Steve szemszöge:

-Mindenki érti mi a feladata?-kérdezte Nance amire mind bolintottunk.
-Első fázis?-kezdezte miközben várta hogy valaki mondjuk.

-Erica a játszótéren vár ránk jelez Max-nak és Lukas-nak ha készen áll.-mondta Robin.

-Második fázis?-kérdezte tovább Nance.

-Max bedobja a csalit, Vecna rá támad és sebezhető lesz.-mondtam a terv második részét.

-A harmadik?

-Mi elcsaljuk a denevéreket.-mondta Dusthin mire Eddie megborzolta a fejét.

-Negyedik?

-Bemegyünk Vecna denevér mentesített házába és flambirozzuk.-mondta Robin.

-Senki sem kezdi el a következő fázist csak ha mind leokéztuk és senkisem tér el a tervtől történnyen bármi, rendben?-nézett körbe Nancy miközben mondta.

-Rendben.-mondtuk egyszerre majd én, Eddie, Nancy, Robin és Dustin elindultunk a hellyel lefelében azaz Edddie-ék lakójához.

-Sok sikert!-mondta Dustin.

-Kösz pajti.-mondtam miközben elkezdtem felmászni a múltkor ott hagyott anyagon.-Akkor kezdem.-mondtam és mikor pont a kettő sík között voltam egy hátra szaltóval földet értem.

-Hu mit vár taps vihart?-mondta cinikusan Robin Nancy-nek miközben Eddie matracát oda vittem nehogy megüssék magukat mikor földet érnek.
-Jól van gyertek.-mondtam.

Először Nancy jött át miközben Robin bakot tartott neki, majd néhány fegyvert is át dobtak, utána jött Eddie is akit egyből felhúztam hisz tudom milyen szerencsétlen, után még több fegyvert dobtak át és végül Robin majd Dustin is át jöttek.
Dustin a szokásához híven elidözött ezért Eddie-vel felhúztuk.

-Hé srácok figyu, ha kezd kisiklani a dolog elkell tűnőtők, de azonnal oké! Csajátok el a denevéreket, foglaljátok el pár percre, amíg elintézzük Vecnát! Ne akarjatok trükközni vagy hősködni vagy bármi, ti csak...!-kezdtem el mondani de a végénél Dustin a szaamba vágott.

-Csak csalik! Ne aggódj lehetsz te a hős Steve!-mondja Dustin.

-Pontosan, mármint nézz csak ránk...mi nem vagyunk hősök.-mondta Eddie miközben már elkezdem háta felé menni.
-Hé, Steve!...áljatok bosszút!-mondja tovább amikor már fordultam volna meg de vissza fordultam hozzá majd bólintottam amire ő is bólintott és utána már tényleg elindultunk a hellyel lefelében lévő Creel házhoz.

Eddie szemszöge:

Amíg a többiek az erdőn át mentek a Creel házhoz addig én és Dustin a kerítést leszedve kerítettük körbe a lakot, hogy még véletlenülse tudjanak bejutni a denevérek. Miután kész lettünk bementünk, az utunk a szobámba vezetett és én egyből a gitáromhoz mentem.

-Jézusom mintha mindig is egy párhuzamos dimenzióban lett volna a helye. Na mit szólsz Handerson, na készen állsz a világ legmetálabb koncertjére.-mondtam miközben a gitáromategfogtam és felvettem majd át dobtam a válamon.

Ez most költői kérdés volt?-nézett rám.

Steve szemszöge:

-Om tényleg nem akarom rátok hozni a frászt de esküszöm, hogy ezt a fát már elhagytuk.-mondta Robin.

-Az nem lehetséges.-mondta Nance miközben hátra nézett a másik lányra.

-Szívás lenne ha Vecna azért nyerne mert mi eltévedtünk az erdőben.-mondta tovább Robin.

