Steve szemszöge:

Reggel arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a fejem, így megpróbáltam kikászálodni az ágyból de nem sikerül hiszen valaki a mellkasomon aludt.

-Jó reggelt.-mondta a reggeli rekedtes hangján.

-Ezek szerint ez nem csak egy álom volt.-mondtam majd megcsókoltam a fiút.

-Mért lett volna az?-kérdeze nagy szemekkel a göndör.

-Amnéziád volt vagy mi? Ha nem emlékeznél akkor csak szólok Eddie, hogy három teljes napig halott voltál!-mondtam majd vadul kezdetem el csókolni.

-Áh fiúk végre felkeltetek!-nyitott be Dustin.

-Neked is jó reggelt haver.-mondta Eddie a szemét dörzsölve.

-Reggelt? Már elmúlt dél is.-mondta Dustin.

-Mért hány óra van?-kérdeztem a fáradt reggeli hangomon.

-Három lesz nemsokára.-mondta.

-Rendben akkor kajáljatok, mi addig felöltözünk és mi is kajálunk majd elindulunk a kórházba.-mondtam a tervet.

Eddie szemszöge:

Elég gyorsan megvoltunk fél óra sem volt mire mindent megcsináltunk.

-Indulás srácok! Kettő kocsival megyünk Nancy te veled Robin, Jonathan, Lukas megy velem Eddie, Dustin és Tizi jön.-mondta Steve.

Elég gyorsan beértünk, a többiek már nagyon jól tudták az utat így a legrövidebb-leggyorabb úton jöttünk. De az osztály orvosa csak nézett ránk, hogy mégis ki lehet ennyire fontos személy, hogy nyolc ember jött látogatóba.

Steve szemszöge:

-Elnézést de max kettő fő mehet látogatóba.-mondta a nő amit nem igazán értettem hiszen múltkor is hárman mentünkbe de mivel nem akartunk vitát ezért két fős csoportokat hoztunk létre, én Eddievel, Robin Naceszel, Jonathan Dustinnal, Tizi Lukasszal.

-Mivel Eddie még nem volt bent eddig Maxnél ezért szerintem kezdjék ők.-mondta Dustin mire elindultunk befelé.

-Hé öm Steve...Max alapota... tudod...-kezdte el mondani zavartan.

-Komában van, mind a kettő keze és lába eltört és Lukas amiket mondott azok alapján meg is vakult de ezt biztosra csak akkora lehet venni miután felébredt.-mondtam miközben leültünk a lány melletti székre.

-Láttom van egy pár Stephen King könyv itt, Borzalmak városa, Carrie, Kedvencek temetője és a Talizmán... Tudod Max ha felkelsz akkor elviszlek egy King dedikáló estre és akkor visszük még Stevet is.-mondta Eddie azzal a szokásos fájdalmas de mégis boldog arccal.

Max szemszöge:

Már pár nap eltelt a Vecna elleni harc óta és ezt onnan tudom, hogy minden nap jönnek a többiek és mondják ami iszonyatosan jól esik mondjuk még úgyis, hogy kómában vagyok kimaradt az első nap, erre onnan tudok következtetni, hogy tizi azt mondta pár napja, hogy tegnap nem látott semmit.

A kómában az az egyetlen rossz, hogy nem tudok beszélni és mozogni amúgy meg mindent látok és hallok ami körülöttem van.

Ha azt a napot is beleszámoljuk amire nem emlékszek akkor már négy napja vagyok kómában, ezidő alatt végig Lukason és Tizin gondolkoztam, hiszen ők a legfontosabbak számomra még az anyamnál is hiszen ha jól hallottam akkor lelépett.

Már egy jó ideje azon gondolkoztam, hogy vajon ha végleg megvakultam, hogy fogok tudni deszkázni de a gondolat mentemet az ajtó nyilása zavarta meg.

-Láttom van pár Stephen King könyv itt, Borzalmak városa, Carrie, Kedvencek temetője és a legújabb Talizmán...Tudod Max ha felkelsz akkor elviszlek egy King dedikáló estre és akkor visszük még Stevet is.-hallottam Eddie hangját ami nagyon fura volt hiszen Steve állítása szerint tegnap volt a temetése a rockernek.
-Tudom Max, hogy az anyád volt olyan segfej, hogy lelépett ezért szerintem miután felkeltél örökbe fogadnánk Stevevel, tudom fura egy család lenne hiszen mit gondolnának az emberek, hogy egy lány apja régen lelépett majd kómában került és utána az anyja is lelépett és miután felébredtél a kómából kettő fiú nevel téged, de mi sajátomként nevelnénk!-mondta Eddie miközben szerintem megfogta a kezem.

