Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást!

Luna szemszöge:

Elkeseredetten zárom be magam utána az ajtót. Árnyék az ágyon fekve néz rám. Én csak intek neki, hogy maradjon. Éjjeliszekrényemhez sétálok és, rádobom a nevelő apám írt levelet. Legszívesebben el se mennék a bálra, amit a levélben ír. Minek ünnepeljek meg egy olyan napot, amit utálok? Főleg, úgy hogy a többi meghívott csak azért vesz részt, hogy a mészárlás túlélését ünnepeljék. Halk kopogás zökkent ki a gondolataimból.

- Angel vagyok. Bejöhetek? – kérdezi lágyan.

- Gyere nyugodtan! – invitálom be. Közben a ruhásszekrényem elé sétálok, aminek az ajtóit ki is tárom. Hallom, hogy Angie lenyomja a kilincset és belép a helységbe, maga után zárja az ajtómat.

- Husktól lenyúltam egy üveg whiskyt, gondolva arra, hogy neked ez az első bulizásod. Így nem hagyhatom, hogy alapozás nélkül menjünk el. Bár eddig is úgy vedeltél, mint akinek kötelező. Szóval mi a baj, Cukor borsó? – kérdezi a lelkes szóáradata után. Meglepetten nézek hátra az ágyamra, amire időközben leült. Egyik kezében a piás üveg, másikban egy kis táska, gondolom az a sminkes cucca és a másik kettőben pedig rengetek ruha.

- Ne néz így! Attól, mert nem kérdeztem meg egyből, feltűnt, hogy valami nem okés nálad. Csak azt gondoltam, hogy majd elmondod, ha úgy gondolod. De nem tetted és most kicsit aggódóm. – motyogja a végét. Tisztában vagyok vele, hogy Angel egy törődő lény, csak ezt nem szereti kimutatni. Maximum a kis kedvence felé. Felsóhajtok, és inkább oda sétálok hozzá, majd mellette helyet foglalok.

- Csak kiborultam. Még ájult voltam, olyan dolgokat éltem át újra, mint amiket megéltem régen. Elsőként a nagyimmal voltam, aki zongorázni tanított, utána pedig azzal a farkassal, aki befogadott engem. Végül újra itt ébredtem, mintha az életem, csak álom lett volna. Nem utálok itt lenni, de sosem akartam meghalni, még ha nem is volt olyan jó életem. Boldog voltam, célom is volt. De itt nincsen. Lassan kilencven éve vagyok itt és semmit se találtam, ami miatt érdemes lenne itt lenni. Tanultam nyelveket, zenét, és a kor haladtával az új dolgokat is. Ami boldoggá tett azok a könyvek voltak, Árnyék és Charlie. De úgy tűnik, az utóbbit szép lassan elveszítem. Sosem veszekedtünk, sosem akartunk egymásnak esni. De ha most nincs ott Alastor, aki furcsa és megmagyarázhatatlan okokból meg tudott nyugtatni, akkor biztos, hogy egymásnak esünk. Angie nem értek semmit se. – panaszolóm el a bajaimat egyetlen egy barátomnak. Angel lerakja az ágyamra a dolgokat és mind a négy karjával átölel engem. Meglep a tette, de elmondhatatlanul jól esik. Szorosan átölelem én is, és a mellkasába fúrom kissé könnyes arcomat. Utoljára Lilith ölelt meg engem nyugtatás képen.

- Luna nem lesz semmi baj. Itt vagyok én, mint barát. Az Epres Stricivel meg ne is foglalkozzál, idióta. Találunk majd együtt valamilyen célt neked, oké? – kérdezi lágyan. Közben felső jobbjával simogatni kezdi a hajamat. Lassan elhúzódom tőle.

- Köszönöm. – mosolygok rá hálásan. Ő csak megpaskolja a fejemet, mint ahogy Árnyéknak szokta.

- Tényleg! Mi van abba a levélben, hogy így felcseszted magadat rajta? - vállat vonva, megfogom a levelet és a fiú ölébe ejtem.

- Olvasd el nyugodtan. – felelem már úgyis minden mindegy alapon. Ő csak felveszi az öléből és maga elé emeli a papírt.

