Jimin szemszög:

- Szerintetek ő egy tízes skálán mennyi? – csúsztatta az asztal közepére telefonját Taehyung egy féloldalas mosoly kíséretében.

- Nem eseteim a szőke csajok, szóval olyan hat – vágta rá azonnal Hoseok. – De azért azt be kell vallani, hogy jó mellei vannak.

- Nálam egy nyolcas. Nem tetszik, hogy nem tolja ki a fenekét. – csatlakozott be Yoongi is a beszélgetésbe, miután jól szemügyre vette a szőke modellt.

- Én jobban szeretem, ha egy lánynak látszik az arca a képen, szóval nem nyilatkozom – vonta meg vállait a mellettem ülő Jungkook.

- Ugyan már, haver, szerinted ezen a képen a csaj arca a lényeg? Ki tud egyáltalán arra koncentrálni, ha ilyen mellei és feneke van? – háborodott fel Taehyung, mire elnevettem magam, mert ezek szerint az egyik kedvenc modellét mutathatta meg nekünk, ezért is érintette ilyen mélyen Jungkook véleménye.

- Én tudok a plasztikáztatott mellei és feneke mellett az arcára figyelni – dőlt hátra székében fekete hajú barátom.

Hoseok, Yoongi és én minden erőnkkel azon voltunk, hogy visszatartsuk nevetésünket, mert eléggé vicces volt, hogy ezek ketten mindig összekapnak a legérdektelenebb dolgokon. Jelen esetben az volt a fő probléma, hogy Jungkook nincsen oda a nagy mellű és seggű nőkért, Taehyungnak viszont mondhatni zsánerei voltak a kiemelkedő idomokkal rendelkező nők.

- Jimin, neked mi a véleményed? – szakította félbe a srácok veszekedését Hoseok, mire megvontam vállaimat és rámondtam egy nyolcat, mert azért szívesen eltöltenék vele egy estét kettesben, de hosszabb távon nem tudnám elképzelni magam mellette.

- Na, látod, Jungkook! Minden normális, hangsúlyozom normális srácnak bejönnek a nagy mellek és a formás segg is! – tett még egy epés megjegyzést Taehyung, mert természetesen mindig övé az utolsó szó.

Jungkook csak megvonta a vállait és inkább nem is válaszolt a vele szembe ülőnek, amit bölcsnek tartottam, mert a vége az lett volna, hogy mindkettőt kizavarom a lakásból. Ezután Taehyung további modelleket mutatott, de a mellettem ülőt kihagyta a mókából, aki besértődött és inkább a telefonját nyomogatta órákig figyelmen kívül hagyva minket.

- Sziasztok! – lépett be a szobámba Bree egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Szia – villantottam ki a fogaimat és már fel is pattantam az asztalomtól, hogy szokásomhoz híven egy csókkal üdvözölhessem barátnőmet. – Mi a helyzet?

- Nem sok. Most jövök a reptérről éppen és már most felbasztak az emberek. – sóhajtott fel, majd levágódott az ágyamra.

- Miért? Egyikük sem akart felszedni vagy miért? – nevette el magát Hoseok, mire a lehető legcsúnyábban néztem rá, ugyanis nem szerettem, ha a szórakoznak a barátnőmmel.

- Ó, édesem, ha tudnád, hányan kérték el a számomat, akkor tátott szájjal fordulnál le a székről! – forgatta meg Bree a szemeit. – De, mivel én Jimint szeretem és a barátom, így mindenkit elküldtem a halál faszába – pislogott nagyokat, amint rám emelte a tekintét.

- Szerencséd – nyújtottam ki a nyelvemet, majd leültem mellé az ágyra.

- Na, amíg ti enyelegtek, addig mi elemezzük tovább a jó seggű és mellű nőket – csapta össze tenyereit Taehyung, majd a többiek örömére telefonját kezdte lapozgatni újabb modellek után kutatva.

- Miért voltál amúgy reptéren? – kérdeztem barátnőmtől, amikor a többiek már túlságosan el voltak foglalva, hogy ránk figyeljenek.

