Steve szemszöge:

Teltek a napok, Maxet holnap fogják haza engedni szóval már kész az új szobája, Eddie is már beköltözött.
Igaz az első hét nehéz volt mert mindenki azt hitte Eddie halott így kikelet találnuk egy mesét amit mindenkinek beadtunk, ez a kis történet meg az volt, hogy Dustinnal volt a "földrengés" ideje alatt és kómába került Eddie, de Dustin nem mert szólni a rendőröknek és nem merte bevinni a kórházban mert akkor letartóztatják, szerencsénkre mivel Hopper vissza tért segített a szálak elvarrásában.

-Hé Steve tudod ez az utolsó nap, hogy csak mi vagyunk ebben a házban, szóóóóval...-kezte el mondtani a kis göndör hajúm.

-Benne vagyok de előtte ezeket bekell vinni a kórházba Maxnek.-mondtam miközben felemeltem pár ruhát, egy doboz kaját, a walkmanjét és pár új kazettát.

-Nem ér rá később úgyis már holnap itt lesz!-mondta nyadogva Eddie.

-Nem, nem ér rá és már megígértem neki, szegény úgy várja.-mondtam.

-Jó de akkor duplán kérek belőled!-mondta Eddie amin nem tudtam nem elpirulni.

-Na ezt mások előtt ne mond!-mondtam miközben megcsókoltam és a kocsikulccsal a kezemben elindultam.

-Ne segítsek?-kérdezte mert látta rajtam, hogy tele a kezem és nem bírom kinyitni az ajtót.

-De!-mondtam majd a kezébe nyomtam szinte mindent.

Eddie szemszöge:

Nem értem Stevet tudom, hogy nagyon szereti a Vöröst meg a többi gyereket de akkor is ráért volna a kis "túlélő" szetet később is bevinni.

Mikor beértünk kész örültek háza tárult a szemünk elé, ami azt takarta, hogy a nővérek, orvosok meg a többi itt dolgozó felalá rohangált, a kórház tele volt betegekkel de főleg sérültekkel, ami biztos hogy még a Vecna támadásnak köszönhető, majd meghallottam azt ahogy az egyik orvos beszél a rendőr főnökkel, Hopperrel arról, hogy volt valami lövöldözés.

-Hé Eddie jól vagy?-kérdezte szerelmem.

-Igen csak egy kicsit szomnyas vagyok.-mondtam miközben elkezdett a képességem magától működni.

-E-Eddie az orrod vérzik...-mondta Steve, ez után láttam egy csávót aki lőtt, vérző karral szaladt el mellettem és egy kicsit nekem is ütköző, ezek után elkezdtem homályosan látni és hirtelen a földön találtam magam.

Steve szemszöge:

Eddie egy kicsit furcsán kezdett viselkedni, az orra is vérezni kezdett ami egy kicsit aggasztot ezért rá kérdezem majd csak annyit mondott hogy szomnyas de utána összeesett.

-Hé Eddie hívok egy nővért, jó?-néztem az amúgyis sápadt fiúra.

-Jó.-mondta miközben próbált felállni.

-Ne erőltesd magad.-mondtam majd elindultam keresgélni, nem kellet sokat keresnem mert találtam is egyet akit oda vittem Eddiehez.

-Rendben kap egy szobát, ha minden jól megy akkor még este elmehet.-mondta kedvesen a nő.

-Köszönjük.-mondtam miközben magam után vonszoltam Eddiet ahová a nővér mondta, miután Eddie befeküdt az ágyba egyből el ment a nővér.

-Még jó hogy nem otthon történt ez mert nem tudom mit csináltam volna.-mondtam miközben megfogta kezem.

-Biztos, hogy ura lettél volna a helyzetnek mint mindig.-mondta mosolyogva.

-Örülök hogy nincs semmi komolyabb bajod.-mondtam.

-Adsz egy kis innit, majd szomnyan halok.-mondta kis gyenge hangon.

-Nagyon sápadt vagy Eddie, hozok egy pohár vizet ha az megfelel és szólok egy orvosnak mert lehet van mégis valami.-mondtam aggodalmasan.

