15 évvel később:
2001 tele:
Steve szemszöge:

Ez a tizenöt év gyorsan eltelt, és egyben fájdalmasan Eds halála miatt és egy tragikus baleset miatt mert autó balesetben meghalt Erica és Lukas mikor Lukas elrántotta a kormányt, sajnos ennyivel nem úsztuk meg hiszen meghalt Hopper pár éve a nyugdíja előtt egy lövöldözésben és Ted, Mike és Nance apja.
A gyerek hamar felnőttek akik már nem is annyira gyerekek hiszen már lassan harminc évesek és a legkisebb, Deena is már tizenöt éves.

-Steve, kész a kaja, gyere és utána megyünk a moziba?-mondta Deena a nagyobbak társaságában.

-Mit nézünk?-kérdeztem mosolyogva.

-Harry Potter!-mondta mosolyogva Deena.

-Biztos jó, a könyvből kiindulva legabbis, akkor gyorsan kaja majd mehetünk is de azért szedjük össze a többieket is. Oksa?-néztem rá mosolyogva a kettő lányra akik bologattak, én hívtam Robint aki Nancyvel él utána Dustint majd a lányok meg Jonathant, Tizit és Mikeot.

Nagy örömömre mindenki azt mondta, hogy jön és ki nem hagyná ezt a találkozást.
Miután mindenkivel beszéltünk leraktuk a telefonokat és vártuk, hogy megérkezzenek ami nem tartott sokáig mert a csengőnk megszólalt.

-Nyitom!-mondtam a türelmetlenül csengőt nyomkodó baromnak mert folyamatosan azzal szórakozott amíg oda nem értem.

-Szia Steve!-mondta Robin aki mellett Nancy és Mike volt.

-Gyertek be, ti érkeztek elsőként.-mondtam egy hatalmas mosollyal.

-És hogy megy Deenának a suli?-kérdezte Nancy kedvesen.

-Jól igaz megvan neki is az a rossz tulajdonsága mind ami Edsnek is volt.-mondtam mosolyogva miközben arra a srácra gondoltam aki tizenöt ével ezelőtt megmentette az életem, aki mindig csak a jót látta másikban, majd újra csengetek és már mindenki itt volt mert ők egy kis csoportba jöttek.

-Sziasztok, de rég nem láttalak már titeket!-mondtam miközben mindenkit végig ölelgettem.

-Igen hát rég volt 1990 mondta szomorkásan Mike, hiszen akkor volt utoljára mindenki együtt, persze mindenki találkozgatott de nem így mind ahogy 1983 és 87 között, furcsa bele gondolni, hogy a világ megmentése mennyire összehozta ezt a kis csapatot hiszen mindenki más és más.

-Akkor felőlem indulhatunk is a moziba, szerintem gyalog kenjük hiszen nem árt a séta és elég közel is van az új mozi.-mondtam miközben a kis hátizsákomat felvettem.

-Felölem okés.-mondta Nancy amire mind bologattak.

Egész úton beszélgettünk igaz az út max tíz-tizenöt perc volt, de nekem valami rossz érzésem volt nem tudom mi de volt.
A moziba bementünk, nem történt semmi rossz szóval inkább hagytam azt a hülye kis nyomasztó gondolatot.

A film nagyon jó volt, jól hozta a könyv amiért csak gratulálni tudok a színészeknek.

Max szemszöge:

Hazafelé végig csak a deszkámmal gurultam majd a zebránál hirten nem állt meg a deszka de nem tudtam ugrani mert bele akadt a lábam, és hirten jött egy autó én meg, persze, hogy voltam olyan szerencsétlen, hogy jött egy autó nem is lassan, sőt biztos, hogy a megengedettnél gyorsabban!

-Max vigyázz!-hallotam ahogy Steve üvölt majd elémszaladt és...és ellökött csak azért, hogy megmentse az életem.

-Steve!-üvöltöttem zokogva hiszen végig nézem ahogy az az ember aki örökbe fogadott mikor másnak nem kellettem és felnevelt, támogatott azt elütőtte egy piros régi tipik 70s évekbeli autó, nem bíztam végig zokogtam a sok miatt hiszen nem volt szép a látvány.

Az autó azonnal lefékezett, láttam, hogy a többiek is zokognak főleg a kis Deena és a fogatlan, de a többiek sem voltak rest könnyeket hullatni.

-Úr isten ugye jól van asszonyom?-szált ki azonnal a srác a kocsiból és hozzám rohant, gondolom azt hitte, hogy én is megsérültem hiszen csupa vér voltam, Steve vére...

-H...hívjanak mentőt...!-kezdtem el zokogni igaz tudtam, hogy Steve akinek mi voltunk a legfontosabbak az már nincs köztünk.

A látvány örökre a tudatomban marad, csak úgy mint Billyé is...a sok vér ahogy halványan mosolyog és a keze, lába szilánkosra tört ahogy...ahogy a nyaka kitört... én...én nekem kéne most ott lennem...vérben úszva...

Steve szemszöge:

Csak annyit láttam, hogy Max szépen gurult a deszkáján de nem tudott leszállni mert beleakadt a zebránál, de éppen jött egy autó méghozzá nagyon gyorsan igaz még nem volt olyan közel de már most láttam, hogy legabb kétszer olyan gyorsan megy mit a megengedett!
Tudtam ha nem lépek akkor egész éltemben a bűntudat fog felemészteni, hogy hagytam meghalni azt a lányt aki lányom helyett lányom volt, ezért elé ugrottam őt meg ellöktem nehogy bármi baja legyen egy-két horzsoláson kívül, majd minden elsötétült és meghalltam egy olyan hangot amiről azt hittem, hogy soha többé nem hallhatóm.

-Azt hittem később fogunk újra találkozni.-mondta mosolyogva a fiú aki annyira közel állt hozzám, hogy tizenöt év múlva sem voltam hajlandó randira menni.

-Eds én...én úgy hiányolak...!-mondtam sírva miközben magamhoz öleltem életem vagy már halálom értelmét.

-Tudom...tudom te is nekem...!-mondta majd értelmesen megcsókolt, ami már tizenöt éve nem éreztem ami azóta hiányzott.

-A..azt mondtad, hogy nem hősködsz... megigérted...!-mondtam neki zokogva.

-Tudom de nekem te és a többiek voltak a legfontosabbak.-mondta majd újra megcsókolt és elkezdett körbe vezetni ezen a nagyon világos szép helyen ami nagyon hasonlított az emberi életemre de ez mégszebb volt.

Remélem jó életed lesz Max, Dustin és Deena, fáj kimondani de remélem, hogy nagyon sokára fogjuk csak újra látni egymást!

Sziasztok ez is eljött ennek a könyvnek a vége.
Nagyon élveztem írni, talán ezt a legjobban, tudom nem a legjobb befejezés de nem akartam happy endet de nem is akartak olyan nagyon fájdalmasra.
A lényeg az hogyha szeretnétek írok majd ennek egy 2. részt, nyitott vagyok ilyen téren hiszen tendeft nagyon élveztem az írását ennek, mint amikor hajnalban nem tudtam aludni, mint akkor amikor nem voltam hajlandó tesizni.

Remélem tetszett a könyv és további jó reggelt/napot/estét minden kedves volvasónak! ❤️