- Nem mondtam? – ráncolta össze szemöldökeit. – Bianca ma hazautazott Los Angelesből és itt lesz egy hétig. Most landolt a gépe, én meg elmentem érte, mert senki sem ért rá.

- Nem, nem említetted. Akkor hanyagolni fogsz egy hétig, mi?

- Nem foglak hanyagolni. Mivel még egyszer sem találkoztatok, ezért mindenképp szeretne megismerni téged. Ma estére van terved? Megígértem, hogy elmegyek vele koreai kaját enni, mert még sosem evett. – kérdezte, mire elhúztam a számat, ugyanis estére ivást terveztünk a srácokkal.

- Az az igazság, hogy... – motyogtam, viszont látva arcát, egyből meggondoltam magam és eszem ágában sem volt lekoppintani őt, mert tudom, mennyire fontos neki, hogy a családja kedveljen engem. – Nincsen semmi tervem estére. Mikorra beszélted meg vele a találkozót?

- Nem beszéltem meg vele semmit, mert először veled akartam megbeszélni.

- Hogy is hívják? Majd én írok neki messengeren, legalább le tudja csekkolni a képeimet, mielőtt élőben is látna. – vettem kezembe a telefonomat, majd megnyitottam a facebookot, hogy megkereshessem Bree unokanővérét.

- Bianca Kang néven van fent – mondta, mire bólintottam egy aprót és már rá is kattintottam a kidobott profilok közül az elsőre.

- Fehér szalmakalapban áll egy hatalmas szikla tetején? – pillantottam barátnőmre, aki csak helyeslően bólogatott. – Oké, akkor meg van.

- Halljátok, szerintem én megyek – szólalt meg Jungkook csak úgy a semmiből, mire minden szem rászegeződött.

- Miért? Ilyen hamar? De még nem is vette kezdetét az ivós, kanos buli – csodálkozott Yoongi, mire megköszörültem a torkomat.

- Az az igazság, hogy lehet el kellene napoljuk az ivást máskorra, mert nekem is el kell menjek hamarosan.

- Most komoly? – csattant fel Hoseok. – Tök jó, hogy amúgy ezt szervezgettük már hétfő óta.

- Nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Majd iszunk következő hétvégén – vontam meg a vállaimat.

- Hát, az kurva jó – forgatta meg a szemeit Taehyung, majd fel is pattant a székéről. – Gyertek, srácok, akkor menjünk mi is – pillantott Yoongira és Hoseokra.

- Tényleg sajnálom – motyogtam, de úgy tűnt, hogy Jungkook kivételével mindenki besértődött rám.

A három jómadár hamarabb távozott, mint Jungkook, pedig ő jelentette be elsőnek, hogy elmegy. Igazából nem hatott meg az idióták hirtelen távozása, de azért nem erre a reakcióra számítottam tőlük. Még csak el sem mondhattam nekik, hogy miért nem érek ma este rá, egyszerűen csak fogták magukat és elmentek. Néha úgy érzem, hogy a kis társaságunkból egyedül Jungkook és én vagyunk agyi szinten is tizennyolcak, a többiek magakadtak olyan tizenkét évnél.

- Miért nem érsz rá amúgy este? – kérdezte Jungkook a lakásom előtt, mielőtt még ő is hazament volna.

- Breevel randizni megyünk – mondtam, mire bólintott egy aprót.

- Akkor érezzétek jól magatokat – villantotta ki fogait.

- Köszi. De amúgy neked mi ennyire sietős?

- Randim lesz nekem is – mondta egy pimasz mosoly kíséretében.

- Na, akkor még jó, hogy elmarad a mai ivászat.

- Hát, igen. Na, de megyek, mert alig egy órám van elkészülni. – intett egyet, mire utána kiáltottam, hogy érezze jól magát és remélem, jól alakul majd az estéje.

- Biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobban fog alakulni – válaszolta, mielőtt még beszállhatott volna a liftbe.

