3. fejezet
Steve szemszöge:
Miután beértünk a koponyakőhöz elkezdtünk gondolkozni azon, hogy mégis, hogy tudjunk innen kijutni úgy, hogy egyikünk se sérüljön meg van nálam az hogy jobban ne kerüljek meg, meg persze az hogy el ne vérezzek a nagy vérveszteség és a még mindig vérző seb miatt ami még Nancy ruha darabja sem állított el.
-Ugye jól tudom hogy minden itt van ami a mi Hawkinsunkban?-kérdezte Robin amire én és Nance bólintottunk.-Akkor szerezhetnénk pár pisztolyt és néhány gránátot a rendőrségről mert azzal le tudnánk győzni a denevéreket!-mondta mosolyogva.
-Robin nem hiszem, hogy a rendőrségen vannak gránátok.-mondtam a szemelyimet forgatva.
-De pisztolyok azok vannak.-mondta miközben Eddie az egyik sziklára próbált felmászni kisebb nagyobb sikerrel.
-Nem kell a belvárosban bementünk. Vannak fegyvereim...a szobámba...!-mondta Nance amin ahogy láttam Eddie és Robin nagyon meglepődött.
-Azt mondtad...te Nancy Weeler, vannak pisztolyaid... méghozzá többes számban?-kérdezte Edde miközben leugrott a kőről.
-Hát miután Will eltünk '83-ban és küzdöttünk a demogorgonok ellen vettem párat.-mondta miközben elindultunk a Weeler házba. A lányok elől mentek, ahogy láttam nagyon jól kijönnek. Én és Eddie meg hátul.
-Steve nagyon menő volt azaz Ozzy-s műsor...tudod mikor a denevérekkel küzdöttünk.-mondta Eddie rám mosolyogva.
-Mi?-kérdeztem nagy szemekkel mert nem tudom hogy miről beszél.
-Ozzy Osbourne, Black Sabbath...? Nem tudod?-kérdezte kiskutya szemeivel rám nézve.
-Bocs haver de nem.-modnta.
-Ozzy Osbourne az egyik koncertjén leharapta egy denevér fejét véletlenül majd később amikor erről úgy mondott béke aláírás volt akkor egy fehér galamb fejét már direkt leharapta!-mesélte mosolyogva.
-Jézusom...!-mondtam kiakadva hiszen milyen ember az aki egy ártatlan állat fejét csak úgy leharapja!
-...Ezzel csak azt akartam mondani, hogy metál volt amit csináltál.-mondta egy kis pirral az arcán.
-Kösz haver és azt is, hogy megmentettél.-mondtam majd nagyon közel hajolt hozzám, azt hittem, hogy megfog csókolni ezért elhajoltam.
Az út további részében csak Dustinról beszéltünk vagy csak simán csendben mentünk míg a lányok végi nagyokat nevettek és össze vissza kacsáztak amin mindig vihogtak de persze Robin soha nem ilyen senkivel csak néha velem és Vicki-vel, főleg Vicki-vel.
Mikor megérkeztünk a házhoz a többiek felmentek Nance szobájába én meg a nappaliban vártam őket majd meghallottam egy hangott amit ezer közül felismerek. Dustin.
-Dustin. Dustin! DUSTIN!-kezdtem el üvölteni annak a kis szarosnak a nevét majd hirtelen leszakadtak a többiek rémült arccal.
Eddie szemszöge:
Miközben rájöttünk, hogy a múltbam vagyunk meghallottam, hogy Steve lent Dustin nevét üvöltöi ezért egyből lerohantunk. Én személy szerint nagyon meg voltam ilyedve ami lehet az arcomon is látszott abban a pár másodpercben mert Steve és Dustin a legfontosabb nekem ezen az elcseszett világon.
-Lehet tényleg elkapta a veszettséget.-mondta Robin.
-Steve minden oké?-kérdeze Weeler miközben láttam az arcán hogy hülyének nézi.
-Hallgassátok! Olyan mintha a falakban lenne az a szaros.-magyarázta el Steve miközben már mi is elkezdtük Dustin nevét üvölteni.
-Vagy nem hall minek vagy egy orbitálisan nagy segfej.-mondta Steve az egyértelműt mert Dustin csak tovább magyarázott azoknak akik még ott voltak vele de mindek mintha megsem hallot.
