Louis

Szombat van. Már reggel is furcsa érzéssel keltem fel, úgy éreztem, ez a nap más lesz. Kimentem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli teendőimet, majd egy gyors zuhany után felöltöztem a futós cuccomba. Mire kész lettem, Clifford már az ajtóban várt.
-Szevasz, Cliff! Na gyere, megyünk futni.-mondtam a kis fekete szőrmókomnak, majd a póráz felrakása után már indulhattunk is.

A közeli parkba mentünk, mint minden reggel. Már fiatal korom óta járok minden egyes nap ki a parkba, hiszen ha az ember álma az hogy híres focista szeretne lenni, nem csak ülni kell tétlenül, várni a csodára, hanem ki is kell mozdulni érte. Hát ezt csinálom én is, és el is értem vele valamit, hiszen màr azzal egy kis hírnevet lehet szerezni, ha azért focizol, hogy alapítványoknak pénzt gyüjts vele. Két lovat egyszerre. Adakozni jó dolog, a focit pedig egyszerüen imádom és még formában is vagyok tőle.

Egy kis pihenőt tartva letértem a park melletti tóhoz inni és szusszanni. Azt gondoltam nem lesz baj abból ha Cliffordot elengedem egy kicsit, hiszen nem egészséges hogy állandóan pórázon van, kell neki egy kis futkározás, nélkülem is. Plusz Cliffben megbízom, engedelmes kutya és hallgat rám teljes mértékben.
A padon ülve figyeltem ahogy ide-oda futkározik, élvezi a friss levegőt, majd visszajön hozzám egy bottal a szájában.

-Cliff! Okos kutya. Na jolvan, eldobom a botot és hozd vissza, jó?-beszéltem hozzá, majd a botot kivéve a szájából eldobtam jó messzire, egyenesen bele a tóba. Nos, ezzel nem lenne baj, de a bot pont úgy esett, hogy egy éppen arra horgászó ember feje felett esett át, majd követve azt a vonalat, bele a tóba. Clifford is követte az esés ívét, majd rögtön futott is, hogy kérésemet teljesítve visszahozza minden áron a botot a tóbol. Már hiába szóltam utána, csak azt hallottam és láttam, hogy mindent felborítva egy hatalmasat csobban a vízbe, majd a botot megragadva szájàval kezd el kiúszni a partra. Csak fogtam a fejemet a történteken, de nem csak én, hanem a horgászó ember is, akinek asszem tartozok egy bocsánatkéréssel és egy új horgász felszereléssel.

Harry

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még éppen elhelyezkedtem a horgász székemben, fogásra várva, majd a következö másodpercben már csak a több száz fontot érő horgászcuccomon átszáguldott 20 kilóméter/órával egy fekete szőrmók, hogy visszavigyen egy botot a gazdájának. Csak fogtam a fejem és az idegességet ami rajtam volt, nem lehet szavakkal kifejezni.
Már éppen kezdtem volna a fejemet vesztve káromkodni, amikor megláttam a kis szörmókot a lábamnál, simogatásra várva.

