnem igent mondtam, mert úgy nézett rám, mintha élve fel akarna falni. Nem azt mondom, hogy élveztem a pénteki csókunkat, de valamiért nem hagy nyugodni és nem tudom túltenni magam rajta. Még magamnak is féltem bevallani, de nagyobb hatást keltett bennem Jungkook egyetlen csókja, mint amikor Bree esetleg kiveri nekem.

Lerúgtam magamról Jungkookot, mert fejbe csapott a felismerés. Kibaszottul sikerült nagyobb hatást elérnie Jungkooknak, mint a saját barátnőmnek. Ez így kurvára nincsen jó és pontosan ezért nem történhet közöttünk többet soha semmi sem.

- Most meg hova mész? – kérdezte Jungkook, én viszont rá sem hederítettem, azon voltam, hogy minél gyorsabban magamra rángassam a cipőimet és elhúzzak innen. - Jimin! Álljál már meg, baszki! – ragadta meg a csuklómat és egy határozott mozdulattal a falnak nyomott.

- Engedj el, Jungkook! Nekem barátnőm van, nem csinálhatod ezt velem!

- Azt csinálok veled, amit csak szeretnék – simított végig arcom jobb oldalán. Elfordítottam a fejemet az ellenkező irányba, viszont ő ekkor kicsit erősebben megszorította az államat és mondhatni kényszerített arra, hogy ránézzek. – Azt csinálok veled, Jimin, amit akarok – suttogta, majd megszüntette közöttünk a távolságot és vadul az ajkaimra tapadt.

Természetesen először megint ellenkeztem, mert nem akartam vele csókolózni, egyszerűen abszurdnak találtam az egész helyzetet, de amint nyelvét átvezette a számba, feleslegesnek tartottam vele ellenkezni. Pontosan ugyanolyan szenvedéllyel csókolt, mint pénteken este, én pedig pontosan annyira adtam be neki a derekam, mint akkor. Jungkook egyszerűen tudta, hogy mire van szükségem, ahogyan azt is, hogy mennyire érzékeny a bőröm a nyakam jobb oldalán, a fülem alatt. Azonnal azt a pontot célozta meg, nekem pedig levegő után kellett kapkodjak, mert kezdett nagyon durván melegem lenni. Le akartam állítani, ugyanakkor azt akartam, hogy folytassa, mert ő valahogyan teljesen más volt, mint Bree.

- Mindig teljesen kikészítesz – motyogta, miközben egyre több helyen puszilgatott. – Nem Brittanyre van szükséged, hanem rám! Én meg tudom neked azt adni, amire ő sosem lesz képes!

- Elég! Jungkook! – szóltam rá és ma már másodjára löktem el magamtól. – Bree mindent meg tud nekem adni, amire csak vágyom! – mondtam, azzal kirohantam a lakásából és becsaptam magam után az ajtót.

Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, hogy többször majdnem el is estem, de nem érdekelt, minél hamarabb el akartam tűnni innen. Minél messzebb akartam lenni Jungkooktól, akinek teljesen elment az esze és faszságokat beszél. Még is mit ne tudna nekem megadni Bree, amit ő igen? Bree mindent meg tud nekem adni!

Nem is értem, hogy egyáltalán miért jöttem ma ide. Tudhattam volna, hogy Jungkook csak rám fog mászni, én pedig idióta módján hagyom magam. De nem tehetek róla, hogyha az egyik felem sóvárog érintései és perverz kijelentései után. Hiába vagyok tisztában azzal, hogy Jungkooknak elment az esze, attól még rohadtul bejön, amit csinál. Nehéz beismerni még magamnak is, de azt akarom, hogy újra megcsókoljon, méghozzá a lehető legszenvedélyesebben...