- „Kedves lányom! Nővéred unszolására bált rendezünk anyáddal a szülinapod tiszteletére. Természetesen a többi vendéget úgy hívtuk meg, mintha az éves mészárlás túlélését ünnepelnénk. Ezért napközben gyűlést tartok, hogy fel tudjam mérni a károkat. Erre az időre anyád és nővéred programot szervez neked, amiről én nem tudok semmit se, tehát ne is faggass e kapcsán! Szeretettel apád! Utóirat: a báli ruháddal kapcsolatban keresd fel Rosiet!" – felolvasás végére ér, én addigra elkezdem engedni a fürdő vizemet. Megállok Angie előtt és várakozva nézek rá, hogy mit is gondol az egészről.

- Fú, baszki! Rengeteg kérdésem van. Most Lucifer az apád? Ezt miért nem mondtad? Miért baj, hogy bált rendez a szülinapod miatt? – kérdés rengetegén csak pislogok.

- Először is Lucifer csak a nevelő apám, előszeretettel hagyja le ezt a jelzőt. Mert nincs mit mondanom, mert már tudtad. Azért baj, mert a születésem napja megegyezik a halálom napjával. Gondolom, te sem szereted, ha a halálodról emlékeznek meg. – mondom nyugodtan. Már nem tud újra felbosszantani. Mindig ezt csinálják, valamilyen formában meg akarja ünnepelni Charlie ezt a napot, míg a királyi pár jól tudja, hogy utálom ezt a napot.

- Bazd meg! Ez kurva nagy szopás. Emiatt muszáj inni.

- Jó, de én elmentem fürdeni. – egyezek bele a dologba.

- Addig én kiválasztom, hogy mit fogsz felvenni. – mondja lelkesen. Kezében már csak a whiskys üveg van, amit kinyit és meg is húzza azt.

- Oké, de nem lehet kurvás, és tudod, hogy olyan kell, ami takarja a hegeimet. – korlátozom rögtön a lelkesedését. A reakcióját meg sem várva, bemegyek a fürdőbe. Gyorsan elzárom a vizet és neki kezdek levetkőzni, ahogy lekerül rólam a hosszú ujjú felsőm a hegeim úgy látnak napvilágot. Hófehér bőrömön nagyon feltűnő. Karjaim végig olyanok, egy-két helyen a hátamon is van, ahogy a hasamon is, de lábaimon sokkal több van. Mikor nekem estek a kutyák egyáltalán nem kíméltek, ahogy a gazdájuk sem. Élvezettel vagdosta és szurkálta tele a testemet a vadászkésével. Még a halálom után is megmaradtak a nyomok, ezért takargatom ennyire a testemet. Ezekkel, gondolatokkal ülök be a kádba.

***

Elkészülve sétálunk lefelé a lépcsőn. Ahogy leérünk, csak Huskot látom a pultnál. Furcsán nagy a csend, ami nem csak nekem tűnik fel, hanem a pókdémonnak is.

- Husk! Hol vannak a többiek? – kérdezi a mellettem álló fiú. Meglepő módon, megtiltottam Angelnek, hogy kurvásan öltözőn fel. Rövidnadrág és egy ing van rajta, ami teljesen eltakarja a mellkasát, ja és a csizmái. Még mindig csajos szerintem, de ez engem sosem zavart.

- A Hercegnő és a spanyol valahol fent, Niffty valahol takarít és az a seggfej meg elment szórakozni. Tehát a helyetekben nem nagyon mászkálnék az utcán, annyira elborult aggyal szokott gyilkolászni, hogy lehet titeket is megöl a gecibe. – morogja pultos barátunk. Ezen már meg sem lepődők, hogy annak az idiótának ez a szórakozás. Angie még flörtölget egy sort, szegény cicussal. Bár ahogy elnézem Huskot, annyira nem is zavarhatja. Angie is egész tűrhető utalásokkal próbálja az ágyába csalni a csapost.

- Angie haladjunk! – morgok rá, kicsit. Ő veszi az adást és elindulunk ki a hotelból, azért a pókfiú nem tudja megállni, hogy ne forduljon hátra az ajtóba és dobjon egy csókot a mogorva démonunknak. Innentől pedig teljesen Angiere bízom magamat, remélem, hogy nem kever bajba.

***

Miután megnyertem egy ivós versenyt, és a fogadás tétjéből kifizettem azt a sok piát, amit megittunk Angellel. Én kicsit részegen, hánytatom a nagyon részeg fiút. Amint ezzel is sikeresen megvagyunk, támogatom a dülöngélő angyalfiút.