Valahogy érzem, hogy most mindenképpen muszáj felkelnem azért, hogy megmondhassam nekik, hogy egész életében akkor lennék a legboldogabb ha vagy amikor Ők örökbe fogadnak.

Próbáltam mozogni de nem bírtam, pedig nagyon akartam majd hirtelen minden nagyon fényes lett.

Steve szemszöge:

Eddie éppen azt mondta a kis kómás lánynak, hogyha felébred akkor örökbe fogadnánk és ekkor észre vettem, hogy egy kicsit megszorítótta a kezem amitől majd szív rohamot kaptam.

-Max?!-akadtam ki.

-Vörös?!-lepödött meg Eddie is majd jól magamhoz öleltem a még mindig kába lányt.

-Mindenképpen...-mondta alig hallható hangon hiszen már több mint négy napja nem erőltette a hangszaljait.

-Mi mindenképpen?-kérdeztük egyszerre.

-Az örökbe fogadás...-mondta még mindig azon a fáradt, haldokló hangján de most már egy kis mosollyal, de ez most igazi mosoly volt.

-Akkor üdv a családban kölyök!-mondta Eddie is és ő is megölte a lányt.

-Azt a rohadt...lett egy lányom...-mondtam mikor felfogtam a dolog súlyát.

-Igen lett egy lányunk.-mondta Eddie miközben megcsókolt.
-Most pedig feküdj vissza aludni!-mondta Eddie amit nem értett Max igaz én sem igazán de azért selytettem mi a terve.

-Te most komolyan mondod?! Eddig aludtam csoda, hogy élek erre azzal jössz, hogy mennyek vissza a kómába?!-akadt ki a lány.

-Nyugi van Vörös, csak arra gondoltam, hogy a legfontosabb személyeid lássák ahogy ''felkelsz" a kómából, nem akarom, hogy Lukas és Tizenegy kinyírjon ezért, hiszen Lukasszal tudod, hogy most nem olyan jók a dolgok, Tizi meg a saját apját képes volt megölni a szivárvány szóbában...igaz ott nem halt meg teljesen de attól még azt hitte mindenki-mondta egy félős arccal.

-Oké.-mondta azzal a morcos, duzzogós arcával.

-Majd még bejövünk hozzád kislányom.-mondtam mire mind elkezdtünk mosolyogni.

-Eddig is úgy viselkedtél mintha az anyám lennél!-mondta nevetve.

-Ebben igazat kell adnom Vörösnek.-mondta Eddie miközben ő is felállt és elkezdtünk kimenni, próbálva nem mosolyogva.

Már egy jó pár perc eltelt majd bement Lukas és Tizi.

-FELÉBREDT!!-hallotam bentről Lukas hangját mire egyből kinyílt az ajtó (gondolom Tizi képessége miatt), nővérek és orvosok egyből beszaladtam a lányhoz és kiküldték a két gyereket.

Telt múlt az idő majd megőrültünk Eddievel, hogy nem mondanak semmit nekünk majd kitolták Maxet tolókocsiban mert addig unszolta az orvosokat, hogy mindannyiukat egyszerre szeretné látni, amint kitolták egyből ránk mosolygott ami miatt egy különös melegség járta át a testemet.

-Már alig várom, hogy haza menjek, elvileg egy-másfél hát lesz.-mondta tovább mosolyogva.

-Max izé a anyukád elköltözött már nincs itt Hawkinsban...-mondta Tizi szomorkásan a lánynak mert ő nem tudta még az öröm hírt.

-Tudom.-mondta már kevésbé mosolygosan de még így is mosolygott.

-Tényleg milyen a látásod?-kérdezte Eddie.

-Hát homályosan látok, de például azt látom, hogy fekete és fehér pólóban vagy aminek a közepén van valami de az, hogy mi azt nem tudom mert csak elmosódva látom, de mivel az ujja fekete és a póló meg a pulcsi között van ezért biztos, hogy a HellFire, melletted ül valaki aki veled egy magas és oltári közel szóval melletted biztos Steve van, egy sima zöld pulcsiban, egy kék nadrágban és egy kék mellényben.-mondta a lány ami egy kicsit lesokkolt.

-Van rá esély, hogy rendesen láss majd a későbbiekben?-kérdeztem a lánytól.

-Nem lehet tudni, az is csoda, hogy él!-mondta egy ápolónő.

-Max akkor egy vadonatúj szóbával várunk a Harrington ház új tagjaként.-mondtam miközben oda mentem a lányhoz és próbáltam finoman megölelni.

1147 szó