-Szia...-hallottam a hátam mögül, mire megfordultam és nagyon kevesen múlott hogy leordítsam a fejét az illetőnek, de nem tettem ugyanis megláttam ki is áll mögöttem. Ahogy belenéztem gyönyörű azúrkék szemébe, minden haragom elszállt. Ismerem őt, hisz egy suliba jártunk és évfolyamtársak is voltunk.
-Louis? Louis Tomlinson? Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle, mire eszébe juthatott hogy ki is vagyok én.
-Harry! Ezer éve nem találkoztunk! Éppen lejöttem egy kicsit futni és ezt a kis rosszasàgot is hoztam magammal. Jut eszembe. Ne haragudj a cuccaid miatt. Na de...mióta horgászol te?
-Már a gimi alatt is kijártam ide hétvégente. Megnyugtató és szinte olyan mint egy sport.-vallottam be neki.-De téged sosem láttalak itt futni.
-mindig ide járok pedig... Mondjuk nem is szoktam nagyon megállni futás közben, most is csak inni álltam meg, plusz Clifforddal jàtszani egy kicsit ami mint tudjuk rosszul sült ki... Ne haragudj emiatt. Csak küldj egy csekket és kifizetem a cuccot...-mondta Louis, mire csak megráztam a fejem.
-Nem haragszom, nyugi. És nincs pofám elkérni az árát, ezt felejtsd el. Ha mindenképp vissza szeretnéd fizetni, rendben. De nem így, hanem mással.
-Mint például? Mivel?
-Mit szólnál mondjuk egy sörhöz valamelyik nap?
-Benne vagyok. Mondjuk nekem más jutott eszembe, de ez is megfelel.-mondta és nem figyelve arra hogy mit is tesz, beharapta ajkait. Én is szívesen beharapnám az ajkaidat. Oké, ezt be kell fejeznem.
-Szóval horgászat.-húzott vissza Louis a jelenbe.-Mióta csinálod, mit is mondtál?
-Gimi óta igazából. Nem is gondolnád, de ez is olyan mint egy sport és nyertem már horgász versenyt is.
-Azta. Gratulálok.
-Köszönöm. És te? Mióta futsz?
-Én is suli óta. Egyébként...Olyan fura. Rég óta ismerjük egymást, mármint látásból, meg a suliból, de sosem volt alkalmunk beszélgetni, hisz neked is és nekem is megvolt a társaságunk. De én akartam. Mármint mindig gondoltam rà hogy odamegyek hozzád, aztán sosem tettem, nem tudom miért...-tűnődött.

