Jimin a pultra könyökölt, és megtámasztotta a fejét. Már a sokadik poharat töltötte magába, amikor végre, mindene nehezedni kezdett. Fiatalkori kicsapongásainak köszönhetően, nehezen érezte meg az alkohol bódító hatásait. Most ajkaira lusta mosoly szökött. Orrát egy kellemes, édes, füstös illat csapta meg. Ismerős volt, még is ismeretlen. Egy formás férfi állt háttal neki, és komoly beszélgetést folytatott telefonon, miközben nagyokat kortyolt italából, és szívott cigarettájából.

- Tudod, egy ilyen dögös pasit le kéne tartóztatnom. - szólalt meg, miután alaposan végig mérte. - Veszélyes a hölgyek szívének, ha szabadon garázdálkodik. - mondta hatalmas vigyorral az arcán. Hangleejtésén érződött, hogy nincs teljesen tudatában annak, milyen kacéran viselkedik. A férfi lassan felé fordult, ekkor döbbent rá, hogy kivel van dolga. 

Jungkook kikapcsolódni, és tárgyalni jött a klubba. De amint meglátta a szőke férfit, tervei megváltoztak. 

- Na, már csak te hiányoztál... - sóhajtotta Jimin, ahogy felismerte kivel van dolga.

- Szóval, szerinted, veszélyesen dögös vagyok? - kérdezte megemelve egyik szemöldökét.

- Hagyjuk. - itta ki a poharát a nyomozó, és az asztalra csapta. Kabátját magára terítette, és lendületesen felállt. Ám a sok vodka ereje visszanyomta. Muszáj volt sokat innia, addig, amíg gondolatai annyira össze nem zavarodtak, hogy elfelejtette az újra, és újra érzelmeit megbolygató csókot. Akárhányszor Jungkook forró ajkait érezte magán, rengeteg kétségbeejtő gondolat szállta meg. Az, hogy a férfi ilyen hirtelen megjelent nem segített, csak rontott a helyzeten.

- Óvatosan, még a végén megsérülsz. Aztán, akkor nem lesz szívem bántani téged. - vigyorgott megtartva az ingatag férfit. Tetszett neki ez a helyzet. A nyomozó vonzódott hozzá, le se tagadhatta. Sötét szemei ajkain csüngtek, és arcán apró, piros foltok jelentek meg. Vágyai annyira egyértelműek voltak, hogy Kook úgy érezte, szinte túl könnyű dolga van. Ettől pedig játszani támadt kedve. Finoman közelebb hajolt a bájos archoz. Ujját óvatosan végig húzta a vastag ajkakon, amik az érintésre finoman szétnyíltak. Jimin tekintete ködös, és tüzes volt egyszerre. A maffiavezér, teljesen a vonzereje alá vonta őt. Képtelen volt szabadulni saját vágyai csapdájából. - Olyanokat tennék veled, amitől örökre velem akarnál maradni. - suttogta szinte az ajkaikat összeérintve, de hirtelen inkább eltávolodott, és ismét cigarettájába szívott. Alaposan végignézett a szétcsúszott, szinte gyönyörért esdeklő testen. - Pont olyan könnyen kapható vagy, mint régen. - morogta fagyosan. Jimin agya lassan tért magához az epekedésből. Óvatosan felállt, a pultba kapaszkodva, és sóhajtva indult az ajtó felé.

- Legyél büszke, hogy egy részeg férfi vágyát felébresztetted. Igazán nagy teljesítmény egy magadfajta söpredéknek. - mondta hátra se nézve. Kook idegei megfeszültek, és a szőke mögé lépett. Kezét hátra feszítve húzta magához, és nyakát körbe fogta erős ujjaival. Testük egymásnak feszült, így kezdődő merevedése a nyomozó fenekéhez simult. Az érzésbe mindketten belesóhajtottak, ami még dühösebbé tette őket.

- Meg is ölhetnélek. Mondj egy okot, miért ne tegyem? - kérdezte, orrát a szőke tincsek közé bújtatva.

