Steve szemszöge:

Eddie három napja halt meg, három napja áldozta fel magát értünk és azokért az emberekért akik gyilkosnak tartották és legszívesebben halottként akarták látni, de ő mégis feláldozta az életet értük.

Miközben ezeken gondolkoztam a kezemben szorongattam azt a kis oldal részekeket a Hawkins újságból ami Eddie-ről vagy a HellFire-ről szólt, igaz mindegyik halotról volt de ők nem érdekeltek, majd hirtelen megszólalt a telefon.

-Mivan?!-mondtam dühösen.

-Szia Steve, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy eljössz-e a temetésre, tudod ma lesz...-mondta Robin egy kis sajnálattal a hangjában.

-Nem!-mondtam majd leraktam a telefont, tudtam, hogyha elmegyek a temetésre akkor csak mégjobban fájna a halála és mindenki előtt mondanám ki, hogy én igenis szerettem és ő volt az igazit de az ÉN hülyeségem miatt már nincs esélyünk.

Éppen egy üveg whiskyt nyitottam ki és egy kést vettem elő, ami az elmúlt pár napban már folyamatos volt, de megszólalt a csengő, nagy dübörögéssel mentem oda az ajtóhoz és kinyitottam.
Egy szomorú arckifejezésű, fekete kis szolig ruhában, egy fekete csizmában, tökéletes göndör hajjal és nem kócos göndör hajjal meg egy esernyővel állt előttem a legjobb barátom.

-Steve...-kezdett bele de nem hagytam, hogy befelyezze.

-Nem! Nem akarok elmenni, ha jobb lettem volna akkor nem halt volna meg és akkor most talán itt lenne mellettem és boldogan élhetnénk de így most csak én vagyok itt ő meg nem...-kezdtem el sírni amire megölelt.

-Steve szerintem örülne neki ha ott lennél a temetésén és nem csak ő hanem az egész családja is.-mondta tovább miközben elengedett és a szobámban azon belül is a gardrób szekrényemben elkezdet keresgélni.

-Mit keresel?-kérdeztem szipogva.

-Öltönyt, szmokingot, ünneplő nadrágot és normális cipőt de te csak menny a fürdőbe és csináld meg a hajad mert ilyen szarul még akkor sem nézett ki amikor be voltunk drogozva tavaly meg akkor sem amikor szinte agyon vettek.-mondta amire csak egy sóhajt kapott válaszul.
-Ja és egyszer levehetnéd a farmerdzsekit, tudom, hogy azt még Tőle kaptad és sokat jelent neked de nem lehetsz csak abban.-mondta mikor beléptem a fürdőszobába. Ez a lány kész gondolat olvasó mert tényleg rá akartam venni a ruhámra...

20 perccel később:

-Kész vagy már Steve?-nyitottbe a lány amikor már az utolsó simításokat csináltam a hajammal.
-Wow, de jól nézel ki, kár, hogy ilyen rossz dolog miatt kellet így kicsipned magad.-mondta és megölelt.

-Köszönöm...-mondtam elhaló hangon miközben megint elkezdtem sírni.

-Nem kell semmit köszönöd, hiszen Te is segítettél nekem.-mondta mikor elengedett.

-De attól még köszönöm.-mondtam sírva.

-Induljunk...-mondta miközben elindultunk kifelé a kocsimhoz és elindultunk a temetőbe.

Ahogy oda értem körül néztem és nagyon meglepődtem az embereken akik; Nancy, Mike, Dustin, Lukas, Will, Jonathan, Hopper, Tizi, Joyce, Ms. és Mr. Weeler, Erica, Ms. és Mr. Sinkler, Wayne azaz Eddie nagybátyja Al azaz Eddie apja hiszen ki engedték a börtönből mára, de amin a legjobban meglepődtem az az volt, hogy a még élő kosárcsapat is ott volt.
A temetés nagyon szép volt és végig sírtam, majd elértük a beszédek mondásához, Wayne, Dustin és Al már beszélt és most én következtem ezért nagyon izgultam.