-Nem tévedtünk el. Robin várj, vigyázz az indákkal. Tudod kollektív tudat!-mondta Nancy figyelmeztetve Robint.

-Nyugi, ne aggódj miatta. Csak fél.-mondtam Nance-nek mikor már nem láttuk Robint.

-Tudom csak hát...-kezdte el mondani.

-Két bal lábas?-vágtam a szavába.

-Azt mesélte, hogy később kezdett el járni mint más babák szóval...-mondta majd elkezdtem rajta nevetni.

-Nem kéne ezen nevetnem.-mondta miközben nagy levegőt vettem.-Én kiskoromban visszafelé másztám.-meséltem neki a kis koromról.

-Visszafelé másztál?-kérdezte csodálkozva.

-Igen. Toltam magam a kezemmel. Mindig visszafelé. Tudod. De végülis logikus, visszafelé tollni magadat.-mondtam.

-Nem eggyáltalán nem az.-mondta.

-Hát pedig a kis Haringoton agyam annak találta amíg le nem lukferceltem a lépcsőn és be nem vertem a kis baba popsimat a lépcsőn és be nem vettem a fejemet. Igen.-meséltem neki.

-Hű ez rengeteg dolgot megmagyaráz.-mondta Nancy ami egy kicsit fájt.

-De minden alkalommal mikor beverem a fejem tanulok belőle.-mondta lesújtó tekintettel.

-Oh...

-Ha bele kezdek valamibe akkor totál magabiztos vagyok de egyben hülye is, ami elég durva kombó de elég jó hír az, hogyha beverem a fejem akkor tudok változni is, és tanulók belőle. Csak az én kis nyakatekert módján megakartam köszönni.-mondtam a csodálozó lánynak.

-Megköszönni?-nézett rám még furcsábban.

-Igen, mert te kettő éve úgy fejbe vágtál mint eddig még soha senki, amiért hálás vagyok...és jót tett.-mondtam.-Úgy érzem, hogyha most találkoznánk először akkor együtt maradunk volna. Emlékszel mikor meséltem neked a lakókocsis álmomról.

-Igen.-mondta a szemét forgatva.

-Te min...-mondtam volna de hirtelen megjelent Robin.

-Hé srácok úgy tűnik mégiscsak jó irányba megyünk. Gyertek, mennyünk.-kiáltott oda nekünk.

-Rendben. HÉ Robin lassíts már!-mondtam a futó lánynak
-Erica...-mondtam mikor oda értünk a házhoz.

-Oké a gerlepár vissza jelzett jöhet a következő fázis!-mondta Erica az adovevőn keresztül.

-Eddig minden sima.-mondta Robin.

-Jó de mégcsak most jön a neheze.-mondom.

-Gyerünk harapj rá a csalitra te rohadék!-mondta Nancy.

Eddie szemszöge:

-Oké bent van jöhet a harmadik fázis

-Remeljuk meghalják.

-Chrissy ez neked szól!-mondtam majd elkezdtem gitárral a Master of puppets-ot.

Miután kimentünk a lakomból néhány erősítővel, hangfalakkal és a gitárommal felmentünk a lakó tetejére.

Steve szemszöge:

-Bevált a terv mennyünk.-mondta Nancy.

Eddie szemszöge:

Három okból válsztottam ezt a számot az első az hogy illik a harcunkhoz, második hosszú szám ami azt takarja hogy 8:55 a hossza, a harmadik az meg csak szimplán annyi hogy rohadt jó szám.

-Eddie mindjárt bemegyünk T-3 másodperc!-mondta Dustin.
-T-20!-mondta mire egyre magasabb hangokkal játszottam.
-T-10!
-T-5!
-T-1!-mondta amire lassan abba hagytam és befutottunk a lakoban.

-FUTAS FUTAS FUTÁS!-mondtam a kölyöknek.

-Gyere gyere.-siettetet.

-Ez volt a legmetálabb!!!-üvöltötük egyszerre.