- Mert, még ilyen állapotban is félkézzel elverlek. - sziszegte Jimin, és egy hirtelen mozdulattal kiszabadult a szoros fogságból, majd keményen Kook bordái közé térdelt. A barna abban a pillanatban összegörnyedt, és érezte a szorító, fullasztó érzést, ami a bordája törését jelezte. Vége volt. Ha minden akaratát összeszedte volna, akkor sem kerekedhetne már a nyomozó fölé a harcban. - Nem vagyunk egy szinten, édes. - indult tovább bizonytalan lépésekkel, ami még szánalmasabbá tette a maffiavezér helyzetét. Nem tehetett mást, fel kellett hívnia Namjoont.

***

Lassan világosodni kezdett, mire Kook felébredt, a fájdalom csillapító okozta kómából. Az orvos ellátta amennyire lehetett. 

Namjoon az ablaknál állt, és csendben kémlelte a kertet. Ahogy Jungkook egyenletes légzése megszűnt, és mocorgást hallott, lassan megfordult.

- Elárulod végre, hogy mi történt? - kérdezte túl nyugodt hangon.

- Csak baleset volt. - mondta társa, oldalára szorítva kezét.

- Aha, egy baleset, aminek a neve Park Jimin? Ne hazudj nekem! - lépett közelebb, feszültebb hangon. - Még egyszer megkérdezem, mi történt?

- Áj.. Jól van. Jiminnel összefutottam az északi bárban. Nagyon túl volt töltve. Gondoltam picit szórakozom. Hátha megtudom mi a gyengéje. Sajnos rosszul sült el. Felhúzott, és elfajultak a dolgok. 

- Tudod mi a legnagyobb baj? Hogy miközben az ő gyengéjét keresed, nem veszed észre, azt, hogy a saját gyengeséged ő maga. - simította végig a csapzott tincseket.

- Ez badarság. - ült fel idegesen a barna, de meg is bánta, mert oldalába élesen bele nyilallt a fájdalom.

- Rendben, ez esetben, semmi baj. Tae napok óta a nyomában van. Megmondom neki, hogy hozza elénk. Ideje, hogy móresre tanítsd a kis nyomozód. - nyomott egy pisztolyt társa kezébe a maffiafőnök. Jungkook mereven a fekete fémre emelte szemeit, majd bólintott. 

Nam elégedetten hagyta magára társát. Úgy érezte, Jungkook helyesen fog cselekedni. Érzéseinek árnyéka, már hosszú évek óta üldözte barátját. Ő legalább már szembe nézett vele. Szembenézett azzal, hogy olyan férfi, soha többet nem lesz az életében, mint amilyen Jimin volt.

Taere sokat kellett várni. Jungkook már kezdte kétségbe vonni a férfi képességeit, amikor hangosan kicsapódott a villa bejárati ajtaja. A kék hajú rengeteg látható, és esetlen mozgásából kikövetkeztethető, belső sérüléssel, szinte átesve a küszöbön, megérkezett. Mögötte három hatalmas izomagy kullogott, hasonló állapotban, közre fogva, a szinte sértetlen szőke nyomozót. V a maradék önbecsülését összekaparva, rángatta maga után a villa hatalmas szobáin keresztül, a bilincsbe vert kezű Jimint. Egy szép faragott, bársonyszékbe ültette, és elégedetten mosolyogva kötözte kezeit a szék karfájához.

- Pillangó csalódást okozol. - mondta halkan, de a hatalmas márvány szobába, így is visszhangzott minden szó. - Azt hittem, sokkal nagyobb erőfeszítésbe fog kerülni, mire elkaplak. - Jimin eddig közömbös tekintete élesen rávillant, és szinte fogságba zárta a kék hajú szemeit. 

- Ennél jobban? Megakartál halni, vagy mi? Amúgy meg miért nehezíteném meg a dolgod, ha mindent terv szerint alakul? - kérdezte visszafogott mosollyal. V döbbenten távolodott el a szőke nyomozótól, és idegesen pillantott az épp felé közeledő Jungkookra.

