Steve szemszöge:

-Szia...-állt előttem az a személy akiről azt hittem hogy soha nem látom már viszont.

-E-Eddie...!-csak ennyit tudtam kinyitni a soktól, hogy az akinek ma volt a temetése az itt áll előttem.

-Hiányoztam Nagyfiú?-kérdezte egy kaján vigyorral.

-Hogyan?-kérdeztem sírva miközben a nyakába borultam.

-Hát nem tudom de most itt vagyok Veled.-mondta miközben mégjobban magához ölelt.

-É-én a végsőkig próbáltam nem adtam fel de mégse mégse sikerül...-mondtam a sírás szélén.

-Tudom...ismerlek és tudom hogy a társaidért mindent megteszel.

-Mennyire emlékszel?-kérdeztem.

-Kirohantam a lakóból, Dustin próbált utánam jönni, a demodenevéreket elkezdtek megenni, majd Dustin megtalált, rá bíztam a HellFire-t, majd megjelentél és ennyi...-mondta.

-Úgy szeretlek!-mondtam sírva és megcsókoltam.

-Én is...-mondta majd utána ő csókolt meg.

-Hé Steve mi tart eddig?!-jött oda Robin.
-Úr istenem...!-mondta mikor meglátta Eddiet és közben a szája elé rakta a kezét.

-Egy váratlan vendég. De nem tudod hol van Will mert még most sincs itt.-mondtam.

-Mike a hátsó kijáraton keresztül ment megkeresni és megtalálta majd úgy döntöttek hogy ott marad vele.-mondta.

-Ó értem akkor felhívom Joyce-t és Ms. Wheeler-t.-mondtam miközben elindultam a konyhában lévő telefonhoz de persze Eddie-vel.

-Nézzétek meg Steve új barátját!-mondta Robin a nappaliból.

-Jaj Robin nem érdekel most minket hiszen ez neki biztos hogy csak elterelés Edde-ről.-mondta Dustin.

-HÉ!!-szóltam oda neki a konyhából, mire láttam hogy össze húzta magát amin nem tudtunk nem nevetni.

-Hé srácok ez úgy hogy olyan volt mintha Eddie nevetett volna...?-kérdezte Lukas.

-De...-mondta Dustin elhalló hangon amiért most úgy sajnáltam.

-Hé Eddie szerintem mennyünk oda hozzájuk mert még a végén zokogva fog ide jönni valamelyik hogy jaj Eddie miért halt meg.-sugtam oda a fülébe nevetve.

-Én még egy kicsit itt szeretnék lenni veled.-mondta majd megcsókolt.

-Én is örülnék neki de ma még ne! Jó?-néztem rá miközben lefogtam az éppen vándorló kezét.

-Jó...-mondta azon a cuki halk duzzogó hangján.

-SRÁCOK VAN EGY MEGLEPETÉSEM!-üvöltöttembe a nappaliba.

-Mi?-kérdezték mikoz bementünk.

-Úr isten E-Eddie...?!-kérdezte sírva Dustin ugyan úgy mint én pár perce.

-Haver de, hogyan?-kérdezte ugyan csak furcsálva Lukas.

-010?-kérdeze Tizi sírva amitől leesett az állam is.

-Ki?-kérdeztem.

-010. Igen én...-mondta Eddie miközben a földet bámulta.

Eddie szemszöge:

Mikor bementem Steve-vel a nappaliba minden gyerek sírni kezdett még egy kopasz lány is de őt nem ismerem, majd a lány kimondott egy olyan nevet amit már évek óta nem hallottam, 010 a régi nevem amit még Papától kaptam aki elvett a szüleimtől majd 011 végzett azzal aki megölte a többieket és utána Papa vissza engedett de akkor már csak a Wayne volt ott mert az apám börtönben, az anyám meg halott.

A lány oda szaladt hozzám és jó szorosan magához ölelt.

-Ha jól gondolom akkor te is Ott voltál. Mi a számod?-kérdezem a lánytól.

-Tizenegy haggyad már szerencsétlent hiszen egy napja még halott volt.-szólt közbe Steve.

-Szóval 011.-mondtam.

-Igen...-mondta szomorkásan.

-Nem akarom megzavarni ezt a csodás pillantott de nem azért jöttünk hogy szomorkodjunk hanem azért hogy fimezzunk.-mondta a háttérben Robin, Nancy és Jonathan.

-Jól van na! Indítom akkor a Nulladik órát mert már a Kockázatos üzletetet már végig néztük.-mondta Steve miközben közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

-Ti együtt vagytok?!?!-akadt ki mindenki Tizin kívül mert ő csak nagy szemekkel nézett és nem értette.

-Igazából még nem mondtuk ki de...-mondtam a tarkómat vakargatva.

-De most már hivatalosan is.-vágott a szavamba Steve mire vadul megcsókoltam.

-Hé srácok mennyetei már szobára!-mondta Robin.

-Mindennek eljön az ideje Buckley. Nem igaz Steve?-mondta egy kicsit játékosan amire mindenki tátott szájjal nézett amin én és Steve csak nevetni tudtunk.

A Nulladik óra nem az én stílusom de elég jó volt, Stevevel a kanapén végig egymáshoz bújva néztük és csókolóztunk amit persze Nancy csak féltékenyen nézett minket ami egy kis győzelemmel töltött el.

-Akkor csak tisztázzuk a dolgokat, most ki kivel van együtt?-kérdete Robin.

-Én Stevevel.-mondtam miközben megcsókolt.

-Gondolom Nancy te Jonathannel...-mondta szomorkásan Robin.

-Igazából most szünetet tartunk szóval csak félig meddig...-mondta Nancy.

-Én Maxxal.-mondta győztes mosollyal Lukas amire Tizi orra vérezni kezdett és Lukas leesett a kanapéról.

-Tizenegy azt mért kellet?!-kérdezte Steve.

-Ugyan már ne anyáskodj ennyit!-mondtam Stevenek miközben a haját birizgáltam.

-Én Suzival vagyok együtt.-mondta Dustin.

-Tizi és Mike.-mondta Lukas.

-Mi már nem...-mondta Tizi.

-Srácok holnap is bemehetnénk a kórházba Maxhez hiszen Tizi és Lukas szinte már ott él, Eddie meg még nem ment be hozzá.-mondta szerelmem.

-Tamogatom az ötletet.-mondta Nancy.

-Jó mindjárt vége a filmnek, szóval a film után mentek fürödni, vacsorázni, fogat mosni majd aludni!-mondta Steve a szokásos anyáskodó szövegét.

-Igenis főnök asszony!-mondtam miközben felálltunk a kanapéról.

-Vigyázz mert lehet nem fog érdekelni hogy itt alszik vagy tíz ember rajtunk kívül.-sugta a fülembe.