Eddie szemszöge:

Steve már egy jó pár perce elment így unatkoztam, tudom, hogy egy idióta vagyok de felálltam és elkezdtem sétálgatni. Egy kis idő múlva megszédültem, pont egy tükörnél és láttam, hogy a szokásosnál is hegyesebbek a fogaim és tényleg nagyon sápadt vagyok.

Újra az a fura szomnyasság jött elő majd mirtelen kicsapodott az ajtó.

-Eddie, minden rendben?!-kérdeze Steve kicsit ilyedten miközben ide futott hozzám és felsegitett.

-Fogjuk rá...-mondtam egy kamu mosollyal.

-Mr. Munson még vizsgál nélkül is megmondom magáról hogy vér vesztesége van és azzonali vérre van szüksége!-mondta az ajtókban álló pasas.

-Ugyan az a vércsoportom mint neki!-vágta rá Steve, az orvos kiment majd valami fura szerkezettel tért vissza amivel elkezdték Steve vérét át adni.

Max szemszöge:

Már egy jó ideje itt kéne lenniük majd hallottam ahogy az orvosok azon beszélgetnek hogy van egy hosszú sötétbarna hajú rocker srác akinek vér át ömlesztése van és hogy nem tudják mi a kiváltó ok hiszen tény és való hogy vannak nagy sebek a hasán de nem szakadtak fel.
Miközben füleltem maghallotam az ajtó csalódást.

-Látom kiváncsi vagy Vörös.-mondta Steve a hang alapján.

-Mi tartott eddig, és hol van Eddie?-mondtam kicsit furcsálva hiszen Eddienek mindig nagy hangja van és nem is látom a kör alakját.

-Ő a mellettünk lévő szobában van, már magánál van de estig bent tartják.-mondta Steve kicsit csalodott hangon amitől sokkot kaptam.

-T-tesék?-kérdeztem vissza hátha rosszul hallottam de ő nem válaszolt csak közelebb jött vagyis a léptekből ítélve biztos.

-Nyugi Vörös, minden rendben hiszen holnap ilyenkor már az otthon melegében leszel velünk, Eddie meg erős biztos hogy ez semmiség volt meg nem hal bele hiszen túlélte a három napos halált is, ha ennek van eggyáltalán értelem.-mondta miközben az ágyamra ült és megsimogatta a fejemet.

Steve szemszöge:

Max hamar bealudt ezért át mentem a mellettünk lévő szobába azaz Eddie szobájába.

-Hé Ed, Max már alszik szóval kénytelen leszel elviselni engem.-mondtam miközben bementem a rocker fiúhoz egy kis mosollyal.

-Úgy volt hogy kiengednek kilenckor, de már bőven fél tíz elmúlt!-mondta Eddie durvásan.

-Nyugi biztos nemsokára haza engednek téged majd holnap meg a lányunk is haza jön, ezért amint haza értünk felhívod Lukast, hogy mi a kedvenc kajája és akkor azt még ma megcsináljuk hogy holnapra legyen Maxnek.-mondtam miközben közelebb mentem az éppen ágyban fekvő göndörhöz majd megcsókoltam.

-Néha szeretem ha parancsolgatos vagy de ilyenkor nem.-mondta mosolyogva majd durván kezdett csókolni, ami most nagyon fájt mert a fogai jóval élesebbek voltam most amit nem igazán értettem.

-Hé, hé Eddie kérlek egy kicsit óvatosabban.-mondtam neki.

-Bocsi.-mondta, miközben észrevettem a fogait.

-Azt a rohadt!-mondtam.

-Mi a baj?-kérdezte.

-A szemfogaid, nagyon...hegyesek...-mondtam még mindig egy kicsit sokkoltan.

Eddie szemszöge:

Miután mondta Steve egyből megnézem a tükörben és tényleg sokkal nagyobbak voltak a szemfogaim és a bőröm is fakóbb volt.

-Mr. Munson haza mehet de azért majd egy hét múlva nézzen vissza.-mondta egy kedves ápol nő mikor benyitott.

-Hát akkor gyere kis rockerem, én vezetek.-mondta Steve majd karon ragadott és elindultunk kifelé.

1019 szó