- Főnök... - lépett elé. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Szerintem tervez valamit. - mondta, de a maffiavezér rá se hederített, csak még jobban megközelítette a foglyot.

- Neked, kuss a neved! Órák óta várunk, már azt hittem, hogy elárultál... - mondta szemügyre véve, a férfi zúzódásokkal teli arcát. Jiminre emelte haragos barna szemeit, majd keményen behúzott neki. A nyomozó rezzenéstelenül tűrte a fájdalmat, de nem hagyta szónélkül.

- Megütöttél egy hivatali személyt. - mondta kicsit megmozgatva az álkapcsát.

- Tudhatnád, hogy nem szeretem, ha bántják ami az enyém! - sziszegte feszülten, majd Taehyung sérült álla alá nyúlt, és közelebb húzta. - Jól vagy? - kérdezte, hízelgően kedves hangon. A kék hajú pontosan tudta, mire megy ki a játék. Jungkook féltékennyé akarta tenni Jimint, és ahogy szeme sarkából látta sikerrel járt.

- Igen. Csak elfáradtam, ha nincs itt rám szükséged, akkor lepihennék. - lépett hátrébb, mikor kezdte feszélyezni a főnöke közelsége. Jungkook komoly arccal bólintott, majd egy széket húzott Jimin elé, és kényelmesen helyet foglalt rajta. Ujjai között forgatta pisztolyát, miközben egy pillanatra se vette le a szemét, a nyomozó sértődött tekintetéről.

- Van valakid? - kérdezte megszakítva a hosszú csendet.

- Biztos vagyok benne, hogy van egy nagyon alapos aktád rólam. Ha annyira érdekel, nézd meg. - rántotta meg a vállát.

- Csakhogy én téged kérdeztelek. - mondta huncut mosollyal az ajkain, amitől a nyomozó szíve, rögtön gyorsabban kezdett verni.

- Nincs. - válaszolta pókerarccal Jimin. A maffiafőnök előre dőlt a székében, és óvatosan ismét végig simított, a vastag, rózsaszín szájon, pont, mint legutóbbi találkozásukkor. Imádta a nyomozó minden porcikáját.

- Akkor miért akarsz távol maradni tőlem? - kérdezte ujját finoman becsúsztatva a puha ajkak közé. Csodás, és izgató volt már csak a látvány is. Az érzés, pedig farok bizsergetően hatott rá. A szőke elhúzódott. Szemei még mindig fagyosak voltak, semmit nem árultak el forró érzéseiről, amik belül szét feszítették.

- Mit akarsz tőlem? Gondolom nem egy megkésett párterápia miatt raboltattál el. - fordította el elutasítóan a fejét.

- Nem. Ismét alkut ajánlok neked, egy visszautasíthatatlant. - húzta végig pisztolyát a vékony, selymes bőrű nyakon. Jimin azonnal libabőrös lett, ami Kookot meglepte. Nem tűnt olyan alkatnak, akit ilyen veszélyes játékok izgalomba hoznak. - Itt maradsz mellettem. A jobb kezem leszel, ahogy annak lennie kellene. Elfelejted ezt a nyomozósdi hóbortot, ami miatt elhagytál. Cserébe én, mindent elfelejtek neked, úgy teszek, mintha ez a sok év, meg sem történt volna. Ha pedig, ez még nem lenne elég nagy lelkű tőlem, akkor elfelejtem, azt is, hogy Hoseoknak, milyen helyes családja van, és visszahívom az emberem, aki lépte nyomon követi őket. - dőlt hátra kihívón mosolyogva.

- Mi lesz, ha elutasítom? - kérdezte továbbra is dacos tekintettel a szőke.

- Előbb felhívom az emberem, hogy végezzen a barátocskád terhes feleségével, aztán kicsit megkínozlak, megerőszakollak, végül megöllek. - komorodott el Jungkook. 