- Ez kurva (csuklás) jó volt! – kiabál Angie csuklás közben, ami jelen állapotomba nagyon viccesnek találok. A nagy nevetésem miatt elvesztem az egyensúlyomat, és seggre esünk Angellel, egymásra nézünk kissé ijedten, de aztán újból röhögni kezdünk, hogy milyen szerencsétlenek is vagyunk. Megpróbálok újra talpra kecmeregni, ami harmadik neki futásra sikerül is.

- Gyere Angel! Hajnali három is elmúlt már. Aludni akarok! – mondom neki nyűgösen. Halkan nyüszögök is, hogy érezze, komolyan gondolom. Angie az egyik épület falának támaszkodva feláll, amint ezzel meg van mellé állók és ő teljes súllyal rám nehézkedik.

- Baszki, Angie! – pufogok, megszédülve. Most nem esek össze és el tudunk indulni vissza a Hotelhez. Ahogy haladunk Angel halk énekléses, csuklásos előadása egyre többször abba marad, jelezve nekem, hogy a pókfiú mindjárt bealszik. Csodás, az út felénél járunk, de muszáj vagyok megállni. Levegőbe szimatolok, és hiába vagyok részeg, így is megérzem a hó és fenyőerdő kellemes keverékét, de valami nem stimmel. Még egyszer veszek egy nagy levegőt és így most már a vér jellegzetes szagát is megérzem, ami miatt hányinger tör rám.

- Ahogy elnézem, csodásan sikerült az estétek, akárcsak nekem. – szólal meg ismét a hátam mögül a jellegzetes recsegő hang.

Alastor szemszöge:

Szólítom meg a két démont. Angel hirtelen ellöki magától Lunát, aki így oldalra kezd el dőlni. Gondolkozás nélkül a lány törékeny teste után nyúlok, akit el is kapok, majd megtartom. Közben nem messze tőlünk Angel a földön térdelve adja ki magából a dolgokat. Fintorodva elnézek róla és a karjaimban lévő démonra nézek inkább. Vörös szemi csillognak a sok alkohol miatt, de ezen kívül semmi sem bizonyítja, hogy ivott volna. Luna hamarabb felfigyel az érdekes helyzetünkre és eltol magától.

- Ha nem áradna belőled a vérszag, annyira nem zavarna az előbbi helyzet. De így inkább ne. – mondja lassan tagoltan. Visszavonom, amit gondoltam az előbb, ha megszólal, akkor is látszik rajta, hogy részeg. Újra lepillantok a lányra, aki feltűnően méreget.

- Valami baj van, Luna? – kérdezem feszülten.

- Ugye nem te vérzel valahol? – kérdezi aggódva. Érdeklődésén és az aggodalmán meglepődők. Sosem gondoltam volna, hogy a harcunk után valaha is ilyet fog tőlem kérdezni. Bár mióta a hotelben vagyunk mind a ketten, sokat változott, vagy csak, ahogy eddig se ismertem és most kezd felém megnyílni. Nem tudom. Gondolkozásomból Luna érintése zökkent ki. Lenézek az oldalamhoz, ahol a hófehér kéz is érint. Még, ha lágyan is érinti azt a részt, elhúzódom, amúgy sem szeretem, ha hozzám érnek, de akkor meg főleg, ha sérülésem van ott.

- Csak egy karcolás, Luna. Ne is foglalkozz vele! – legyintek a magyarázatom végére, ezzel is demonstrálva, hogy semmiségről van szó.

- Hazudsz, Alastor. – mondja nyugodtan. Angel felé indul el, akit felsegít a földről és újra elindulnak. Meglepetten nézek a páros után, mikor is Luna megáll.

- Szed a patáidat, szarvasdémon! A hotelben ellátom a sérülésedet, miután Angiet lepasszolom Husknak. – szavai természetesen csengenek, mintha mindig ezt csinálná. Szavaitól méreg önt el. Mégis mit képzel magáról ez a lány? Én vagyok a hírhedt Rádió Démon. Rettegnie kellene, nem pedig utasítgatnia.

- Alastor, Lucifer szerelmére indulj meg! Komolyan mondom, hogy ha nem indulsz el, akkor hagyom, hogy tovább vérezzél. Azt a sebet egyedül nem tudod befoltozni, szóval mozdítsad meg a fenekedet, hogy még a napfelkelte előtt tudjak aludni, menni. – fenyeget dühösen. Keletlenül elindulok, be kell látnom, hogy igaza van, de amint kijózanodik, elátkozom egy életre.

