– Uram, aláírná ezt? Az egyik családi szobában eltört lámpáról a nyilatkozat, miszerint az önök társaságának tagja, nevezetesen Bogyó úr tette.
– Bogyó úr, mi? Hát én beszarok – firkantotta alá a nevét Körte idegesen.

Milyen barátok vagytok ti? – háborodtam fel.
– A fogadás óta szegények – vágta rá kapásból.

– Na, ha már így ilyen szépen meg tudtunk beszélni mindent, van még egy jó hírem – csigázta fel a társaságot.
– Még egy? Mi volt az első? – suttogta Evelin a fejét kapkodva.

Haver, ez most nem a legmegfelelőbb pillanat – mondta.
– Jó, de lehet ezt normálisan is közölni! – szólt sértetten. – Fel is idegesítettem magam – meredt körbe értetlenül. – Most nem is sétálni, hanem futni fogok – határozta el, és megbántva megfordult, majd otthagyott minket.