~  Jeon Jungkook szemszöge ~

Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, egyformán eltűnt napok, és a múlt törmeléke kegyetlenül leülepedik az emberre. 

Amióta rácsaptam Taehyungra az ajtót,egyszerre kerestem és löktem el.. 
Őszintén talán eltávolodtunk,már amennyire lehetett.
Mindenesetre pillantása szokás szerint perzselte hátam,hisz minden órán előtte ültem. Ami pedig néha teljesen elkeserített hogy az a tekintet mintha elhalványult volna felém,és másfelé vette volna az irányt.

Ugyan Kook.. Mire számítottál? A hülye kis felfogásoddal majd téged fog majd hajkurászni? 

Mert igen,nem tagadom. A figyelmére hihetetlenül szükségem van..vagyis lenne de így...egyre csak elhagyatottabbnak éreztem magam. 

Az osztály hangos moraja zökkentett ki a gondolat menetemből,majd a padomnál támaszkodó Hoseok.

- Na kicsi Jeon... Jött pár új kötet a könyvtárba,segíthetnél betürendbe rakni. 
Lökte el oldalát padomtól,majd zsebébe csúsztatta ujjait,miközben barátságos mosolyt festett fel ajkaira.

- Végülis..Jobb dolgom úgy sincs.
Egyeztem bele kissé lelkesen és már áltam is volna fel..Ha a mögöttem ülő,vissza nem rugja alám a széket. Megszeppenve huppantam vissza,és kaptam hátra a fejem.

- De. Nagyon is van jobb dolga. 

- Ohh...elis felejtettem hogy együtt vagytok.
Nevetett fel Hoseok majd megvonta vállát,és nyugodtan sétált ki a teremből. Komolyan..ez a srác a mosolyovál gyilkol. Egy igazi boldogság bomba. De akkor sem vagyunk együtt. Igaz erre valahogy egyikünk nem sem volt kedve rácáfolni... Taehyung szerintem nem is akart volna.

- " Kicsi Jeon ".. Anyád.
Mormogta Taehyung én pedig meredten fordultam előre.

Féltékeny. 

Figyel rám.. HAHA!!

- Hoseok nem is olyan rossz srác.. Sőt egész..
Kezdtem bele hirtelen,tőlem nem ismert lelkesedéssel,mire a hátam mögött ülő,kissé hangosan szuszogva dőlt előre. 

- Egész mi? Mi van felcsúszott a farka?!
Csattant fel szeszélyes de halk hangsúllyal. 

Magamba tartottam vigyorom és kissé álmodozva pillantottam az ajtó felé,ahol a vidámság bomba nem rég kilépett. 

- És ha igen?
Kérdeztem öntelt mosollyal,továbbra is húzva az agyát. 
Tűrtöztetve hunyta le szemét,majd fújta ki a levegőt.

- Jungkook... jó én most elszívok egy cigit.
Ált fel kissé megszédülve majd a zsebébe kutakodva sietett ki az udvarra.

Ööö...uupsz? 

***

- Most mi bajod lett?
Néztem fel rá,kissé értetlenül. Ilyen keserű reagciója még sosem volt.

Fejét oldalra döntötte majd elpöckölve a cigi csikket,közelebb lépett hozzám. Tekintete egyszerre volt forró és jéghideg. 

- Hoseok tud ilyet?
Kérdezte hűvösen,majd csuklóimat megragadva,a falhoz lökött,így háttal neki. Homlokom a hideg iskola falának döntöttem és kissé megszeppenve igyekeztem megfordulni,sikertelenül,ugyanis csuklóim szokás szerint egy kézzel fejem felett tartva,nem engedett sem az ő általa rám kényszerített pozícióbol,sem a szoritásából.

- Taehyung.. 

- Fogd be.
Dörzsölődött hozzám hátulról,és finoman szuszogott nyakhajlatomba. Kezdődik...
Míg jobb keze,a szorításommal volt elfoglalva,bal keze előre csúszott,enyhén kockás,hasamra,s körmeit belemélyesztve a meleg bőrbe,egészen mellkasomig "karmolt" fel.
Nem kellett neki sok,eregcióját máris éreztem,hisz erőteljesen préselte nekem,duzzadó férfiasságát. 
Mindig ezt csinálja...nem képes megnyugodni. Ezzel taszít el..

- Én csak a figyelmed akartam.. 
Dünnyögtem kissé fájdalmas nyögéssel mire mérgesen mordult fel,majd térdeire ereszkedve,zaklatottan ejtette előre fejét.

Mindig megtud lepni. MINDIG.

 Azonnal megfordultam és hagytam hogy fejét combomra dönthesse.

