-Beülhetek a Télapó ölébe?-kérdezte Móni Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.
-Vert már pofán krampusz?-kérdezett vissza Kinga reflexből.

Borrel intett nekünk, aztán kiment a termünkből. Éppen jókor, mert ahogy becsukta maga mögött az ajtót, vad szaloncukor dobálózás kezdődött: aki még nem ette meg, az hajigálta. Az üres papírok sem vesztek kárba, merthogy Ricsi raszta hajába dobálták, aki így magára vállalta a karácsonyfa szerepét.

-Itt a Mikulás! - közölte Zsolti. Dave megdobta egy tollal. -Na, így nem kapsz ajándékot - csóválta a fejét, aztán Robi letépe a szakállát. Eközben én lesugtam Virágnak az eredményt, úgyhogy sebesen firkálta a táblára. -Nem érünk rá egész nap - szólt közbe Gazdag. - Már megyünk is - léptem el Virág mellől. Egész jó kis felelete lett. Na, mindegy Kitettem az asztalokra egy-egy csoki Mikulást, aztán, amikor Andris leharapta a fejét és felém köpte, gondoltam, ideje távozni. -Bernáth, ne gusztustalankodj! formedt rá Gazdag. - A japán gyerekekhez is jön a Télapó - vigyorgon Zsolti Macura, aki annyira röhögöt, hogy leesett a székről. Így kívülállóként nézve, valóban ilyen egy matekoránk? Te jó ég!