Steve szemszöge:

-Ó baszki nem túl biztató.-mondtam amikor megláttam milyen sok inda van ott.

-Azt a rohadt.-mondta Robin is.

-Semmi baj menni fog.-mondta Nancy Robinnak miközben megfogta a kezét.

Eddie szemszöge:

- TI MOCSKOK MÁR FEL IS ADATOK!-üvöltötte Dustin.

-Hé szükség volt erre?!?-kérdeztem tőle mérgesen.
-A tetőn vannak.-mondtam tovább.

-Baszki baszki baszki baszki.-kezdte el mondani az orra alatt Dustin.

Miközben a tetőt néztük mert tudtuk, hogy ott vannak azok a kis rohadékok.

-Azon át nem jutnak be ugye?-kérdezte Dustin a szellőzőre amire hirtelen elkezdtek a denevérek át jönni.

Steve szemszöge:

Sikeresen feljutottunk a lépcsőn.

-Vigyázz.-mondtam Robinnak.

-Oké...-mondta miközben kapkodta a levegőt.

-Oksa.-mondtam miközben rá mosolyogtam.

Majd jött egy földrengés és elkapta egy inda Robint

-Steve! Robin!-üvöltotte majd engem is elkapott egy.

-Steve!-mondta Nancy és őt is elkapta majd elkezdett folytogatni minket az inda.

Eddie szemszöge:

- Pusztulj! Baszki, baszki!

-Eddie csinálja valamit!-mondta majd a kuka védelét oda raktam és ott is maradt a tüskéknek köszönhetően.

-Ügyes.-mondta.

-Kösz.-néztem rá kicsit dicsőítően.

-Van több szellőző is?-kérdezte.

-Ó baszki!-mondtam majd elkezdtem a nagybátyám szobája felé futni Dustin meg utánam.

-Nem bírja sokáig.-montam mikor becsaptam azt az ajtót.

-Nyomás nyomás, gyorsabban!-mondtam a kis kölyöknek miközben felmászott a lepedőn.

-Eddie igyekezz nincs már sok hátra.-mondta miközben eszembe jutott az, hogy még Chrissy halála is az én hibám volt.

-Eddie, állj, állj, ne csináld! Mit csinálsz?!-kezdett el győzködni.

-Időt nyerek!-mondtam miközben a matracot elvettem az átjáró alól.

-Kérlek ne csináld!-kezdett el sírni.

Miután kifutottam a lakóból, felpattantam az egyik biciklire.

-Na kapjatok el rohadékok!-üvöltöttem miközben olyan gyorsan mentem a biciklin amennyire csak tudtam de hirtelen nekem jött kettő denevér így leestem a bicikliről és elkezdem futni.

Majd eszembe jutott az amit még tegnap mondtam a többieknek azaz: Nem tudtam mit tegyek szóval elszaladtam elszaladtam és ott hagytam!
És az is eszembe jutott amit Stevenek mondtam: Mármint nézz ránk mi nem vagyunk hősök.

A denevéreket kezdtem a fegyvereimmel ütni de néhány denevérek lefogott és a többi elkezdek élve felfalni.

-Eddie!-hallotam a lakóból kiszaladó Dustin hangját a távolban majd elkezdett keresnie és amikor meglátott elkezdettem felém fűzni miközben végig a nevemet üvöltötte.

Steve szemszöge:

Hirtelen elengedett mindeket az összes inda így oda mentünk Vecna testéhez, ami nem kicsit volt ilyesztő látvány.

Robin elő vette az üvegeket majd meggyújtuk mindnek a kilógó anyagát és elkezdtem Robinnal dobálni Vecnát. Ahogy meggyulladt Vecna elszakadtak az indák és elkezdett felénk jönni, amire mi mégtöbbször megdobtuk, Nancy meg az átalakított puskájával lelőtte többször is és a végén Vecna kitörte az mögötte lévő ablakon és kiesett rajta.
De mikor kiértünk a házból éltünk a test, és hirtelenséggel meghallotuk az órát így vissza szálltunk és láttuk, hogy éppen négyet ütött.