***

- Alastor, nem vagy már gyerek, hogy könyörögjek egy ing levétele miatt. Ruhán keresztül nem tudom el látni. Szóval vetkőzzél végre le! – mordul rám a farkasdémon. Éppen a szobámhoz tartozó fürdőben állók, az idegbeteg, részeg lánnyal. Felsóhajtok és elkezdem kigombolni az ingemet.

- Okos vagy te. Pedig már azon gondolkoztam, hogy itt hagylak a francba. – motyogja, közben hátat fordít nekem és az elsősegélyes ládért megy, ami a csap alatti szekrényben van. Lehajol, ami miatt a tekintettem megakad rajta. Még mindig abban a ruhában van, amit ha jól sejtek a pók adhatott neki. Fekete egybe ruha feszül a testén, a szoknyarésze a térde felet ér véget. Az alatt szokásos mintás harisnya van, bakancsát még a szobámban lerúgta magáról, mint valami kisgyerek. Vállait kardigán takarja, ami szintén fekete. Dobozzal a kezében felém fordul, én meg gyorsan elkapom róla a tekintettemet és inkább az utolsó gombnak szentelem.

- Az inget ad ide, be kell áztatnom, hogy kijöjjön a vérfolt, míg friss.

Leveszem a jobb napokat is látott inget és a szabad kezébe adom.

- Így már mindent értek. – motyogja orra alatt, miközben felsőtestemen vezeti végig a tekintetét. Még mindig nem nézek rá. De tudom, hogy a hegekre gondol a testemen és azokat nézheti. Halk csobogás üti meg a füleimet. Kicsit később egy hűvös kéz tol meg, egyenesen a kádhoz.

- Ülj le a szélére és ne nagyon mozogjál, míg ellátom a sebedet. – utasít lágyan. Értetlenül rá nézek, hiszen az előbb még képes lett volna a fejemet is leharapni. Ő csak előttem áll és a friss sérülésemet tanulmányozza.

- Meg sem lepődsz? – kérdezem csendesen. Ő a vörös szemeivel egyenesen a szemeimbe néz és kedvesen elmosolyodik.

- Mindenkinek vannak titkaik vagy rejtegetni valói. Nem hiszem, hogy pont a legtitokzatosabb démon Lordnak ne lenne. A hegek, csak az bizonyítják, hogy küzdöttél és sosem adtad fel. Legalábbis Lilith ezt mondta nekem. – beszél, még mindig nagyon lassan, hogy ne akadjon meg. Vajon mennyi italt ihatott meg? Még mindig nem tud normális tempóban beszélni. Lentebb hajolva vizsgálja a vágást. Nedves törülközővel óvatosan letörölgeti a vért.

- Alastor ez egy nagyon mély "karcolás". Össze kell varrnom. – állapítja meg.

- Részeg vagy. Biztos, hogy nem te fogod összevarrni. – utasítóm el azonnal. Még a végén elront valamit, már csak az kéne.

- Akkor vuduzd össze a sebet! – förmed rám, dühösen. Erre kicsit elhúzom a számat. Próbáltam, de valamiért nem működött.

- Mi az nem megy? – kérdezi lefitymálóan. Megint oldalra nézek, egyenesen a fehér ajtóra.

- Próbáltam, de nem forrt be a seb. – motyogom halkan. Kezd az egész helyzet az agyamra menni. Miért van az, hogy ha csak ő van velem egy légtérben, akkor mindig elromlik valami bennem. Múltkor az összeesés, a vérköhögés, gyengeség és a szarvam zsugorodása. Most meg a mágiám hagy cserben. Következőleg az árnyak fognak?

- Alastor, nyugodj meg! Megoldjuk, csak kérlek, hagyjad, hogy segítsek neked! Nem mondom el senkinek sem, ígérem. – fogadkozik könyörögve. Lassan lenyugszom és össze is szedem magamat. Arcomra kiül a jól megszokott mosolyom, úgy nézek vissza Lunára.

-Rendben, ha lesz valami szólók. – hazudok neki szemrebbenés nélkül. Ő csak felsóhajt,és beletörődve folytatja az ellátásomat. Nem mondja, de ő is tudja, hogy hazudtam neki. Minél előbb el kell magamtól taszítani ezt a lányt. Biztos vagyok benne, hogy ő tehet mindenről. Csak tudnám, hogyan. 

Remélem tetszett ez a fejezet is, ha igen, akkor kérlek jelezzétek ezt. Most hosszabb lett, mint az előző. Sziasztok! További szép napot!