Már épp válaszoltam volna, hogy én is egy csomószor oda szerettem volna menni hozzá, de Clifford pont ekkor döntött úgy, hogy mostmár felkelti magára a figyelmet egy nagy karmolással, amit a lábamra csinált.
-Aucs.-mondtam, majd leguggoltam hozzá és megsimogattam.-Értem én, hogy szereted a figyelmet, de szebben is megkérhettél volna hogy simogassalak meg.-dorgáltam meg az állatot, mire az nagy hévvel megnyalta az arcom, én pedig lehuppantam a földre miután elvesztettem az egyensúlyom.
Louis látva a jelenetet csak kuncogott rajta, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen de én máshogy gondoltam ezt. Megfogtam a kezét, majd erőteljesen lehúztam a földre, ő pedig egyenesen rám esett.
-Héé... ezt most miért kellett?-kérdezte.
-Mert kinevettél!-mosolyogtam rá, majd felé kerekedve elkezdtem csikizni.
-Neeee..Harry hagyd abbaaaa! Nemááár!!-mondta, miközben folyamatosan röhögött és mozgott alattam össze-vissza.
-Nem-nem. Majd akkor ha nem röhögsz ki.-mondtam, majd tovább folytattam a kínzását.
-Nehhheheheheheheeee....nem röhöglek kiiiii....Harryyyyy fejezd be kérleeeek....Nem röhöglek ki soha többet, csak hagyd abbaaaa. Kegyelmezz kérleek.-mondta, mire abba hagytam.
-Esküszöl?
-Igen, csak ne csináld tovább kèrlek.-mondta, én pedig hittem neki.
Ezek után csak néztünk egymás szemébe, ugyan abban a pozícióban mint eddig. Végignéztem minden egyes szeplőjén, amit az arcán láttam, majd az orrán, a kócos haján amit legszívesebben még jobban összetúrnék miközben duzzadt ajkait csókolnám. Végül gyönyörű azúrkék szempárján is végigfuttattam a szemem, amiben már az első pillanatban elvesztem.
-Annyira gyönyörű a szemed...-mondtam ki hangosan, mire ő is és én is meglepődtem. Elmosolyodott.
-Látom ezt nem akartad kimondani hangosan.-kuncogott, majd folytatta-De köszönöm. Neked is csodaszép szemeid vannak.-mondta, majd sóhajtott és az arcával egyre jobban közeledett az egyémhez.
Ajkaink csupán már csak pár milliméterre álltak egymástól, a levegőt egymás sóhajaiból vettük, de még mindig ugyanúgy, mozdulatlanul vártunk a másik mozdulatára.
Aztán mindketten meguntuk és egyszerre érintettük ajkainkat egymáshoz, majd abba sem hagytuk, perceken keresztül csak csókolóztunk. A kezei elmerültek a hajamban, míg én az egyik kezemet az arcán pihentettem, a másikkal pedig a derekát simogattam.
Egy hirtelen ötletböl Louis úgy döntött, hogy felülkerekedik, amit nem bántam, majd tovább ostromoltuk egymás ajkait.
Akkor kezdtem érezni hogy ebböl nagy baj lesz, ha nem hagyjuk abba amikor Louis elkezdtett mozogni felettem, még több élvezet reményében. Azaz baj nem lesz, csak mindketten egy orbitális merevedéssel térnénk haza, amit lehet hogy a többi lakó ha szembe jön velem, egy kicsit furcsán vizslatna.
-Louhh...inkább most álljunk le mert később nem fogunk tudni, és nem szeretnélek magamévá tenni egy tó mellett, ahol sokan vannak...
Lihegve szedte össze magát, majd szállt le rólam.
-Igazad van. Ezt majd máskor...-mondta, majd felállt a földről.-Cliff! Gyere!-mondta a kutyájának, mire az is feltápászkodott 10 méterrel arrébbról, majd a gazdájához sietett aki ráadta a nyakörvet.
-Lou...hazavihetlek?-kérdeztem, mert nagyon nem szerettem volna még elválni tőle.
-Megtennéd? Köszönöm.-mosolyodott el, majd segített összepakolni a horgász cuccaimat-amiket otthon még át kell néznem hogy melyik sérült és melyik nem-majd el is indultunk a kocsimhoz.
Míg én a cuccaimat bedobtam hátulra a csomagtartóba, addig Louis Cliffordot beültette hátulra, majd beült ő is előre, mellém.
-Majd mutatod az utat, légyszi?-kérdeztem tőle, mire bólintott, majd elindultunk. 10 perc alatt odaértünk Louis házához.
-Itt jobbra és itt is volnánk.-mondta, mire jobbra fordultam, majd pár méter múlva leállítottam a kocsit.
-Szeretnék még találkozni veled, Harry. Lehet róla szó?
-Persze. Mit szólnál egy kávéhoz, mondjuk kedden?
-Tökéletes. Akkor...kedden találkozunk.
-Rendben, akkor kedden. A részletekért pedig majd hívlak. Add a telód.-kértem tőle, majd pár pötyögés és a telefonom megszólalása után vissza is adtam neki.
-Akkor...Szia Harry és majd találkozunk.
-Szia Lou.-mosolyogtam rá, Ő pedig kiszállt az autóból, majd Clifforddal együtt elsétált a házhoz, én pedig a gondolataimba mélyedve hazamentem.

Azt hiszem ez valami egészen fantasztikus dolognak a kezdete...

🍁💚Sziasztoook😊😊

Ezzel a kis szösszenettel érkeztem, ami remélem hogy mindenkinek tetszeni fog. Köszönöm mindenkinek, aki a címre szavazott, nélkületek nem sikerült volna kitalálni a tökéleteset, ti pedig egyhangúan döntöttétek el, hogy melyik cím a legjobb. ❤️❤️

Sajnálom hogy nem hozok részt a régebbi történeteimből, egyszerűen nem tudom miért nem megy azoknak az írása, de most a hétvégén megpróbálok nekiállni. Illetve ez a Make a Wishre vonatkozik, a Love or Nah-t mint làtjátok leszedtem, de természetesen nem örökre, a történet javítás alatt van, nem tudom mikor tudom nektek visszatenni.

Pihenjétek ki magatokat még a hétvégén és legyetek nagyon jók, hamarosan jelentkezem😘

XxBogixX💙🍁