-Max...-mondta Nancy amire össze törtem mert ő az egyik kedvencem ő és Dustin áll hozzám a legközelebb,...de még mindig rossz érzésem volt.

Eddie szemszöge:

-Eddie ó istenem. Eddie.-kezdte el mondani Dustin mikor ide ért és éreztem hogy nekem itt véget ért.

-Nagy a baj?-kérdeztem tőle nehezen hiszen a számból ömlött ki a vér.

-Nem nem nem. Rendbe jössz csak elkell mennünk a kórházba.-mondta sírva.

-Oké. Azt hiszem... azt hiszem...előtte egy kicsit rá pihennék rendben?.-mondtam nehezen.

-Rendben rendben.-mondta.

-Most nem...futottam el látod...-mondta miközben próbáltam az iszonyatos fájdalmaim ellenére is rá mosolyogni.

-Nem, nem.-mondta tovább sírva.

-Mondtantól neked kell vigyázni az elveszett báránykákra.-kezdtem el mondani mert ezt nem tudom én már túl élni és ha mégis sikerül akkor sem fogok már vissza menni a gimibe.

-Nem, nem, neked kell haver.

-Nem, nem, mond, hogy vigyázni fogsz rájuk.
-Mond ki!-mondtam nehezen

-Rendben vigyázni fogok rájuk.-mondta.

-Akkor jó mert én hamarosan elballagok.
-Ez az én évem Handerson azt hiszem, hogy most eljött az én évem.-miután ezt kimondtam megjelent Steve, Robin és Nancy is, Steve azonnal felém szakadt.

Steve szemszöge:

Nagyon rosszul érzésem volt ezért minnél gyorsabban próbáltam oda érni Eddieékhez majd megláttam Dustin, ahogy sírva Eddiet tartja a kezében.
Nem vártam egy percet sem azonnal olyan gyorsan kezdtem el feléjük futni amennyire csak tudtam. Miután oda értem legugoltam és át vettem Dustintól így most az én ölemben fekszik.

-Szeretlek Nagyfiú... mindig is szerettelek...-mondta elhaló hangon miközben becsukta a szemét.

-Én is téged, kérlek ne hadj itt, egyedül! Azt nem élnem túl!-mondtam sírva miközben a keze leernyedt és a mosolya is éltünt.-EDDIE, EDDIE, KÉRLEK NE CSUKD BE A SZEMED!!! HÉ NE HAGY ITT, SZERETLEK, KÉRLEK!!!!-mondtam miközben elkezdtem zokogni.

-Eddie kérlek ne...!-mondta Dustin miközben össze görnyedt és mégjobban sírni kezdett.

-Gyerünk Eddie nem hagyhatsz itt minket!-mondta a két lány mikor ide értek.

Én ezidő alatt végig próbáltam újra éleszteni, percekig próbáltam, de semmi...

-Steve vége van...-mondta Nancy higadtan miközben a hátamat simogatta.

-NE ÉRJ HOZZÁM!!-üvöltöttem rá miközben még mindig próbálkoztam.

-Steve, elment, nincs már többet Eddie.-mondta még keservesen zokogva Dustin mikor már több mint fél órája próbálkoztam.

-Ez mind az én hibám, ha nem...-kezdtem el zokogva mondani amire Dustin ide bicegett hozzám és megölelt miközben mind a ketten sírtunk.

-Nem a te hibád Steve.-ismételgette végig Dustin percekig.

Egy kis idő után elrángattak és elkezdünk menni ahoz az átjáróhoz ahol Max van... hiszen a tónál nem jó menni mert Dustin alig áll a lábán és a lakókocsist meg Eddie ha úgy nézzük járhatatlanná tette, így a fő úti maradt meg a Creel ház.

1810 szó