- Nem bírnék melletted maradni. - jelentette ki Jimin, amire megfagyott köztük a levegő. - Gyűlöllek Jungkook. Gyűlölöm azt aki lettél, és magamat, hogy ezzé tettelek. Az a minimális vonzalom, amit érzek irántad, csak az árnyékodnak szól. Annak aki egyszer voltál, nem pedig ennek a pszichopatának, aki most vagy. Ha bele is mennék ebbe az egyességbe, akkor se lennék a jobb kezed, azt pedig végképp ne várd tőlem, hogy úgy tegyek, mintha egy másik ember lennél. Túl sokat kérsz... - préselte össze az ajkait feszülten. Kook csendben figyelte, a szőke minimális, elrejtőzni vágyó arcmimikáját, majd bólintott.

- Rendben, akkor csak egy éjszaka. Egy éjszakát kérek, és hogy lépj le. Hagyd békén a maffiát. Ez túl mutat rajtatok. Bármikor megölhetnénk titeket, csak a közös múltunk miatt nem tettük eddig. Ne adj okot! - rázta meg fenyegetően a kezét. - Velem töltesz egy éjszakát a Hosoek családért, és abbahagyod a nyomozást utánunk a saját életedért. - Jimin, szinte rezzenéstelenül ült percekig, majd hosszan kifújta a levegőt.

- Nem igazán hagysz más választást. - mondta egykedvűen. - Rendben, de egy pillanatig sem leszek kezes bárány. - emelte fel a hangját. Jungkook most másodszor látott a szemében, tiszta érzelmet, ez pedig a félelem volt. Jimin félt, de a maffiafőnök nem tudta beazonosítani mitől. - És rakd már el azt a pisztolyt, ne fenyegess többet vele.

- Ne aggódj megszoktam, hogy a partnerem ellenáll. Taehyungot is, mindig úgy kell betörni. - legyintett, pisztolyát övébe dugva.

- Tessék? - kérdezte döbbenten Jimin.

- Ez nem érdekes, most már csak te vagy az érdekes. - támaszkodott meg a faragottfa bársonyszék karfáján. Arcuk veszélyesen közel volt, és a szőkének most nem volt hová menekülnie. - Adj egy csókot, pecsétként a szerződésünkre. - mondta kacéran mosolyogva. Jimin pissze orrát összeráncolta, de végül, óvatosan Kook szájára helyezte párnázott ajkait, és finoman mozgatni kezdte. Hazudhatott volna, hogy nem élvezte, de az érintéstől zsibbadt a szája, és kellemes izgalom futott végig a gerincén. Épp emiatt a csók hosszúra, és szenvedélyesre sikerült. Bosszantó, és zavarba ejtő érzés volt ezután a maffiavezérre nézni. - Ne pironkodj itt nekem, mert attól bevadulok. - szorította meg finoman Jimin combját. Belül, majd szétvetette az öröm, hogy végre ismét megkaphatja a nyomozót.

- Ezesetben, Jeon Jungkook, le van tartóztatva. - mosolyodott el gonoszan Jimin. Kook értetlenül nézett a férfire. - Épp elég közvetlen bizonyítékot szolgáltattál nekem, ahhoz, hogy lecsukhassalak, és elég bizonyítékom van, hogy egy életre bent tartsalak.

- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül a maffiavezér, ekkor azonban a villa ajtaja betört, és vagy két tucat kommandós lepte el a házat.

- Tudod, be voltam drótozva, édes... - mondta széles mosollyal az ajkain.

- Te szemét, áruló! - üvöltötte Kook, miközben bilincs kattant, izmos csuklóján.

Sziasztok! Elnézést kérek mindenkitől, aki várta a folytatást. Sajnos tanulmányi ügyeim távol tartottak, és tartanak az írástól, de igyekszem minél előbb hozni a fejezeteket. Addig is türelmeteket kérem, még négy hétig tart ez az időszak, utána pedig rengeteg időm lesz. Még az is lehet, hogy naponta lesz frissítés. 😉😊💕