-E-Eddie egy csodálatos ember volt akit nem értett meg senki. Mint tudjátok három napja amikor a földrengés volt meghalt Eddie. Eddiet az utolsó hetében gyilkosságért körözték egy olyan lány halála miatt amit nem ő követett el, ő csak végi nézte és ugyan ezt tudom magamról is elmondani... Eddie az utolsó szavaid örökre megmaradnak nekem és remélem, hogy azt még hallotad hogy én is szeretlek Téged, méghozzá örökre még úgyis hogy már nem vagy itt. Emlékszem hogy mennyire aranyos csillogó szemekkel meséltél nekem Ozzy Osbourneról és a Black Sabbathról mikor a hellyel lefelében voltunk, akkor még nem tudtam, hogy mért rajongsz ezekért de tetszet az, hogy ilyen vagy... vagyis csak voltál... tudtam hogy imádod a sört, a D&D-t, a cigit, a gitárodat, é-és...-mondtam sírva de a végén bele szólt Dustin sírva.

-És Téged...-mondta miközben felált a helyéről és mégjobban sírt, ezen a kijelentésen mindenki felháborodott kivéve engem, Dustin-t, Robin-t, Will-t, Tizit, Mike-ot. Ezt látva inkább csak a D&D könyvét rá raktam a koporsóra egy doboz cigivel együtt és elkezdtem kifelé futni.

-Hé! Steve ugye?!-szaladt utánam Wayne.

-Nézze uram én ezt nagyon de nagyon sajnálom...!-mondtam sírva miközben össze estem.

-Szeretted Eddiet?-kérdezte egy nagyon lágy nyugtató hangon ami meglepett mert azt hittem, hogy üvöltözni fog velem.

-I-igen mindennél jobban de Ő már...-mondtam mégjobban sírva miközben legugolt hozzám és megölelt.

-Tudod már '83 óta csak Rólad beszélt, soha egy lányról nem hallottam vagy ha igen akkor az a legfiatalabb Sinkler volt, hogy milyen ügyesen D&D-zik és a kis vörös szomszéd lányról de ők nem olyanok voltak.-mesélte Wayne.

-Tényleg?-kérdeztem szipogva.

-Igen. Egyébként ha jól tudom te is jóban vagy a vörös lánnyal, mostanában nem láttam sem őt sem az anyját, nem tudod mi van velük?-kérdezte.

-Max kómában fekszik egy kórházban de még az orvosok sem tudják, hogy fel fog-e ébredni... az édesanyja meg lelépett mert úgy volt vele, hogy nem kell még egy pénz nyelő...-mondtam felháborodva a végét.

-Ó ez nagyon szomorú de legabb van egy kis esély...-mondta.
-Ha van kedved bármikor szívesen látlak, ha szeretnéd mesélek Eddie gyerek koráról, hülyeségeiről de rengeteg lom maradt a szobájában amiket nem szeretnék kidobni szóval ha kellenek elviheted.-mondta kedvesen miközben megpaskolta a hátam.

-Köszönöm Uram és sajnálom, hogy így bemocskoltam Eddie nevét...-mondtam lehajtótt fejjel arra értve amikor konkrétan a fél város előtt elmondtam, hogy szeretem Eddie-t és, hogy ő is szeretett engem csak már késő volt mikor kimondta.

-Nem kell bocsánatot kérned hiszen Eddie nem volt az a rejtegetős típus és úgyis már Jason elintézte, plusz bátor volt tőled felválalni hiszen minden lány odáig van érted a városban meg te vagy a menő srác.-mondta.

-Egyébként ha szabad kérdeznem akkor miért volt itt az egész kosárcsapat?-néztem rá.

-Végül rá jöttek, hogy mit tettek vele és próbálták jobbá tenni, helyre hozni az egészet, de Ő már nincs...-mondta ő is szomorúan.

-Steve minden rendben egész idő alatt téged kerestelek?!-szaladt hozzám Dustin és Robin.

-Már jobban vagyok.-mondtam majd feláltam és magamhoz húztam őket egy szoros ölelésre.

-Steve szerintem mennyünk be Max-hoz egy kicsit majd utána nálad alvás, Én, Robin, Will, Mike, Tizi, Lukas, Nancy, Jonathan, na?-nézett rám könyörgöen Dustin.

-Én támogatom a taknyos ötletét!-mondta Robin.

-Rendben de a felső emelet TABÚ!-mondtam nekik.

-Igenis.-mondták egyszerre.

-Akkor induljunk a kórházba.-mondtam miközben a kocsikulcsot kerestem.
-Köszönöm Wayne...!-mondtam miközben hátra fordultam hozzá és egy kicsit rá mosolyogtam.