Na, nem tudtam, hogy Jungkook mostanában randizik. Akárhányszor rákérdeztem, ő mindig lerázott és nem volt hajlandó beavatni a magánéletébe, ami kissé rosszul eset, mert ő nagyjából mindent tud rólam. Már majdnem öt éve ismerjük egymást, ez az öt év alatt pedig annyi mindenen mentünk már keresztül, hogy sokszor szarul esett, amiért nem mondja el nekem a csajos ügyeit. Bezzeg ő még arról is tud, hogy hogyan szedtem fel Breet. Na, majd holnap jól kifaggatom a ma esti randijáról, aminek a vége remélem pozitív lesz.

- Te még haza akarsz ugrani, mielőtt megyünk? – kérdeztem barátnőmet, miután visszaértem a szobámba.

- Szerinted ilyen csöves szettben akarok étterembe menni? – kérdezte és úgy nézett rám, mintha a világ legnagyobb faszságát tettem volna fel kérdésnek.

- Gondolom nem – forgattam meg a szemeimet. – Akkor várj meg itt, mert gyorsan lezuhanyozok és kezdek valamit a hajammal.

- Jó, de siess mert alig egy óránk van.

- Bízz bennem, baba – nyomtam egy puszit a szájára, majd amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe rohantam, mert hiába készülök el én öt perc alatt, Breenek szüksége van legalább háromnegyed órára.

Biancaval a találkozó fél nyolcra volt megbeszélve, mi pedig hét előtt öt perccel érkeztünk csak meg a barátnőm lakására. Komolyan mondom, hogy én sokkal hamarabb elkészültem volna, de Bree ragaszkodott ahhoz, hogy kivasalja az ingemet indulás előtt, így egy negyed órát simán vesztettünk miatta. Tudtam, hogy nem érünk oda a megbeszélt időpontra, ezért írtam Biancanak, hogy várjon meg minket nyugodtan a barátnőm által kiválasztott étteremben, menni fogunk, csak egy kicsit késünk. Vicces, de ha Breevel megyek valahova mindig kések, amikor viszont egyedül, akkor halál pontos szoktam lenni. Ilyen rossz hatással van rám a félig nyugati énje...

Fél nyolckor hagytuk el Bree otthonát, de valamilyen csoda folytán csak negyed órát késtünk, ami azért nem olyan sok, mint amilyenre én számítottam. Pedig még a létező összes piros lámpát is sikerült kifognunk, illetve azokat a tipikus sofőröket, akik harmincnál többel egyszerűen nem mernek menni.

- Amúgy tud koreaiul? – kérdeztem barátnőmet, miután kiszálltunk a kocsimból, egy viszonylag normális parkoló találása után.

- Nem azt mondom, hogy tökéletes, de azért tud. Velem például mindig koreaiul beszél gyakorlásképp és ha jól tudom, akkor az anyjával is. – mondta, mire bólintottam egy aprót.

- Most megnyugodtam, mert ezek szerint nem kell bevessem a perfekt angoltudásom – motyogtam, majd összekulcsoltam ujjainkat. Bree elnevette magát, ugyanis tisztában volt azzal, hogy mennyire szar az angolom... Ugyanis előszeretettel veszekedett velem angolul, mert tudta, nem értek belőle nagyjából egy mukkot sem.

Udvariasan magam elé engedtem Breet, így először ő lépett be a bejárati ajtón. Megtorpant, így sikeresen nekimentem, mert én még azzal voltam elfoglalva, hogy becsukjam magunk után az ajtót, ami egy kézzel elég nehezen ment.

- Jungkook? – kérdezte Bree döbbenten, mire összeráncoltam a szemöldökeimet és barátnőm válla felett keresni kezdtem az említett fiút, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg ugyanarra a Jungkookról beszélünk-e.

- Ez meg mit keres itt? – csúszott ki a számon a rendkívül intelligens kérdés, amikor kiszúrtam az egyik asztalnál.

- Egyáltalán honnan ismeri Biancat? – utalt a mellette ülő unokanővérére, aki alig pár órája érkezett csak meg Szöulba.

- Hát, én nem tudom – motyogtam még mindig sokkos állapotban, ugyanis amikor azt mondta nekem, hogy randija lesz, még csak eszembe sem jutott, hogy esetleg pont barátnőm unokatesójával, méghozzá pont ma este.