- Megölsz... Jeon Jungkook teljesen kikészítesz. Én figyelni akarok rád,kisajátítani,szeretni de nem engeded baszki. Helyette mit csinálsz? Hagyod hogy Hoseok hivogasson,mindezt a szemem láttára,nekem hülyének pedig csak most esik le hogy ez az egész mire ment ki ...

Hadarta el szomorúan mire lassan de végül barna tincseibe süllyesztettem ujjbegyeim,hátha egy kicsit megnyugszik. 

- Igen,élveztem hogy féltékeny vagy...végre megint figyeltél rám.. 
Vallottam be nehezen mire kissé elveszetten pillantott fel rám.

- Szeretsz???

Tette fel a kérdést én pedig nagyot nyeltem. 

- Nem Taehyung. Nem szeretlek.

***
Csak az a tekintet jár a fejemben.. ahogy mondhatni vissza utasítottam azt a kérlelő elveszett szempárt,miközben tudom hogy az érzéseim nem mindenképp szimpla osztálytársi viszonyra hajlanak. 

Épp a tornasorból figyeltem ahogy Tae azt tisztázza hogy miért hiányos a tesi felszerelése. Ahogy feltürte fekete felsőjét,fején azzal a hülye anyaggal a fején,ami olyan kurva jól ált neki. Erős kezei dagadtak az erektől, szét nyíló ajkait,a fel-le járkáló almacsutkáját,úgy figyeltem mintha csak alig várnám hogy hozzá érhessek.. Feszülő övét,majd azt a neveletlen,erőszakos arcát is feltérképeztem.

Annyira rohadtul az esetem...

Ekkor azonban Tae arca rám szegeződött és megnyerő vigyor csusszant arcára,miután leesett neki hogy őt bámulom. 

Tényleg az ese...

Mi a ... NEM. ÉN ILYET NEM MONDANÉK!!!

Habár magam előtt nem kell tagadnom.. Imponál nekem az egész srác,ahogy az,az erős de mégis annyira gyermekdeden elveszett jelleme is. 

A bemelegítésnél azonban feltünt hogy Tae pár méterrel mögöttem foglalt helyet. Így hajolgatásnál kissé kellemetlen volt,amikor átnézve lábaim mögött, kikerekedett perverz bambulással nedvesítette be ajkait. 

Kezdem magam úgy érezni mint a National geographic-on a párzás időszakban lévő bogarak. Azok is így kerülgetik egymást vagy mi.. Na jó ez még tőlem is gáz volt.

Mindenesetre az óra gyorsan elment,köszönhetően a hülye gondolataimnak,és annak hogy a tanár hamarabb elengedett minket. Igaz nekem kellett vissza raknom a kosárlabdákat a helyükre,így arra számítottam egyedül maradok az öltözőben. 

De természetesen Taehyung szokás szerint áthúzta a számításaim.

- Jó a segged.

- Igen,Hoseok is mondta.
Jegyeztem meg vigyorogva,mire Tae arca az agyfasz minden skáláját felmutatva,végül sóhajtva nevetett fel. 

- Te aztán tudod hogy kell húzni az agyam..

- Lehet. 
Sütöttem le szemeim,kissé elgondolkodva. Ő is és én is tudtuk mire megy ki ez a játék.

Egymásra. 

- Holnap ott aludhatnál nálam. Rég beszéltünk..kicsit mintha eltávolodtunk volna. 

- Abból ugyse beszélgetés lenne...meg amúgy is. Nem azért aludnék ott mert egyszerü haverok vagyunk.

Pillantottam rá,ő pedig immár lassan lépett felém. Mintha csak félne hogy megint elakarom taszítani őt.

- Én nem akarok a haverod lenni...én a szeretőd akarok lenni. Ha pedig szabad utat engedek az önzőségemnek, a birtoklód.

Őszinték voltunk,túlságosan is őszinték és vágyakozók. Finoman ajkaimra hajolt én pedig,megsem várva amíg ő kezdeményez megtettem az első lépést,felé... 
Lassan ízlelgettük egymást,és ebben az óvatos keringőben nem volt feszültség,csak túlcsorduló érzelmek.

Ő nem fél hogy összetör...

Én pedig nem félek hogy ez az egész csak pillanatnyi szikra,ami ha elmúlik csak egy csúf folt lesz. Lassan vált el tőlem,és figyelte ahogy kissé pihegve hajtom le fejem

- Megkérdezem újra...

Kezdett volna bele de nem hagytam,hisz már a kérdést is tudtam. 

- Talán.

- Ahhh...Megölsz.
Nyűglődött de éreztem hangján hogy kissé megkönnyebbült. 

Mindketten tudjuk az igazságot. 

És aki az igazságot semmiképp nem akarja elfogadni az én vagyok...

Mert félek. De elkell fogadnom hogy jobban szeretném Őt mintsem félni.