A kórházban:

Max még mindig ugyan abban a pózban alszik. Az orvosok szerint kész csoda, hogy él hiszen egy percre leállt a szíve, a kezei, a lábai mind eltörtek és a megvakult...

-Hé Max, már alig várom, hogy felébredj és akkor majd elviszlek a játékterembe vagy ha már tényleg nagyon jól vagy akkor segítek újra megtanulnia gördeszkázni...-kezdtem el beszélni hozzá, most először mert mikor először voltam itt akkor nem jöttem be hozzá csak az ajtóban állva néztem a tehetetlen kis testét.

-Max azt biztosra tudom mondani, hogyha felkelsz akkor jössz a HellFire-be és beszálsz a helyemre hiszem Eddie óta én lettem a Dungels master...-kezdett el beszélni Dustin az elején vidáman de a végét már szomorúan mondta.

-Ha jól emlékszem Max akkor Kate Bush a kedvenced. Majd amikor felébredsz ebből a szarból akkor elviszlek egy Kate Bush koncertre és tartunk egy jó kis csajos napot. Tudod fél év múlva jön Hawkins-ba is szóval addigra mindenképpen ébredj fel mert nem akarok sokat kocsikázni!-mondta Robin miközben közelebb ment a lányhoz és megigazította a haját.

-Max ha felkelsz lakhatsz majd nálam még saját szobád is lehet, mert az édesanyád... lelépett mert gondnak tart téged, de nekem te egy kincs lennél és sajátomként nevelnélek.-mondtam miközben legördült egy könnycsepp a szemem sarkából és megfogtam a lány kezét.

-Tudod MadMax van egy nagyon jól kinéző gördeszka a plázában (nem a 3. évadiban leégett)
és megvettem neked a zsebpénzemből mert tudom, hogy nagyon néztél olyan tavaly előtt.
De ha nem ébredsz fel akkor kinyírlak mert oltári drága volt.-mondta Dustin.

-Ha minden igaz imádod Stephen King-et és tudom régi könyvek de elhoztam neked a Carrie-t ja és a Kedvencek temetőjét,... hogy Lukas vagy Tizi ha itt van tudjon neked olvasni.-mondtam miközben a kettő könyvet leraktam az ágy melletti komódra.

Már egy jó ideje itt voltunk majd hirtelen kinyílt az ajtó.

-Max!-mondta a lány.
-Itt vagyok Max.-mondta majd oda engedtem és megfogta a kezét.

-Szia Tizi.-köszöntünk a lánynak.

-Annyira sajnálom Steve, ez mind az én hibám!-mondta amit nem értettem.

-Ne kezd te is!-mondták Dustinék.

-De mit is sajnálsz annyira Tizi?-kérdeztem.

-Én voltam az aki Vecnát Vecnává tette ha nem szedtem volna ki belőle a képesség blokolot akkor Max nem lenne itt, vagy  Eddie, Billy, Bob, Barb, Chrissy, Nancy munkatársa, Alexei, és még sorolhatnám, ők nem haltak volna meg.-mondta sírva.

-Nyugi Tizenegy. Te akkor még nagyon fiatal voltál nem tudhattad, hogy ez lesz és ha nem így döntöttél volna akkor soha nem lennék olyan amilyen most vagyok, nem lognék veletek és Robint is nagy ívből kerülném.-mondtam a lánynak mikor megöleltem.
-De mostmár szerintem indulunk mert nekem még be is kell vásárolni.-mondtam a lánynak.

-Szia tizi.-köszönt el a másik kettő.

-Sziasztok, majd még ma találkozunk.-mondta.

Először Robint majd Dustint dobtam ki az otthonuknál én meg elmentem vásárolni, hiszem filmezni is fogunk és popcorn és nachos nélkül nem az igazi, a filmet is kikölcsönöztem igaz nem tudtam mit szeretnének ezért többet kölcsönöztem, a Nulladik órát, a Vissza a jövőbent, a Cujat, Péntek 13 1 és 2-t, Rémállom az Elm utcábant, Szellemirtókat és a Kockázatos üzletet.
Már mindenki itt volt kivéve Will-t ezért kicsit izgultam nehogy valami baj legyen de végül megszólalt a csengő.

-Nyitom.-mondtam miközben megállítottam a filmet.

-Szia...-mondta mikor kinyitottam az ajtót de nem Will volt az.

1652 szó