-Will megoldotta...-kezdte el mondani Weeler amit egyikünk sem értet ezért tovább mondta.-A fények, Will megoldotta, hogy a fények segítségével beszélhetsen Joyes-sal.-mondta amit már Steve is értett ezért elkezdt Weeler a kapcsolokkal szórakozni de egyik sem működött de valami por szerűség volt minden lámpa körül ezért elkezdtük azt babrálni.
-Valaki tud morzézni itt köztünk?-kérdezte Buckley amire mind a fejünket ráztuk, hogy nem.
-Az S.O.S. is számít?-kérdeztem mert annyit le tudok morzézni majd miután bólintottak elkezdtem folyamatosan az S.O.S.-t pöttyögni addig amigy észre nem vette valamelyikük.
Miután észre vették a kis porontyok egyből kitalálták, hogy ellopják a legfiatalabb Weeler lány világítós tábláját és azzon tudunk kommunikálni ami sikerült is.
Ez idő alatt Dustin kiakadt azon, hogy mekkora hülyék vagyunk, hogy át jöttünk a hellyel lefelében. A szavaival élve mikor rájöttek, hogy nem Vecna van ott hanem mi akkor azt mondta, hogy "Emlékeztek azt mondtam, hogy nem olyan hülyék, hogy átmenjenek a kapun, túl becsületem őket." Nem tudom, hogy most amikor visszatértünk megdicsérjem-e ezért vagy letépjem-e a fejét mert jó megszólalás volt de azért na!
Steve szemszöge:
Dustin nagyokosan rájött, hogy nem csak a Wattergate az egyetlen kapu hanem minden gyilkosság helyen van egy ezért elindultunk a lakókocsi parkba azon belül is Eddie-ék lakójához.
Mikor oda értünk láttam Eddie-n, hogy nagyon fáj neki az amit itt át kellet élnie ezért oda mentem volna hozzá, hogy megöleljem jó szorosan és csak azt mondtam volna, hogy nem a te hibád de valamiért nem tettem.
-Itt halt meg Chrissy...pontosan itt...-mondta elhalló hangon miközben felmutatott a mennyezetre ahol valami pirosas hártya van körülötte meg indák. A hártya hirtelen elkezdett mozogni ezért mind megilyedtünk hiszen honnan tudjuk, hogy nem-e Eddie nagybáttya-e vagy netán Vecna vagy valami rosszabb, majd kiszakadt és mind megkönnyebbültünk, hogy csak Dustinék azok.
-Hali!-köszönt Dustin.
-Hali?-mondta kicsit furcsán nézve Robin és Nance.
-Kéne valami kötél amivel át tudtok mászni.-mondta Dustin majd bement valamelyik szobába és egy kötéllé tákolt ágyneműt hozott és át dobta a felét.
Először Robin ment át majd Eddie követte, éppen Nancy-nek akartam volna segíteni felmászni de hirtelen ledermedt, olyan volt mint Max amikor transzba volt a temetőben.
Eddie szemszöge:
Weeler mászott volna fel de olyan transzba került mint Chrissy, ezért féltem, hogy ő lesz a negyedik, az utolsó, aki miatt vége a világnak.
-Hé Nance, hé, maradj itt!-próbálta Steve felrázni a transzból a lányt sikertelenül. Az ahogy Steve próbálkozott csak az juttata eszembe, hogy ugyan ezt csináltam én is Chrissy-vel mielőtt meghalt.
Robin hirtelen beszaladt a szobámban és kutakodni kezdett.
-Hé hé! Mégis mit csinálsz?!-néztem kérdőn és egyben idegesen Buckley-ra mert elkezdte a kazettáimat dobálni.
-Zenét. Blonde, Beatles, Madonna, Bonnie Tyler, valami zenét!-mondta miközben tovább dobálta a kedvenc kazettáimat, esküszöm Buckley ha egyiknek is baja lesz meghalsz.
-EZ ITT ZENE!!!-üvöltöttem rá miközben kitéptem a kezéből egy Iron Maden-es kazit ami a Metallica és a Dio után a kedvencem.
998 szó
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro